Uccuneki!

Soha nem szerettem futni, pláne nem sokat. Mostanában mégis szoktam, mert nekem ez jó. Meg egészséges. Meg kihívás. Mert van hova fejlődni. Bőven.

Friss topikok

  • Simone Lewis: @snatch_: Szia, köszi, hogy benéztél ide! Azzal egyetértek, hogy megszokás kérdése, de amíg nem v... (2013.07.23. 12:02) Hogyan (ne) győzzük meg saját magunkat
  • Simone Lewis: @saaby.: Fú, ez jó kis naptár, köszi! (2013.06.06. 13:02) Az a terv, hogy nincsen terv
  • rrroka: @Simone Lewis: beírtam FB csoportjukba is, a nevet random választottam, nem csak ehhez a névhez, h... (2013.04.18. 08:42) Fussunk mint állat
  • T@Z: Köszi, sosem lehet tudni. :) Jó futást, gyönyörű a rakpart mindkét oldalon! (2013.03.05. 16:32) Évi update
  • csiripiszli12: @Simone Lewis: Hajrá! :) (2012.10.22. 13:35) Távirati stílusban

Linkblog

2013 H2

Simone Lewis 2014.01.21. 14:08

Azt hiszem itt az ideje, hogy összeszedjem magam és írjak, mert fél éve posztoltam utoljára. Bízom benne, hogy egyik olvasóm sem dőlt kardjába.
Mint másokon, magamon is észrevettem, hogy meglehetősen alábbhagyott a futós blogírás- és olvasás kedv, így nem igazán éreztem késztetést a publikálásra :-P
Na nem mintha olyan sok arra érdemes történt volna… Kimaradtam a közösségi futásokból, a fizetős versenyek árszabása miatt pedig a versenyeket szabotálom. Így sportéletem az alábbi módon alakult 2013 második felében:

  • futás a faluban egyedül sötétben
  • futás a faluban Tomival sötétben
  • futás az erdőben és mezőkön egyedül napközben
  • futás az erdőben és mezőkön Tomival napközben
  • futás a helyi konditeremben padon
  • futás az irodából ki a szigetre, ott egy karika körbe majd vissza az irodába
  • bicajozás Ócsára
  • bicajozás helyben (=görgőzés)
  • floorball-ozás

Szóval nagy változatosság nem történt. Nem készülvén semmilyen versenyre, nem gyúrtam arra, hogy messzebb és messzebb fussak, nagy ritkán mentem csak 10 km fölé. De legalább kicsit gyorsabban futok, az alaptempó a 6 perces km lett átlagban (szemben a régebbi 7 vagy 6:30-sal). Sajnos a szatíros és soroksári esetek után fosok egyedül futni a sötétben, pláne, hogy arról is olvastam, hogy van pakonyi mutogatós bácsi is, nem megyek ki egyedül az íccakába. Ropi vagyok, na.
Egyetlen említésre méltó futóélmény az októberi SZEgeszSZ lett, Borbélyjani és két cimbije szerveztek egy ottalvós terepfutást Bélapátfalván. 15 km-t futottuk (és gyalogoltunk) felváltva a csodaszép őszi terepen, utána combos bekajálás bográcsoskajából és Jani majdnemösszes-pálinkájának megivása volt a program. Sok futó (több, mint 100!!!), pöpec pálya, kiváló időjárás, remek hangulat, döbbentesen sok sütemény, zene, bona, minden volt ott. És még matricát is kaptam. Egyszóval szuper élmény volt, és nagyon remélem, hogy lesz még ilyen!

szegersz.jpg

A floorballba is kezdek belejönni, már nem tartalékos vagyok, hanem oszlopos tag! :) Nagyon jó végre csapatsportot játszani a magányos, monoton futások között és nem utolsó sorban teljesen máshogy mozgatja át az embert. Rengeteg irány- és tempóváltás van benne, a karok is jobban meg vannak mozgatva. Néha idegesítem a többieket, hogy mennyit szaladgálok, de olyan jól esik :) Most említette a pályát bérbeadó manusz, hogy lehet, hogy szerveznének egy floorball bajnokságot, jó lenne, én meg sem mertem említeni a többieknek, hogy úgy elmennék valami amatőr versenyre...

2014-re sincs semmi extra terv, futok amikor jól esik, meg amikor nem hagy a lelkiismeretem tespedni. Igyekszem több terepfutásos megmozdulásra elmenni, de nem olyan egyszerű összehozni.
Továbbra is vágyálmom, hogy legyen egy agarunk és azzal szaladgáljak a mezőn a lemenő nap fényében.

greyhound_sunset2.jpg

Címkék: futás floorball agár pakony

Szólj hozzá!

Hogyan (ne) győzzük meg saját magunkat

Simone Lewis 2013.06.14. 13:58

Többször rájöttem már, hogy a reggeli futás a mumusum. De ha egyszerűen nem tudok máskor menni, rá vagyok kényszerülve. Így ma reggel futottam a kis 6,5 km-es vasútkörömet az erdőben és a mezőn, és mialatt ólmos álmossággal emelgettem a csülkeimet és izzadtam a reggeli párás, meleg levegőben, igyekeztem magam meggyőzni, hogy reggel futni igenis jó. Míg magamban kontráztam a saját érveimet, szépen hazavitatkoztam magam 6 perc alatti kilométerekkel.

Mellette érvek:

  • isteni, hogy futás után jóleső érzéssel iszok egy kübli tejeskávét
  • reggel „le van tudva” a mozgás
  • szabad az estém
  • egész nap frissebb vagyok
  • a csigák balról jobbra mennek át a földúton
  • angel and devil_homer_1.jpglelkiismeret furdalás nélkül csókolom be reggelire a fahéjas-szilvás buktát, még egy adag tejeskávéval

Ellene érvek:

  • korán kell kelni, utána meg sietni melózni
  • fizikailag még nem vagyok ébren, nehezemre esik a mozgás, este sokkal lazábban megy a futás
  • párás a levegő
  • nem szeretem, hogy megbambulnak ez emberek a „nincs-ennek-jobb-dolga-mint-reggel-szaladgálni” nézéssel
  • csatakos a fű a mezőn

Ha jól nézem, 1-gyel több szól mellette, de ha levonom a csigás érvet, pont egálban vannak….Magyarul nem győztem magam a reggeli futás mellett :D
Szép hétvégét mindenkinek!

Címkék: reggel este futás

2 komment

Az a terv, hogy nincsen terv

Simone Lewis 2013.05.24. 15:35

Már többször akartam írni, aztán valahogy soha sem jött össze és dolgaim is máshogy alakultak, közbeszólt az élet.
Április 21-én lefutottam a félmaratont a Vivicittán. Készültem rá, de nem estem túlzásba. Kényelmes tempóban futottam, kellemesen éreztem magam, csak sajnos a 17-18. km környékén megfáradtam rendesen, így alig vártam, hogy befussak a célba, de az is összejött. A nettó időm 2:15:37 lett, vagyis 6:27-es átlaggal futottam le. Jó is, meg nem is, a fene tudja, de én nagyon örültem, hogy megcsináltam. Ahogy a végén fogalmaztam: "Jó volt, de nem csinálok belőle rendszert :)".

Teljesítményemnek azonban nem tudtam sokáig örülni, mert apukám másnap elhunyt szívrohamban. Olyannyira váratlanul történt minden, hogy még pár órával előtte írta nekem boldogan, hogy megtalálta az eredményemet a futaneten és milyen büszke rám, hogy a pakonyi futó nem adta fel. Felfoghatatlan. Tesitanár, teniszedző volt, 2 napig élvezte csak a jól megérdemelt nyugdíjt.

Nem sokkal a szomorú esemény után elmentem egy kis versenyre, mert az hónapok óta be volt tervezve. Pécelen rendezték meg immár sokadszorra a Csunya-kupát, ez egy terepverseny a Gödöllői-dombság lábánál. Volt 250 m ovisoknak, 1 km nagyobbaknak, 5 km és 10 km még nagyobbaknak, valamint kerékpáros távok is. Már hónapokkal ezelőtt kitaláltuk, hogy családilag kivonulunk és futunk egy nagyot. Össze is jött, Lili és Bulcsú futott 250 m-t (Tomi unokahúga- és öccse), Tomi anyukája, húga, unokatesója, öccsének barátnője és Tomi 5 km-t tolt, Tomi öccse meg én 10-re neveztünk. Meleg volt, irigyeltem az 5 km-t futókat, mert nekem hátravolt még 5 km és már vattát köptem a frissítés ellenére is. Végül 1 óra 7 perc alatt tettem meg a távot (ami valójában 11 km volt), terepen nekem ez egész jó idő (6:06-os átlag), de nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy most voltam először is ilyen családi rendezvényen és sokkal-sokkal nagyobb élmény volt, mint egy utcai tömegrendezvény. Családok, rengeteg tombola nyeremény, semmi sorbanállás, semmi tömeg, utána ebéd, ajándékkulacs, és csakis jó hangulat. Az egy dolog, hogy 6. lettem a nők között (kevés volt az induló természetesen), de együtt volt a család és arra befutni a célba, hogy ott csápolnak neked mindannyian, kimondhatatlanul jó érzés. Apuval történtek ellenére jól éreztem magam, életem legjobb versenye volt eddig. De a leges-legjobb az egészben, hogy ez a fénykép elkészülhetett, már emiatt megérte:

csoportkep_small_blogra1.jpg

Külön említést érdemel, hogy Tomi öccse, aki nem futó (viszont focikapus) a 4. helyen végzett a 10 km-en, annak ellenére, hogy nem szokott így futni, pláne nem terepen és ez mezei focicipőben nyomta így le a távot, neki külön gratula! 

Bár kevésbé mutatom és nem látszik, de nagyon megvisel, hogy nincs apu. Mikor bátyám meghalt 2 éve, akkor is hasonló módon reagáltam, utána kezdtem el rendszeresen futni, akkor sokat segített a sport. De most valahogy azt érzem, hogy nem igénylem annyira. Mégis, a péceli futás meg szuperjó volt. Minden eseménytől függetlenül terveztem visszább venni a futásból és más sportok (kerékpár!) felé nyitni, de ezek után most még jobban így állok a dolgokhoz. Aztán lehet, hogy már annyira megszoktam, hogy hiányozna, ki tudja? Két hete futottam utoljára, mehetnékem is van, meg nem is. Az a terv, hogy nincsen terv.

Címkék: futás pécel félmaraton terep vicicitta

2 komment

Fussunk mint állat

Simone Lewis 2013.04.16. 13:40

Nem tudom, olvassa-e még valaki egetrengető és gyakori bejegyzéseimet, de hátha. Bekopipésztelem a macskás blogomra írt posztot ide is:

allatmento logo.jpg

Szóval ugye szoktam futkosni, hol többet, hol kevesebbet és úgy éreztem, itt az ideje végre, hogy fussak egy félmaratont, úgyhogy beneveztem április 21-re a Vivicittára. Az egy dolog, hogy el lesz az első félmaratonom és emiatt rendesen be is vagyok tojva, de még azt is bevállaltam, hogy az Állatmentő Szolgálat Alapítvány „Fussunk mint állat” gyűjtési akciójának keretében pénzt gyűjtök. Az alapítvány aktivistái a rosszul, kegyetlen körülmények között tartott állatokat mentik és új, szerető otthont keresnek nekik; FB-n több, mint 6,000 követőjük van. A Fussunk, mint állat csapat lelkes, kezdő és amatőr futói szorgosan gyűjtik az adományokat és a csapat létszáma is szépen növöget.
Szóval a lényeg a lényeg, hogy nagyon szívesen veszünk minden összeget, mindegy egyes forint jó helyre fog kerülni. Ezen a linken van a weblap, ahol az összes futó profilja fent van, bárkit lehet támogatni, ez pedig az én profilom. És ha esetleg valaki szeretne velünk futni, még nem késő elkezdeni a készülést, lehet 3,2 km-t is futni és csapatunkhoz csatlakozva gyűjthet nekünk!

Fussunk mint állat!

Címkék: adomány félmaraton vivicitta fussunkmintállat

3 komment

Évi update

Simone Lewis 2013.02.22. 10:30

Nagyon régen jelentkeztem, így röviden leírom, mi is volt még tavaly és ezzel el is intézem az elmaradt év végi összefoglalót.

Szóval tavaly tavasszal sokat futottam, kezdtem volna rendesen belejönni, mire elkezdett romlani a teljesítményem, végigszenvedtem a nyarat pocsék futásokkal, mire ősszel kinyomoztam, hogy durva vashiányom van. Egy ideig nem sportoltam, kezelés stb., majd összeszedtem magam és télen szépen visszaszoktam a kerékvágásba. És itt is van 2013.

Heti 3 alkalommal futok még mindig, ennél több nem is jön össze, kedv idő és alkalom hiányában. Az a helyzet, hogy itt ez a faluban szaladgálás elég uncsi lett. Vagyis 5-7 km erejéig oké, de annál hosszabbra itt egyszerűen nem tudom magam rávenni. El nem tudom képzelni, hogy 40 percnél tovább körözzek itt. És csak este, sötétben futok a faluban. Így amikor alkalmam volt, kimentem a szigetre meló után és ott futottam hosszabbat. Vagy amikor nem is esett, nem is havazott durván, és nappal ki tudtam menni (vagyis kb. 3 alkalommal ezen a télen), akkor elfutottam mondjuk Ócsáig, de ilyenkor meg általában dagonyáztam a sárban…Az erdőbe meg töksötétbe nem megyek ki, pláne cuppogni a sárban. Azzal nyugtatom magam, hogy szinten tartom magam és mikor kitavaszodik, akkor „jaou lesz igön”. Mondjuk az azért vigasztal, hogy legalább a tempómon javítottam. Az 5-7 km-es távokat most már 6:20-6:10-es átlagokkal futom, sőt, amikor Tomi miatt szedtem a csülkeimet, lementem a bűvös 6 perces átlag alá. Csak jönne már a jó idő, mert herótom van már a hidegben sportolástól. Úgyhogy néha csatlakoztam Tomiék floorball edzéséhez, ami baromi jól átmozgat, pláne hogy össze-vissza rohangálok védekezésnél (szeretnek is érte), jól szét futom magam. Párszor sqasholtam is. Sajnos csak párszor, jó lenne rendszeresen, csak nincs kivel.

Amúgy meg rájöttem, hogy a futást a tél folyamán tulajdonképpen leginkább arra használtam, hogy kiszellőztessem a fejem. Nagyon nehéz időszak volt bent a cégnél, ha nem is fizikailag, de fejben és lelkileg megterhelő volt az utolsó 4 hónap és egy-egy stresszgőzös nap után alig vártam, hogy menjek ki és ha csak egy fél órás szaladással is, de kiszellőztessem a fejem a mínusz 5 fokban.

A stresszes időszaknak vége, 10,5 év után eljöttem az első munkahelyemről. Hiányoznak a kollégák és a céges futókör, még ha az utóbbi időben nem is futottunk együtt, de volt kivel élményt és tapasztalatot cserélni. Beköltözünk a belvárosba, egész pontosan a Deák térre. Hatalmas előnye az új helynek, hogy van zuhanyzó; hátránya, hogy nagyon bent van és nagyon forgalmas helyen. Szóval aki tud valami értelmes útvonalat innen, ami nem a sziget (rakpart irány?...), akkor ossza meg velem bátran.

Címkék: futás pakony

5 komment

Távirati stílusban

Simone Lewis 2012.10.04. 14:59

vasat szedtem rendesen stop
minden rendbejött stop
újra futok stop
írni nincs kedvem majd jelentkezem ha szükséges stop

Címkék: vas távirat futás röviden

5 komment

Egy kis biosz

Simone Lewis 2012.07.16. 13:26

Túl vagyok a vérvételen, megkaptam az eredményeket. A leleten fel van sorolva, hogy miket néztek, mennyi az én értékem és mi a referenciaérték, ha attól eltér az eredmény, kiscsillag az adott összetevőhöz.
Nos, 11 csillagot kaptam, ennyit utojára általános iskola első osztályában kaptam beragasztva a tájékoztató füzetembe...Van egy-kettő, aminél nem annyira durva az eltérés az elfogadhatótól, de van pár csúnya adat is:
Vas. Referencia 10.7 és 32.2 µmol/l. Nálam ez 2.
Transzferrintelitettség. Referencia 16% és 45% között. Nekem ez 2%. (A transzferrinfehérje szállítja a vasat a sejtekhez. Nem csoda, hogy alacsony, ha nincs mit szállítania).
Hemoglobin. Referencia 120 g/l és 160 g/l között. Nekem 88.
TSH (pajzsmirigy hormon). Referencia 0.35 mIU/L és 4.94 mIU/l között. Nálam ez 8.045.
És az ezekhez kötődő egyéb adatok is eltérnek a normáltól.
"A vas a vér oxigénszállító fehérjéjének, a hemoglobinnak fontos alkotóeleme, vashiány esetén vérszegénység alakul ki, a vér oxigénszállító kapacitása csökken." Ergo, kevés oxigén jut a szövetekbe, izmokba, nem csoda, hogy ilyen szarul ment a futás. Eddig két háziorvos és egészségügyis anyukám nézte meg a leleteket és egységes ledöbbenés volt a reakció. Még nem tudni egyelőre, hogy mi lehet az oka ennek az alacsony szintnek. Szerintem az egyik opció az, hogy a télen, amikor jó sokat futottam, nagyon kevés húst ettem és bár újra rendesen fogyasztottam január óta, azóta nem tudott visszatöltődni a megfelelő szintre, mert nagyon alacsonyról indult. Igaz, elég sok idő telt el azóta, majdnem fél év. A másik opció (és ez a dokik verziója a kérdéseikre kapott válaszaim alapján illetve a vérvétel további számai alapján), hogy nem is tud felszívódni a vas. Most kaptam vastablettát (ami nem biztos, hogy fel fog szívódni, ugyebár), így kb. 1 hét múlva a terv szerint intravénásan adnak vas-löketet, 10 alkalommal. Ezzel remélhetőleg helyrebillen a jelenlegi helyzet. Utána ki kell majd azt is kutatni, hogy ha viszont nem marad szinten, akkor miért nem szívódik fel a vas. Van beutalóm gasztroenterológiára (eddig azt hittem, csak kimondaninehéz ezt a szót, de leírni sem ment elsőre), illetve pajzsmirigy ultrahangra. Ez utóbbit szeptember 3-ra, ez a vicc kategória amúgy. Úgyogy ezt majd otthon megcsináltatom vidéken.
biosz2.jpgTehát alapvetően eddig "csak" háziorvos látta a papírjaimat. Egyrészt kérdezgették, hogy a munkámat el tudom-e látni, nincs-e légzészavarom stb. és hüledezett a pakonyi doki, hogy nem látszanak erek a szemgolyómban, de amúgy érdekes módon a mindennapi életben tök jól érzem magam. Ha nincs ez a futás-gubanc, eszembe nem jut vérvételre menni. Hozzáállásom a témához hullámzó - hol úgy érzem, hogy túl van lihegve, hiszem alapjáraton semmi bajom, megkapom a vasdózisomat és ennyi volt, szevasz-tavasz; máskor meg megrémisztenek a számok, a vérvétel eredményei ill. anyukám véleménye. Úgyhogy jó lesz majd látni, hogy mi lesz a vasdózis után, meg a többi vizsgálat eredménye.
Ami viszont aggaszt, hogy a dokik egyértelműen azt mondták, hogy a futást teljesen fel kell függesztenem, amíg rendbe nem lesz téve teljesen a vérképem. Ez állítólag hónapokat is igényelhet. WTF?
Én nem bírom ki, hogy ne fussak! Tényleg be kell ezt tartani? Valamennyit, módjával csak lehet futni! Írtam egy sportorvosnak is, hogy mit javasol (várom a választ), de ha valakinek volt hasonló tapasztalata, vagy tud ajánlani valaki nagyon hozzáértőt, szívesen veszek minden tippet.
No ezek mennek, meg a bárányfelhők.
UPDATE: Megkaptam a netes sportolvos válaszát, illetve ajánlott egy cikket.
"“Az anaemia tünetei a vér csökkent oxigéntartalma (ami az egyes szervek oxigénellátásának romlásához vezethet), illetve az anaemiát kísérő cardiorespiratoricus kompenzáció miatt alakulnak ki: a fizikai és szellemi teljesítőképesség romlása, fejfájás, fáradtságérzés, aluszékonyság, izomgyengeség, látászavarok, fokozódó collapsushajlam, hideg bőr, az alapanyagcsere csökkenése, gastrointestinalis zavarok (csökkent motilitás, malabsorptio, hasmenés), anorexia, hyposthenuria (a vese koncentrálóképességének romlása), sinustachycardia, a vérnyomás csökkenése (keringési hyperkinesis), systolés szívzörej, súlyos esetben dyspnoe, angina pectoris (esetleg, rossz állapotú coronariák mellett, myocardialis infarctus), laktátacidosis, acidaemia. A tünetek súlyossága nagyban függ az anaemia fokától és a cardiorespiratoricus rendszer állapotától.
Az anaemia okainak meghatározása tehát alapos orvosi kivizsgálást igényel, mivel hátterében számos ok állhat. A diagnózis szigorúan szakorvos kompetenciakörébe tartozik!
Sportolóknál az anaemiának igen gyakori oka a vashiány, ami elégtelen bevitel, elégtelen felszívódás és fokozott vasvesztés miatt alakulhat ki. A vasfelszívódást egészséges emberben a vasraktárak feltöltöttsége határozza meg: ha jó az ellátottság akkor rosszabb a felszívódás; ha rossz, akkor jobb.” Ami a lényeg: mindenképpen ki kell deríteni a vashiány okát, a sportolás lehetősége ettől függ. A sport teljes felfüggesztésével nem értünk egyet (ahogy írta, az eddigi sportszint egyébként sem megvalósítható). A kiváltó okok tisztázása után lehet konkrét terápiát és a sportba való teljes visszatérést meghatározni."
És a cikk, mert nem tudtam belinkelni....
http://sportorvos.hu/sportorvos/20111125/sportolok_verszegenysege/

Címkék: orvos futás vérszegénység vashiány

8 komment

Csak puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot

Simone Lewis 2012.07.09. 14:31

Kezdem 5 héttel ezelőttről. Ott hagytam abba, hogy nem megy a futás és a romló tendencia folytatódott utána is. 10 futásból 9 alkalmommal 3-4 km után gyalogolnom kellett és minden egyes alkalommal egyre jobban fájt a vádlim, nem tudtam emelni a lábaimat, semmi lendületem nem volt. Mérges voltam és dühös, de épp emiatt nem hagytam annyiban és csakazértis kimentem az erdőbe heti 3-4 alkalommal, hogy aztán szinte minden alkalommal csalódottan érjek haza. Egy alkalommal úgy beszabtam tettem le a futócipőmet a sarokba, hogy én azt többet fel nem húzom. Aztán 2 nap múlva mentem újra. Tomi is eljött velem párszor és legutóbb megnézte a vádlimat - 2 km futás után kőkemény volt, egyszerűen nem tudtam ellazítani. Nem tudom, mi lehet az oka, mert ugyanúgy melegítek / lazítok futás előtt / után, mint tavaly, fizikailag jól érzem magam, rendesen táplálkozom stb. Úgyhogy kértem egy beutalót laborba, a héten kapom meg az eredményt, meglátjuk. No de vissza a múlt héthez...
puffin_36.jpgIlyen remek hangulatban közeledett vészesen az UB ideje. Egyre jobban tartottam tőle, félelmem felülkerekedett az izgalmon és bevallom, vártam, hogy túl legyek rajta. Parámat tovább növelte a tény, hogy 3 nappal előtte azt sem tudtam, melyek lesznek a szakaszaim és hogy minden média azt harsogta, hogy milyen hőség lesz és sok minden nem volt leszervezve és ha valamit nem bírok, az a szervezetlenség... Aztán szerencsére utolsó előtti napon félelmeim elszálltak, szerintem kiidegeskedtem magam előre és Iván csapattársam véleménye ("senki sem fog ostorral kergetni") volt a fejemben.

Nem megyek bele a sok-sok részletbe, pláne, hogy csomó mindenre nem is emlékszem, így csak tömören összefoglalom. Eljött a szombat, számomra is döbbenetes módon rendesen aludtam előtte éjszaka. Elindultunk és nagy nehezen oda is értünk, találkoztunk Tihanyban. Csapatunk, a Puffin Lekvár Evők 8 főből állt, 7 daliás fiú és én :) Logisztikailag úgy oldottuk meg, hogy 2 négyfős csapatra váltunk szét, és mindkét csapat kapott 2 x 50-60 km-t és azon belül osztottuk fel a távokat. 3 kollégámmal voltam egy autóban, ez volt az ABLON-team, Tomi 3 másik sráccal  a másikban (non-ABLON team). Bicajos kíséretünk nem volt, autóval kerültünk mindig az éppen futó csapattag elé frissítést adni vagy váltani. Mi kezdtük a hegyi kánikulás szakasszal. Jófejek voltak a fiúk és nem kaptam hosszú etapokat, enyém lett egy Vászoly-Dörgicse 4,5 km ill. a Nemesgulács-Badacsonytördemices 3 km. Valóban nem kergetett senki sem ostorral, így aztán szépen komótosan futottam / gyalogoltam végig a szakaszaimat. Mondhatnám, hogy jól estek, de nem. K meleg volt és emelkedő is, (alul)edzettségemhez egyik sem tett hozzá semmi jót. De szerencsére a fiúk akkora hírók voltak, jól futották a köztes részeket és csak kicsit szemtelenkedtek velem, mikor elmentek mellettem autóval :) A szakaszunk végeztével hívtam Tomit, panaszkodott, hogy strandoltak és túl meleg volt a víz.... (%#&@D!). Balatongyörökön átadtuk nekik a stafétát és előrementünk Fonyódligetre Ivánék nyaralójába. Ott tusoltam, majd hallgattam, ahogy a fiúk kórusban horpasztanak és vakargattam a szúnyogcsípéseimet. Nem tudtam aludni, 1 óra alvásért szerintem nem éri meg beájulni. Fonyódligeten visszavettük a stafétát Tomiéktól, és én kezdtem a futást egy 5,8 km-es távval Balatonboglárig. Klasszisokkal jobb volt este és síkon futni és bár kb. éjfélre járhatott, nem éreztem álmosságot. Aztán 2 km után ugyanolyan izzadt voltam, párszor megálltam nyújtani, de alapvetően végigfutottam csigatempóban a távot (csak a hülye fejlámpa zavart, egyfolytában lecsúszott...) és beértem Boglárra. Váltótársam, Andris szerintem nem is számított rám, mert épp elkezdte volna kanalazni a levesét, miközben kiabáltam a nevét, hogy ugyan váltson már le :) Utána már csak egy szakaszom volt, kb. 1,5 óra múlva abba is belekezdtem, Szárszó-Földvár 5,4 km-en. Ezt az etapot (végre kimondhatom!) megállás nélkül futottam le. Biztos lelkesített a 2 részeg, akik vagy 20 méteren keresztül lelkesen mellettem futottak meg a tudat, hogy ez az utolsó szakaszom. A fiúk nagyon belelkesedtek, nagyon jó tempókat futottak íccaka. Siófokon megint Tomiék jöttek, de nem tudtunk menni pihenni, mert a csapatukból Ádám el- ill. átvágta a kezét egy kerítésátmászás során és be kellett vinni a kórházba egy varrásra. Úgyhogy én lettem az ideiglenes sofőr Tomiéknál. Ádámot összevarrta a siófoki hentes, majd csörgött, hogy akkor jön futni... Szerintem nem normális, de biztos még érzéstelenítve volt :) Végül reggel 7 óra felé értünk Tihanyba, hogy majd ott szunyálunk egyet, míg Tomiék befutnak, csak épp a szpíkertől meg egy hatalmas hangyabolytól nem tudtunk. Úgyhogy inkább lángosoztunk és zsibbasztottuk egymást. 9 felé jött a telefon, hogy közelednek, és valóban: 10 óra 20 körül jött Ádám, csatlakoztunk hozzá és befutottunk a célba. 20 óra 21 perc alatt értünk körbe, ezzel a 88. helyen végeztünk, ami szerintem baromi jó!

Köszönet Ferinek, hogy futott, mint a gép a tűző napon; Ivánnak, hogy bevállalta a 11 km-es kemény mezei szakaszt meg a hajnali hosszút; Andrisnak, hogy térdfájósan is futott; Tominak, hogy olyan jól futott, és éjszaka még gyomorgondok ellenére is szépen teljesített; Seriffnek, hogy rövid felkészülés után elvállalta; Ádámnak, hogy a baleset után is tolta neki és Balázsnak, aki a nyaralásáról közvetlenül a versenyre jött. Ők Ádámmal egyetemben állítólag nincsenek edzésben, de amúgy maratonisták/ironman-ek és olyan űridőket (4:45-5:15-ös km-ek) mentek, hogy helyrehozták az én gyökkettes szakaszaimat :) Én szerény személyemmel növeltem az esemény fényét :D
Mindent összegezve kezdeti félelmeimmel ellentétben az összkép egyértelműen pozitív, baromi nagy élmény volt, napokig kavarogtak az események a fejemben, de csomó mindenre nem emlékszem, annyira fáradt voltam agyilag a végére. Megkockáztatom, hogy kicsit jobban ment a futás, mint ahogy vízionáltam az előzmények fényében. Különösen tetszett, hogy Tomi is ott volt és bár egy eseményen voltunk, mégis külön, de közös, összefonódó élményekkel. Sok ismerőst láttam és BRandommal/Jánossal többször is találkoztam, ennek is külön örültem, hiszen ő csábított el ide.

És bár adott az UB motivációt, azt hiszem tartom magam az UB előtt eldöntöttekhez, úgy mint visszaszorítom a futást. Azt hiszem egy kicsit (lehet vetni a kereszteket) beleuntam és nem érzek motivációt a hossz növelésére, félmaraton hajszolására. Inkább maradok a rövidebb távoknál, az menjen kényelmesen, és többet szeretnék squasholni, floorballozni meg ha jön az ősz, akár hegyen futni. És jövőre felkészülten, nyugodt lélekkel indulni újra UB-n!

Címkék: ub puffin

1 komment

Mezei futás

Simone Lewis 2012.06.01. 15:42

Nagyon régen írtam, ugyanis nem volt kedvem írni a teljesítményemről, ami a vacak kategóriába fordult át.
Olyan szintre mentem vissza, mint aki kb. 2 hónapja fut: 5 km már megvisel(t), bele kell(ett) gyalogolnom egyfolytában, zsibbad(t) a lábam és úgy általában mínusz 6 kedvem volt (van) futni ezek után. Több alkalommal olyan durcás lettem edzés után, hogy közöltem Tomival, hogy hagyom az egészet a pichába, ez nem nekem való sport. És persze mindenhol azt olvasom, hogy ki milyen pöpecül fut, FM itt, PB ott, Terep4265 amott, grrrr.
Persze nem hagyom ennyiben. Lekopogom, de most elkezdtem kicsit visszatornázni magam. Pakonyban több körünk van már az erdőkben. Ezek a futások tulajdonképpen mezei futások, ugyanis szintmentes terepfutások (ideális az én emelkedő-fóbiámnak, de ha jobban belegondolok a mezeifutást rühelltem a legjobban még sulis koromban). Van a vasúti kör, ez olyan 6.5 km, a vasút mellett visz el, a végén két szép nagy mezőn át kell vágni. Van a major kör, ez cca. 7 km, hosszan futunk az erdőben az elején, aztán az út felénél majorok mellett haladunk tova. Ezt annyiból nem szeretem, hogy a végén vagy egy olyan 1,5 km-es szakasz, ami nagyon homokos ill. a lovak patáitól tiszta göröngy. Tegnap pedig először futottuk le a füves-kört. Jóóó hosszan be az erdőbe, fenyőerdőn keresztül, az útmentén rengeteg vadkender (Tomi pár kérdést feltett a kendertermesztésről, azért lenézek holnap este a pincébe...:), a közepe táján elmegyünk az immár híres felsőpakonyi gyepszőnyeg "gyár" mellett és a végén megint vissza az erdő másik oldalán. Ez a kör kb. 8 km. Ezek most pont elég hosszú távok nekem egy-egy esti edzéshez, elfáradok rendesen a végükre, illetve hosszabb etapra nem is nagyon van idő, mert besötétedik. Amúgy teljesen más itt futni. Úgy csicseregnek a madarak, mintha egy madárházban lennénk, néha őzek ugrabugrálnak a távolban, múltkor nyuszi ugrált el előlünk, a csigákra nagyon kell figyelni eső után. Tiszta a levegő, és csak néha hallani az autóforgalmat, a vasút mellett a szemetet is összeszedték végre. Minden csupa zöld, ezerféle árnyalatban, megművelt földek, suhogó fák, szuperjó. Tegnap találkoztunk először kutyával, egy lafancos szőrmókkal. Amint meglátott, egyből elkezdtett felém rohanni, én meg egyből bepánikoltam, de csak megszaglászott boldog pofával. Tomi mondta, hogy kint volt a nyelve (a kutyának), szóval csak haverkodni akart. Bah, mintha én azt látnám 20 méterről, szemüveg nélkül.
Versenyre amúgy nem készülök, mert ilyen teljesítmény mellett nincs hozzá kedvem. A Samsung terepfutásra elmentem a 7 km-re és 1 km után mindenhol lettem volna, csak ott nem. Télen még eljátszottam a gondolattal, hogy a K&H-n már félmaratont futok, de ez természetesen szóba sem jön. Sőt, nem is megyek arra a versenyre, ugyanis pont aznap rendez a Bálint Ház egy Fun Run-t a zsidó negyedben, amire viszont szerintem megyünk Tomival. Eddig kb. 100-an regisztráltak, nem voltam még ilyen családias verseny-szerűségen. Az útvonal a zsidónegyeden megy át, akár házudvarokon keresztül. Bár a matekját nem nagyon értem: a kapott tájékoztató szerint az 1 km-es táv 1 kör, az 5 km-es táv 4 kör, a 10 km-es pedig 7 kör. No comment :)
A másik esemény az UB, végre összeállt a nagy csapat, a Puffin Lekvár Evők. Kicsit fosok attól, hogy lehet, hogy az első órában vicces ez a non-stop, éjszakai verzió, de amikor hajnali 3-kor szólnak, hogy akkor most én jövök, lehet, hogy nem fogok annyira vigyorogni. Mindenesetre végre résztveszek rajta, a hétfőt pedig kiveszem majd szabinak alvásra :)

Címkék: samsung mezei terep felsőpakony ub pakony

5 komment

Zsibbasztó

Simone Lewis 2012.04.26. 10:05

Eléggé vegyesek a futásaim mostanában, de összességében elégedetlen vagyok. Még mindig. Pedig jó lenne már fejlődésről és egy kis (magán)sikerről beszámolnom.
Azon vagyok, hogy az alaptáv olyan 8-9 km legyen az eddigi 5 helyett. Szerencsére a kedvvel nincs baj, szívesen megyek futni heti több alkalommal, de nem szokott jól menni és ettől mindig elkenődök. Mivel fogytam is ("degirnyóvagy", lötyög a 36-os farmer), elfogytak a tartalékaim és egyszerűen nincs elég erőm. A "reggelire müzli + délben borsófőzelék magában + minimális vagy nulla vacsora" kombó nem ad elég energiát és egyszerűen elfáradok. Ezen az ügyön már dolgozom, vagyis többet eszem és húst is. Nem mindennap, de többször egy héten. Pirospont Évinek.
Ami inkább aggaszt az a zsibbadás. Csak és kizárólag a bal lábamban. Korábban is jelentkezett már, de az utóbbi pár alkalommal már nagyon erősen - a talpam, lábfejem teljesen elzsibbad és egészen a combom közepéig érzem a hangyákat. Olyan 4-5 km körül szokott előjönni és míg korábban elmúlt mondjuk olyan 1,5 km után, most nem, egyre rosszabb. 2-3 zsibbadós km után már olyan érzés, mintha két kis bot lenne keresztben a talpam alatt és azon kell futnom, de ugyanakkor nem érzem teljesen az egész lábamat. Elég furcsa érzés, hogy fáj is, de nem is érzem. Kénytelen vagyok megállni, gyalogolni egy kicsit, de 2 perc után kezdődik újra. Csak és kizárólag a bal lábamban. A cipő- illetve cipőfűzéskötés hibát kizártam kellő kísérletezgetéssel. Egyszer a facebookon már kérdeztem, mi lehet az oka, az egészen hipochander hozzáállás szerint akár agyérrendszeri probléma is lehet. Apu szerint a derekam az oka. Ugye az egyik alsó csigolyám defektes (papírom van róla, voltam dokinál, születési rendellenesség, nem komoly, de nem gyógyítható) és minden megerőltetés után fáj. Egy hosszabb porszívózás már megerőltetésnek számít. És mivel mostanában a költözés plusz kerti munkák során (cipekedés, pakolászás, takarítás, gazalás, kútnyomás, gereblyézés stb stb stb...soroljam??) többet van terhelve a derekam, elképzelhető, hogy emiatt jobban előjön a zsibbadás. Nem tudom, de ha továbbra is fennáll a jelenség, el fogok nézni egy dokihoz.
Azért futok aránylag jókat is, végre kimentünk a faluból és már van egy kör, amit meg is jegyeztem és egyedül is el merek rajta indulni. Nagyon szép a táj, át a zöldellő mezőn, príma. Azért azt hozzáteszem, hogy hozzá kell szokni a terephez. Aszfalton nem kell a lábam elé nézni, a messzibe szoktam nézni egyenesen előre, itt meg figyelek a lábam elé, mert nem akarok olyan zötyögve futni, hogy csattan az álkapcsom. Néha azért sikerül...Már csak abban bízom, hogy a messziben látott vaddisznólesen esetlegesen tartózkodó vadász nem puffant le :)
Tegnap meg kimentem kollégával a szigetre meló után, végre sütött a nap, olyan jó volt! Aztán támadt az a remekbeszabott ötletem, hogy az Árpád-hídnál ne forduljunk a budai oldalra, hanem hátraarc és fussunk visszafelé a pesti oldalon, mert süt nagyon a nap és nehogymá' napon fussunk és nagyon megizzadjunk... Természetesen kb. ekkor találkoztunk szembe a futóklubbal, vagyis annyian jöttek szembe, mint máskor 4 hét alatt összesen. Remek ötlet volt, mondom.
Kedden meg megyünk Tomival (=Gulo) 7 km-t futni a Samsung versenyre, végre egy verseny, ami nem reggel kezdődik, lehet előtte aludni. És úgy néz ki, eső sem lesz, bár Tomi azt mondta, reméli jó kis dagonya lesz.
Amúgy sokat mélázok mostanában ezen az egész futó-mizérián. Annak ellenére, hogy sok a negatív élményem, bennem van az akarás, hogy akkor is megyek és futok és nem adom fel és nem hagyom, hogy egy 9 km-s táv megviseljen, mert szeretnék hosszabbakat futni. De ugyanakkor néha úgy érzem, hogy felesleges erőltetni/erőlködni, hiszen már ez is sok, mert 1,5 óra így is egy edzés - és ott a meló, hazautazások, tanulás, nyelvóra, kert, ház. És még nem pihentem. És az alvásigényem meg minimum 7 óra, ebből nem tudok leadni. Egyszerűen nem elég a napi 24 óra, én nem tudom másoknak hogy van ennyi ideje hosszú távokat futni! Ahogy Random, a napkeleti bölcs is megfogalmazta - egy seggel nem lehet több lovat megülni. Valóban. Jó lenne egy olyan herripotteres időnyerő gép. (vagy több segg :)

Címkék: sziget terep zsibbadás felsőpakony pakony

8 komment

Fel és alá, ide-oda. Ja, meg Vivicitta

Simone Lewis 2012.04.02. 13:11

Régen írtam. Ennek egyetlen oka az, hogy nincs miről írni igazán. No meg ihletem sincs. Ja, és időm sem nagyon. Oké, akkor 3 oka van.
Kezdünk belerázódni a falusi életbe, többször futottam már kicsit hosszabb, 8-9 km-s etapokat a faluban. Mivel mindig csak este, sötétben mentem, nem hagytam el a falu területét, így elég nagy cselöndzs az útvonaltervezés. Arról nem is beszélve, hogy még mindig eltévedek! Szinte sakktábla-szerű a falu, de átszeli átlósan a fő utca, amitől az amúgy is gyenge női iránytű a fejemben teljesen megborul. Azzal szoktam magam szórakoztatni, hogy megtippelem, hogy hol fogok kilyukadni. Egy idő után viszont nem szórakoztató, hogy szinte soha sem találom el :) De legalább a teljes falukör útvonala megvan, amit elsőre nem sikerült összehoznom, szóval javuló a tendencia azért.
Szerencsére most már majd hosszabbodnak a nappalok, így majd hamarosan kifutok a faluból is, már néztünk egy-két útvonalat az erdőben. Van olyan is, ahol nincs illegális szemétlerakó, tök jó. Arról nem is beszélve, hogy világosban menni föl-alá a faluban, nem vicces; már így is úgy néztek rám páran, mint egy ufóra.
Másik, 9 km-es útvonal lett az iroda-szigetkör-iroda kombó. Ha időben elindulok és lefutom, még pont visszaérek, hogy visszaöltözzek, kicsit rendbeszedjem magam és elcsípjem a vonatomat. (Az autó depis, össze van törve. No meg olcsóbb is vonattal közlekedni, így hol azzal járok be, hol autóval. Már ha egyben van).
Mint múltkor is írtam, nem vagyok rácuppanva a versenyekre, nem volt semmi nagy betervezés. Beneveztünk kollégákkal a Vivicittára, a 12 km-es távra. Úgy voltam vele, hogy ezt le tudom futni, anélkül, hogy rástresszelnék és nagyon rá kellene készülnöm. Mjad rájöttem, hogy idén alig-alig futottam 10 km körül vagy felett. Aztán mikor két nappal előtte jött a sarki szél, akkor sem lettem lelkesebb. A verseny előtti éjszaka felébredtem arra, hogy baromi erősen fúj a szél és már behergeltem magam, hogy mekkora szívás lesz. Majd utána azon, hogy emiatt nem tudok aludni és biztos fáradt leszek...Szerencsére visszaaludtam és reggelre a szél is csitult. De 3 fok volt...Sebaj, elindultam, hála a MÁV mentrendnek, már negyed 9-kor az irodában voltam és vártam a többieket. 10 felé elindultunk a szigetre, éppen odaértünk időben. 10:58-kor még a wc-knél álltam sorba és a melegítést is sorbanállás közben végeztem el; aztán 11-kor álltam be a zónámba. Rengetegen voltak, de mivel az előre megsaccolt időhöz mért zónákból indították az embereket, közel nem volt akkora torlódás, mint máskor. Az új indítási módszer miatt sokáig a tempómnak megfelelő emberekkel haladtam és nekem ez kifejezetten tetszett. Csak óra volt nálam, arra figyeltem, hogy ne gyorsuljak. Tök jól mentem, szerencsére a szél is minimális volt. Öltözetem nagyon jól klappolt, nem fáztam, és még a baseball sapka sem zavart, pedig mostanában kezdtem el abban futni (reggel a facebook-on egyik kommentelő írta, hogy edzéshez felvett öltözet mínusz egy réteg; ezt a tanácsot követtem és nagyon bevált). Érdekes módon a 8. km körül hirtelen minden bajom lett. Egyszer fel kellett lépnem egy magasabb patkára és mintha kőből lett volna a combom. Belassultam, és amikor levált a félmaratonos táv a Margit hídnál már nagyon szenvedtem. Eléggé nyökögve, de lefutottam a maradék 3 km-t. Az össz, nettó időm 1 óra 14 perc 49 mp lett, átlag 6,2-es kilométerekkel. Ami nekem versenyhez olyan átlagos, de az is igaz, hogy az időm annyira nem is izgat. Inkább csalódott vagyok egy kicsit, mert nem jött be a szokásos technikám, hogy kimérten, lassan indulok és a végét jól megnyomom, majd hosszú léptekkel, (és a lényeg!) vidáman befutok. Ez most kimaradt a végén, sajnáltam. Estére nagyon fáradtnak éreztem magam. Valószínűleg a szélben futás betett, meg a pár enyhe emelkedő. Gulo szerint kellene résztávoznom meg ilyesmik, de nekem ahhoz mínusz 6 kedvem van. Frissíteni sem frissítettem sehol sem, valahogy nem éreztem, hogy szükségem lenne rá. Lehet, hogy kellett volna.
Sokat agyalok a félmaratonon, de csak olyan szinten, hogy néha úgy érzem bennem van, menne az nekem. Aztán most jött ez a 12 km, ami kicsit kikészített és örültem, hogy csak ennyit futok. Persze mikor drukkoltam a félmarcsisoknak, már irigykedtem...Azt hiszem, kirekesztem a "bezzeg mások már rég lefutották" hangokat a fejemből. Majd fokozatosan, szépen rákészülök, és majd lefutom, talán ősszel. Hacsak át nem veszi a futás szerepét a kapálás, veteményezés, locsolás stb.

Címkék: falu futás félmaraton vivicitta 12km

9 komment

Első vidéki futásom

Simone Lewis 2012.03.08. 16:27

Megvolt a nagy költözés, immár vidéken élek, vasárnap óta. A falu neve Felsőpakony, egy csendes kis zsákfalu az M0-s és M5-ös szegletében.
Hosszú ideje készültünk a vásárlásra, költözésre, álmodoztunk róla, és most már valóság. Végre!
Szinte minden dobozból kipakoltunk, alapvető háztartási gépeink és bútoraink vannak és Joli cica is itt van már. Tulajdonképpen teljes a komfort, az öröm és bódottá.
De sajnos az első hetet egyedül kell töltenem, mert persze Gulot most küldték ki Németországba. Igaz, hogy csak 1 hétre, de akkor is bosszantó... No mindegy, a terv az volt, hogy az első pakonyi futásra együtt megyünk, de ez most máshogy alakult.
Ugyanis Joli cica minden reggel 4:43-kor (percre pontosan!) elkezd körözni a fejem körül, vagy éppen a fejemen. Tegnap reggel 3/4 6-kor feladtam a harcot és felkeltem. Megetettem, felvettem a futógúnyámat és elindultam.
Kicsit izgultam, nem ismerem a falut, az utakat (bár nem egy túl bonyolult hely...), engem sem ismernek, mit fognak szólni, ha meglátnak ott a futós szerkóban. Vannak futók, az biztos, ugyanis amikor még nézelődtünk a környéken szembefutott velem egy technikai pólós fiatalember, illetve este fél 10 után egy-két kocogó anyuka/háziasszony is "előjön". De fényes nappal, reggel tapinaciban futni, mialatt mások csík szemekkel mennek a vonathoz? (Ez is érdekes látvány, óránként megy a vonat Pestre és óránként amolyan egyenes menetben mennek az emberek az állomás felé, az út szélén, mert járda nem mindenhol van...mindenki egy irányba gyalogol némán a reggeli csendben az úton, mintha valami fény felé mennének, vicces). Szóval visszatérve, kicsit izgultam és hülyén éreztem magam. Kulcsrazártam a házat (kis kulcsa van, elfér az ÖSSZES futónadrágom zsebében, jeee!), fejemre húztam a sapit és elindultam az egyik irányba. Mivel meglepően hideg volt (mínusz 5 fok!) és az orrom még tök sebes belül, egyből a számon át vettem a levegőt és hidegnek éreztem. Nagyon lassan mentem (vagyis én annak éreztem). Nem volt pontos útvonalam, annyi volt a koncepció, hogy megkerüljem a falut. Átmentem a Petőfi Sándor utcán (ez a fő út), majd a "faluszélen" haladva beindítottam a riadóláncot, elkezdtek csaholni a kutyák. A Határ út (ilyen is van) elvezetett az állomáshoz, tényleg sokan voltak és pár ember szemében láttam az "ez meghibbant", "ki ez az új, biztos valami pesti" és hasonló gondolatokat tükröződni. Nem foglalkoztam vele és futottam tovább a Vasút utcán. Kezdem kifáradni, éreztem, hogy nem 6-kor keltem valójában, hanem 3/4 5-kor. Az utca végén úgy döntöttem, hogy nem megyek tovább a földúton, hanem balrakanyar és az kivisz a főútra és majd onnan vissza a ház elé, de mint kiderült baromira eltájoltam magam (pedig sakktáblaszerű az egész falu) és a saját utcánkba fordultam be. Bevallom, megkönnyebbültem, és hazafutottam.
Vittem endomondot, 4 km volt csak az egész táv, de 6:11-es percekkel tettem meg, ilyet versenyen szoktam futni, nemhiába fáradtam el hamar. Pedig lassabbnak éreztem magam. Endomondo nagyon prímán mért, pikk-pakk megtalálta a jelet, szóval bízom benne, hogy ezzel nem lesz gond. De ahogy a képen látszik a körbefutás közel nem jött össze, ennyit a térérzékemről...Ami szuperjó volt, hogy csend volt, alig van autóforgalom és tiszta a levegő! Teljesen más, mint Budapesten. Azt hiszem, ez ellensúlyozza azt, hogy várhatóan alig fogok menni pesti közösségi futásokra, amit azért sajnálok.
Holnapra tervezünk kollégákkal egy 9 km-es futást meló után a "városban", aztán remélem hétvégén futok egyet Guloval és kicsit jobban megnézzük a környéket, mert szerintem jó kis útvonalak vannak. És ami a legfontossabb - emelkedők nélkül :)

Címkék: reggel falu futás vidék felsőpakony endomondo pakony

5 komment

Lustaság.

Simone Lewis 2012.03.05. 17:30

Lassan kicserélem ezt a sprintelő macskát az avataromon egy lusta macskára, az jobban illenne most hozzám.
Szégyen, nem szégyen, itt a tavasz és úgy kell magam rugdosnom, hogy rávegyem magam a futásra. Ezt a jó hideg időszakot 2, közvetlen egymást követő másfél hetes náthával rendeztem le, vagyis alig futottam. Nem mellesleg minden hétvégén dobozoltunk, pakoltunk és teljesen kifáradtam, valamint gyorskaján éltünk. 4 hétvége pihenés nélkül, makacs náthával, junkfood-dal kombinálva nem tesz jót az erőnlétemnek. Baromira örültem magamnak, hogy decemberben milyen jókat futottam, egyre hosszabbakat, most meg fejlődök vissza. Eléggé elkenődtem. A versenyeket múlt héten néztem meg először, mert ahogy olvasom egyesek már nyár végéig tudjék mikor-hol-mennyit-milyen színű pólóban futnak. Most én is átnéztem és annyira vettem rá magam, hogy beneveztem a 12 km-es Vivicittára. Jönnek a kollégák is, céges futás lesz. Bízom benne, hogy ismét belelkesedek a jó hangulattól és ráhangolódok jobban az edzésekre.
Nem is írom le, még összegzés szintjén sem, hogy mennyit futottam az elmúlt két hétben, mert tök ciki. No mindegy, ma kimegyek a szigetre, futok 6 km-t, aztán majd mégegyszer a héten, vasárnap pedig Guloval felfedezzük az új lakóhelyünket.
Bízom benne, hogy ahogy melegszik az idő, úgy gyűlnek a kilóméterek, mert ez nem állapot.
Jöhetnek a kommentek, a korholás is, rám az is hat. Remélem.

Címkék: sziget futás lusta nemfutás

4 komment

Még futok azért....

Simone Lewis 2012.02.14. 14:15

...de sajnos egyre kevesebbet az utóbbi időben. Futásaim elmaradásának 2 oka van - a hideg és a költözés.
Hideg. Én ebben a baromi hidegben nem megyek ki. 1,5 hete reggel kimentem, akkor még csak olyan -5 lehetett. Felül melegem volt, alul fáztam. Egyfolytában lecsúszott a sál a szám elől, fáztak a térdeim stb. Tudom, fel lehet öltözni rendesen, de én akkor is kissé őrültségnek tartom ilyen hidegben kint futni, meg macerás is a sok öltözékben. Persze azért valahol kicsit büszke voltam magamra, de elég volt akkor egyszer. Inkább bevonulok a futópadra. De ahhoz meg reggel fel kell kelni, mert meló után moccanni sem lehet a teremben. És a koránkelés nem egy nagy cimbim. Ma erőt vettem magamon, futottam 10 km-t reggel, előtte múlt kedden is egy tizest, előtte meg 8-at. Csak ne kellene olyan korán kelni. És nem mellesleg büdös van és meleg a kondiban. Sokkal jobb kint futni. De hamarosan egyhül ez a hideg és ismét ki lehet majd menni a szabadba.
Költözés. Másik opció az edzésre a hétvégi futás lenne. De erre egész egyszerűen nincs most se időm, de erőm. Átvettük a házat 3 hete. Azóta minden szabad percünkben kint vagyunk, takarítunk, pakolunk, festünk, bútort szerelünk. Péntek-szombat-vasárnap reggel 8-tól este 8-ig. A nap végére a derekam általában felmondja a szolgálatot, egyre nehezebben hajolgatok. Volt, hogy már szinte kúszva festettem a falat, mert nem tudtam felállni egykönnyen. De sokszor volt eszemben a futás festés közben is - a régi futócipőm játszós cipő lett, kissé már festékfoltos. De újra rájöttem, hogy nagyon-nagyon kényelmes, és ha látok valahol, veszek belőle még egy párat.
Szóval ennyi. Prímán tudok festeni, a svéd bútoráruházban lassan többet vagyok, mint otthon, pénzünk folyik, mintha öntenénk, de még rengeteg a tennivaló.
De szépül a ház, hamarosan végleg kiköltözünk a faluba. Ami ugyan azt jelenti, hogy egyre kevesebb futós eseményre fogok bejönni Budapestre, de a környéken felfedezhetem a terepet, az erdőket, lesz rá időm bőven. Talán kutyánk is lesz, akivel futhatok majd.  
Szóval most kissé háttérbe szorult a sport, de bízom benne, hogy hamarosan visszaállok a szokásos edzésekre, hiszem közeleg a tavasz és a nyár és a sok-sok verseny!

Címkék: költözés falu futás futópad

8 komment

A ruha teszi?

Simone Lewis 2012.01.29. 17:45

Ismét egy poszt Gulotól.

A kettővel ezelőtti bejegyzés kapcsán merült fel bennem, hogy esetleg írhatnék kicsit a futáshoz kapcsolódó tárgyi dolgokról. Itt a cipőktől kezdve a dri-fit futósapkákon át, a futós iphone tartókig gondolok minden olyasmire, ami velünk, rajtunk van, mikor kimegyünk futni.
Illetve nem is annyira ezek a dolgok az érdekesek, hanem, hogy ki mennyire vásárol be belőlük, illetve nem törődik a felszereléssel.

Kezdem egy személyes tapasztalattal. Tavaly Németországban voltam sokat, futottam is, így láttam, hogy a németek milyen felszereltséggel indulnak el. Kevés kivételtől eltekintve mindenki hi-tech cuccokban volt. Bár nem futós példa, de sose felejtem el, amikor egy hétvégén egy kisváros főterén láttam gyülekezni egy 20-30 fős nyugdíjas bringás csoportot. Mindenkinek legalább fél millás túrabringája volt, nem hiányzott a bringás szemüveg, a feszülős naci, a vitaminos műzliszelet a deréktáji hátsózsebből, és volt iphone tartó minden kormányon. A méregdrága paripákon meg visszeres lábú nénik és nagypocakú bácsik. Egyszóval nem profik és nem verseny. Persze nem általánosítanék, hiszen ezt Németország leggazdagabb településén láttam, de tény, hogy abban a közösségben mindent megvettek, ami elérhető volt. És ezt igaznak láttam a futókra is.

Ezzel szemben Franciaországban, Grenoble-ban (ott csak egy hosszú hétvégén voltam egy barátomnál) nagyon sok futót láttam, tényleg feltűnően sokat. Viszont csak elvétve láttam mondjuk feszülős futónadrágot az embereken. (Pedig hideg volt, én kabátban vacogtam néha.) Ott a futók 90%-a mackónadrágban és egyszerű pulcsiban futott. Semmi fényvisszaverő cucc, semmi mp3, sapkát is alig hordtak. (És érdekes módon itt inkább fiatalok futottak 20, 30 éves korosztály, Németországban pedig csak elvétve láttam 30 alatti futót, inkább 40-50 körül volt a java. De ez már másik témakör.)

Szóval ez elgondolkodtatott. Mármint, hogy vajon miért van ez a szembetűnő különbség a két helyszín között? Hajlok arra, hogy ez inkább az emberben lévő mintakövetési ösztön vagy viselkedés miatt van. Magyarán ha elkezdesz futni, próbálsz a többiektől nem nagyon különbözni. Tanácsot kérsz, hogy pl. hidegben mit vegyél fel futáshoz, így aztán az ember hasonul a közösség már meglévő felszereltségéhez. Grenoble-ban mindenki azt mondja, hogy vegyél fel maci nacit, Stuttgartban meg elvisznek egy sportboltba, ahol megveszed a legdrágább winter modelt pulzusmérős karórával. (Persze csak ha elég gazdag német nyugdíjas vagy.)

Bár a francia módi szimpatikusabb nekem, nem akarok én ítélkezni, annál is inkább, mert én is azzal kezdtem a téli futást, hogy az adidas outletben megvettem a feszülős nacit meg a technikai pólót, és azóta már van futós kesztyűm is, meg dri-fit pólóm. (Mondjuk azt kaptam.)
Csak épp a francia fiatalokat látva beette magát a gondolat, hogy esetleg ezek nem is olyan fontosak. Úgyhogy most lehet, hogy veszek valami szép szürke melegítő nadrágot meg BME-s sötétkék pulcsit. :) (Csakhogy mindenki lássa, hogy én nem költök a futásra, mert tök laza vagyok, pont mint egy francia fizikus.) De azért alá fölvenném a technikait meg a dri-fit pólót, hogy ne fázzak. :)

Persze ez az egész nem olyan fontos. A lényeg, hogy fussunk, ha szeretnénk, ki így, ki úgy. Igazából el is felejtettem mit akartam ezzel az egésszel. :)
Talán azt, hogy lám milyen jó sport ez a futás, nem kell hozzá semmi. Ha akarod, veszel, ha nem, nem.

Címkék: ruha futás

11 komment

HÁ HÁ (HÁ)

Simone Lewis 2012.01.16. 16:05

Amilyen vacakul indult a hetem hétfőn, olyan jól kikerekedett a végére. A hétfői szenvedős futás után szerdán is kimentem a szigetre, csak minden sallang nélkül nekiindultam lesz-ami-lesz hozzáállással, hogy futok, ahogy hangulatom hozza. Átlagos tempómban lefutottam a két kört, semmi oldalszúrásos probléma nem jelentkezett. A végén még rá is tettem egy kis kunkort, megkerülve a Gateway irodaházat, így a vége 13.5 km lett, átlag 6 és fél perces kilométerekkel. Megnyugodtam, jólesett az edzés.
Pénteken este készültem a BÉF-re, de aztán mikor hazaértem, pont megjött a sarki jeges szél, a nappaliban meg olyan jó meleg volt, hogy nem volt kedvem elindulni. Na meg az is bennem volt, hogy másnapra terveztem életem első terepfutását a Hármashatár-hegyre (HHH). Nike futóklubos esemény volt és tudtam, hogy lesz 5 km-es táv is, így óvatos duhajként úgy voltam vele, pont jó lesz kezdésnek. Gulo is jött velem. Mialatt odafelé autóztunk, vízszintesen havazott, de mire odaértünk a gyülekezőponthoz, csodaszépen sütött a nap. Melegebb azonban nem lett - mialatt Gulo átöltözött az autóban, kabátban álldogálva vártam rá és cidriztem, pedig már az autóban tartott tartalék pólómat is felvettem. (Bár, a lábam nem fázott - felavattam a vadiúj kalenji téli futónadrágomat és az nagyon jó meleg volt!) Könnybe lábadt a szemem a széltől és szidtam magamat, hogy nem hoztam sálat. Node innen már csak nem fordulunk vissza! Regisztráltunk, melegítettünk és nekilódultunk. A nap sütött, friss, vékony hóréteg volt a talajon. A régi cipőmet vettem fel, elég rendesen csúszott a talpa, így az elején úgy futottam, mint aki betojt. Az első emelkedő 200 méter után jött, el a Rekettyés mellett, és mivel imádom az emelkedőket, szépen bele is gyalogoltam. Ja, és majdnem taknyoltam. De csak majdnem. Felértem nagy nehezen a tetejére, és mehettünk is tovább a napsütésben. Innentől kezdve lankás, jól futható terepen mentünk. Sütött a nap, a hó sem csúszott, egyszóval minden pöpec volt és élveztem, hogy végre én is ilyen környezetben futhatok. Nem fáztam, pont jól éreztem magam. Egyetlen zavaró tényező az volt utólag belegondolva, hogy a kezdeti emelkedő miatt már az elejétől szájon át vettem a levegőt, és ilyenkor én már nem tudok visszaváltani az orron át történő lélegzésre. Hamar elértünk a táv feléhez, innen a 9 km-es nagyok futottak tovább, mi pedig szépen elindultunk visszafelé. Jött még egy árok-szerű emelkedő, ott is belegyalogoltam, de a felén már felfutottam apró léptekkel. A végén voltam a sornak és sokan gyalogoltak, olyan volt látványra, mint egy osztálykiránduláson :) Az utolsó 1,5 km pedig már csak sima, enyhén lankás lejtőkön volt, ideális terepen. A futás végén forró tea és pogácsa volt a jutalom.
Összegezve: Nagyon izgultam előtte, hogy bírni fogom-e, és tulképp a két erőltetős emelkedő ellenére nagyon könnyű volt, egyáltalán nem fáradtam el, semmi izomlázam nem lett. Nagy szerencse, hogy nem volt sár; a friss, vékony havon jó volt futni a csípős, tiszta levegőn. Gyanítom, ha a sárban kellett volna csúszkálnom és dagonyáznom, biztos hisztis lettem volna 2 perc után és utáltam volna a világot... A torkomat éreztem egyedül a végén, este is még köhögtem, de semmi megfázás nem lett belőle. Nem váltok át terepfutásra, hiszen ez egy könnyű, szintet alig tartalmazó és rövid táv volt, így most lazázva, nagy arccal azt mondom, könnyű volt. De tudom, hogy ezzel tényleg csak belekóstoltam, ez ennél jóval keményebb. Maradok az aszfaltnál, de ilyen panorámakörre máskor is szívesen elmegyek.
Vasárnap pedig squasholni mentem és végre Guloval! Amikor pár hónapja rákaptam és belelkesedtem, egyből kértem, hogy jöjjön el velem ő is. Legnagyobb meglepetésemre és bánatomra egyből rávágta, hogy ő ugyan arra nem jön, nem érdekli, nem tetszik neki, szóval - nem. De nem vagyok az a feladós típus, úgyhogy rágtam a fülét, meg lelkesen magyaráztam neki a játékról és végre rábólintott! Kíváncsi voltam, hogy fog neki menni. Mikor először teniszeztem vele pár éve, 10 perc után teljesen jól ráérzett és ahhoz képest, hogy életében először teniszezett, értelmes labdameneteket játszottunk. Így most szinte biztos voltam benne, hogy jól fog neki menni a játék. Az első 5 perc vicces volt, nem igazán érezte a labdát, nem jöttek neki a jó mozdulatok, többször benézte, hogy hova pattan a labda. Alaposan ráncolta a szemöldökét és mikor megkérdeztem, hogy tetszik-e neki, azt mondta, hogy nem nagyon....De 10 perc után már vigyorogva játszott és komoly labdameneteknek lehettünk tanúi. Partner volt végig, egyformán rontottunk és egyformán szereztünk is szép pontokat. Kellemesen elfáradtunk, jó párszor megugráltattuk egymást és mikor a végén kérdeztem, hogy na mostmártetszik-e, azt mondta, hogy igen, sőt, még máskor is el fog velem jönni. HÁ-HÁ!

Címkék: hhh squash terepfutás

2 komment

No stress

Simone Lewis 2012.01.10. 17:50

Az utóbbi pár hónapban valóban azt éreztem, hogy ha nem megyek el futni, akkor már hiányzik. Vagyis tényleg megszerettem a futást, nem csak azért megyek, mert hasznos és mert jó. De bennem van a bizonyítási (?) vágy is, hogy megy ez jobban is, megy több is, mint ahogy másoknak is.
Hosszabbat (=10 km felett) azonban 3 hete nem futottam és már készültem. Már napokkal előtte mondogattam, hogy két kört megyek és remélem sikerül, de félek, hogy nem, blabla... Gulo már többször mondta, hogy ne készüljek rá ennyire, mert akkor rágörcsölök, és ha nem sikerül, csalódott leszek nagyon. Jogos, valóban hajlamos vagyok arra (az élet más területén is), hogy ha meg akarok valamit tenni, akkor egyfolytában azon kattogok, hogy vajon sikerülni fog-e; mi van, ha nem; ha nem, miért nem stb stb. és el tudok jutni egy olyan szintre, hogy a végén már az sem érdekel, hogy hogyan sikerül az adott dolog, csak legyek már rajta túl. Tegnap is tökéletesen ez történt az idei első hosszú futásommal. Egész nap ezen járt az agyam. Aggódtam, hogy nem fog sikerülni, mert még rajtam van a karácsonyi tespedtség, pluszsúly. Gondoltam, zenével futok, így reggel bekészítettem azt a nadrágomat, aminek elfér a zsebében a telefon. A telefonra feltöltöttem pöpec, régen hallott zenéket, hogy lendületben tartsanak. Mostanában ebben a hideg időben sokszor eltunyulnék, de jó kis zeneszámok hatására képes lennék egyből szaladni menni, így a nap végén már vártam, hogy a zenéimet hallgathassam, futhassak. Bentről kissé késve indultam el, a kondi teremben vacak szekrényt kaptam, de nagy nehezen elindultam. Endomondo is nagy nehezen megtalálta a jelet. Elkezdtem volna futni, de a hülye telefon természetesen nem fért el a zsebemben. Akkor telefon kézben, de ahhoz ki kell bányászni a pulcsi alól a headset madzagot vezetéket, a pulcsi kissé szűk, beleakad a pulcsi kapucnimadzagjába, áááá. Nagy nehezen kibogarásztam, kezemben a telefonnal elindultam. A zenék is elindultak, csuhaj jó kedvem kerekedett, gyorsabbra is vettem a tempót az elején, ami nálam öreg hiba. Bejött a félelmem, elkezdett szúrni az oldalam már a 2. km magasságában. Ettől természtesen elkeseredtem. Elkezdett azon járni az agyam, hogy nem lehetek ekkora fos, hogy 2 km-t sem vagyok képes lefutni, hogy fogok hosszabbakat futni, meg akarok állni, haza akarok menni. Kétszer megállt a zene is. Mint kiderült, amikor letölt egy facebook értesítést, akkor megáll a mjúzik. Na ezen is felhúztam magam, zene lekapcsol, headset összeteker és telefonnal együtt az egész hóbelebancot vittem a kezemben és itt már baromira mérges voltam magamra, szuszogtam nagyon és utáltam mindenkit, aki leelőzött, pedig a többi futó sem sprintelt. Ennyi ráhangolódás, készülődés után ilyen gyatrán megy. És különben is, más futók olyan szépen fejlődnek, jól teljesítenek, szépen növelik a távokat, én meg még mindig szarakodok egy nyamvadt 10 km-es távval is, izgulok előtte, hogy sikerül-e, hogy lesz ebből félmaraton idén stb. Jól behergeltem magam.
Aztán viszont elhatároztam, hogy elég. Szépen lassan beálltam egy tempóra, figyeltem a légzésemre, nem érdekelt a többi futó, lefutottam az első kört. Bár nem mondom, hogy könnyedén... Nekikezdtem a másodiknak is, ott már lenyugodtam. Szépen azt is lefutottam. Még agyaltam egy plusz 2 km-es kis körön az irodaház körül, de a gyomrom kezdett rendetlenkedni, így letettem róla. 11 és fél km lett a vége, 6:40-es átlag km-kel. Mission completed, megvolt a két kör, ez vol a cél, nem? Akkor meg?
Tanulságok:
- Nem rágörcsölni előre, mert akkor minden apró marhaságon, ami kizökkent, felbosszantom magam. Ez csak futás, nem egy vizsga, aminek tétje van.
- Légzésre odafigyelni az elején, de nagyon. Különben kifáradok hamar.
- Nem érdekel, hogy mások mekkora PB-ket futnak, én így futok és kész. Ilyen tempóban, ilyen lassan fejlődve.
- Zenét (mobilon) csak akkor viszek, ha elfér zsebben a telefon.
- Facebook-ot letörölni a mobilról. (Ez meg is történt azóta.)
- Be kell szereznem egy derékra csiptethetős tartót az mp3 lejátszómhoz (mert azért szeretnék még zenére futni).
- Heti egyszer elég a hosszú futás, a hosszát meg majd fokozatosan növelem. Lassan, de biztosan.

Címkék: sziget félmaraton

10 komment

Mérlegelés

Simone Lewis 2012.01.02. 20:47

Nagyon régen jelentkeztem, de végre itt vagyok. Sajnos az utóbbi időben rövideket futottam egy sérülés meg egy karácsony-szilveszter kombó miatt, így egy rövid 2011-es összegzővel és egy rövid 2012-es tervvel indítok.
A tavalyi év életem eddigi legrosszabb éve volt, de sok jó dolog is történt velem. Április végén elvesztettem bátyámat, amit segít feldolgozni az, hogy rátaláltam a rendszeres futás örömére. Májustól Gulo kiutazott fél évre külföldre, de azalatt belerázódtam az edzésekbe. Ősszel megtaláltuk a házat, amit régóta kerestünk. Decemberben elvesztettem legelső, otthoni öreg cicámat, de biztossá vált, hogy a kinézett ház a miénk.
Futás szempontjából nézve a dolgokat, összesen 603 km-t futottam májustól kezdve (előtte is jártam, de nem rendszeresen). Míg az elején sokszor gondot okozott a szigetkör, nyáron a legnagyobb meleg ellenére augusztusban hetente egyszer már 2 kört futottam; decemberben egyszer sikerült a bűvös 3 kör is. Részt vettem jó pár futós eseményen, ezek közül egy külföldön volt. Megalapítottuk a céges futókörünket, sok futót megismertem és pár barátra is szert tettem. Nem mellesleg - bár másodlagos cél volt, de - fogytam pár kilót, jobban érzem magam a bőrömben, a futás/sport életem szerves része lett, eljutottam oda, hogy már hiányzik a sportolás. Egészséges vagyok.
Hogy mit hoz 2012? Az utóbbi években nem tettem fogadalmakat, mert nem tartottam be. Most sem fogadkoztam, de a fő terv a költözés az új otthonunkba valamint egy félmaraton lefutása. Előbbi várhatóan február végén megtörténik, utóbbit még nem tudom, mikor következik be. Nem akarom magam stresszelni, túlhajtani, mániákussá válni, így saccra azt mondom, hogy remélem nyáron lefutom azt a 21 km-t. De ha nem, akkor sem dől össze a világ. Az edzésekben lesz változás, hiszen az új lakóhely tartogat kihívásokat. Na nem a táv hosszát illetően, hanem a rövidségét nézve - ha körbefutom az egész falut, az 4.5 km. Én leszek a "falu bolondja", aki körbe-körbe fut majd. Úgy legyen.

Címkék: futás 2012 2011 félmaraton

8 komment

Tevefutás

Simone Lewis 2011.12.12. 14:05

Elég régen írtam, biztos még a múltkori 17 km varázsa alatt voltam....Most meg teljesen ihlettelen vagyok, így csak leírom röviden mi volt / van.
Hétfőn lefutottam a szigeten ismét két kört, kellemes tempóban, semmi extra nem volt. A szerdai futásom elmaradt, haza kellett utaznom hirtelen. Péntek reggel squasholtam egyet, vagyis inkább teniszeztem a squash-pályán, mert akivel játszottam, az is inkább teniszes volt, szóval vicces volt a játék.
Pénteken este elmentem az ismerkedős futós buliba, jó kis buli volt! Megismertem végre pár embert személyesen is, nyertem pár (egész pontosan kettő) tökugyanolyan, totál egyedi UB-s bögrét tombolán. Nem alkoholizáltam, időben elindultam haza, hogy aztán ne tudjak aludni. Kb. 4,5 óra alvás után 7-kor már kukorékoltam és izgatottan vártam, hogy menjünk a Hungaroringre. Felvettük Eperszemet meg még egy srácot, mire odaértünk, már jó sokan voltak. Volt egy kis bemelegítés, felvezető kocogás, majd felzúgtak a "motorok" és nekilódultunk. Vagyishát nekilódult az eleje, mi meg komótosan mentünk hátul. Mivel 4,3 km egy kör, úgy terveztem, hogy 3-at le fogok futni, de azzal nem számoltam, hogy alattomos kis emelkedők lesznek a pályán és becsületesen elfáradtam már az 1. kör alatt. Gulo szerint a pálya teve-alakú, na a púpján ki volt már az én púpom is....Amikor lihegve rákanyarodtunk a célegyenesre, leelőztünk két idős nénit, olyan hatvan körül lehettek és az alábbi mondtatot hallottuk tőlük: "Hát a tegnapi 70 km bicajozás után kicsit fáradt vagyok". Csak pislogtam... Beértünk a célba, Gulo futott tovább, én olyan 3-4 perc pihenő után, mikor kezdett már rámfagyni a pulcsi, kezdtem bele még egy körbe egyedül. Kicsit fáztam, az emelkedőket megint szidtam, de végigszuszogtam a 2. kört is. Az 1. kör 27 perc alatt lett meg, a 2. 26 perc alatt, vagyis 6.2-6-os kilométereket futottam. Én sokkal lassabbnak éreztem, edzésen 6.5-eseket szoktam futni és ezt a tempót még annál is lassabbnak éreztem, úgyhogy ez azért feldobott egy kicsit. Viszont csak 2 kört futottam, elég volt annyi is. Gulo meg 5 perces kilométereket tolt a 2. körén, nem is szólok hozzá. Nem is tudom, mi lenne, ha rendszeresen futna... :) A végén forró teát kaptunk, pogácsát, szaloncukrot. Jól esett, ebben a sorrendben el is fogyasztottam őket. Amíg Csiripiszlit vártuk, felpróbáltam egy Nike Lunar Glide-ot és meglepően jó volt. Nem is értem, hogy mikor cipőt kerestem, nem mutatták a Spuriban, pedig pronáló lábra való. Na nem mintha cipőt terveznék venni, de jó tudni, milyen. Csiripiszli nem jött (mint kiderült 4 kört futott, ejha, grat!), úgyhogy hazaindultunk. Délután pedig ledőltem egy kicsit, hogy aludjak, csak a macskám nem hagyott.
Holnap futás a mikulásgyárba, már össze van készítve az adomány-csomag, és ha minden igaz, sütök egy adag csokis sütit is. Aztán még futkosok a héten, meg utána, aztán karácsony. Biztos írok majd évvégi összefoglalósat meg újévi fogadkozósat.

 

Címkék: hungaroring futás teve

5 komment

PL

Simone Lewis 2011.12.01. 15:06

Úgy vettem észre, hogy (az általam meglehetősen ritkán használt) PB szakzsargont a legjobb időteljesítmény vonatkozásában használják, ami nálam igen ritkán mérvadó, így most megalkottam a futás terén használt PL fogalmát, ami annyit tesz: Personal Longest.
Nos, jelentem, tegnap felállítottam egy új PL-t.
Tulajdonképpen most sem így terveztem. Napközben nem ettem sokat (reggeli müzli, ebéd fél adag zöldbableves és féladag mákostészta, du. 1 mandarin), kicsit éhes voltam, de tekintve, hogy a heti hosszú, 10 km-es futásomat terveztem be, nem akartam inkább többet enni. Kimentem a szigetre meló után, odafelé már kocogtam, majd belekezdtem szépen a szokásos kis 6,5-es tempómban. Zenét hallgatam, mert azért a 10 km a kihalt, sötét és kissé ködös szigeten elég uncsi. Ebből a szemponból tök jó, hogy kell a sapka, mert legalább beleszorítja a fülembe a fülhallgatót, ami mindig kiesik és hülyét szoktam kapni tőle. Szóval kocogtam a rongyosra hallgatott zenéimre (lassan fél éve ugyanazok a számok vannak a telefonomon....), szépen eltelt az 1. kör, leszámítva egy 2 km-en át tartó ballábfej zsibbadást, de túllendültem rajta, belekezdtem a 2. karikába is. Az elején éreztem, hogy nem vagyok fáradt, tök jól esik a futás, egyáltalán nem fázom és hogy milyen király lenne 3 kört futni. Ez az érzés az utóbbi időben minden alkalommal elfogott a 2. kör ELEJÉN, majd a VÉGÉN mindig visszarángattam magam a valóságba, hogy korai az még, fussunk csak kettő kört. Érdekes módon most a 2. kör vége felé is azt éreztem, hogy még menni kellene. Főleg amiatt is, hogy már párszor azt csináltam, hogy a két kör után futottam még egy kis kört a konditerem körül, így jött ki a hosszú futás 13 km-re. És 13 vagy 16, nem tökmindegy? Meg a konditerem körül olyan nagy szél szokott lenni és nem szokott jól esni a hátamnak. Úgyhogy gondoltam, egy életem, egy halálom, nézzük meg, mik a határaim. Belekezdtem a 3. körbe. Pont előttem futott kissé mackósan egy férfiember, szépen mögékocogtam, hogy ne legyek annyira egyedül. A kör elején annyira élveztem a beállt tempómat, hogy le is hagytam. Bár valljuk be, valószínűleg ő lassult le...no mindegy, persze aztán visszaelőzött, de marha büszkén fordultam a Margit híd alatt, hiszen nagyon úgy nézett ki, hogy sikerülni fog! Futottam tovább, nem álltam meg, de bevallom, az utolsó 1,5 km-t azért már a hátam közepébe kívántam. Végre beértem, felkocogtam a hídra (a lépcsőn gyalogoltam), majd elindultam a kondi felé az Árpád hídon vissza egy nagykerülővel. Itt már komolyan mosolyogtam, közben Enter sandman ment a fülembe befelé, jól éreztem magam. Mikor végeztem, endomondo 17 (azaz tizenhét!) km-t mutatott, és szinte végig jól mért. 1 óra 54 perc alatt tettem meg, vagyis átlag 6.44-es kilométerekkel. Boldog voltam, hogy megcsináltam. De mikor belegondoltam, hogy azért a félmaraton még ezen felül 4 km. Vagyis tudom, hogy odébb van az még. De már nem olyan sokkal, közeledik szépen és ez milyen jó már? Váááá.
Utána sajnos most nem tudtam szaunázni, mert siettem. Viszont a gyomrom megint nem bírta. Már a kondiban el kellett mennem WC-re. Aztán felugrottam bénőmhöz, ott konkrétan elkezdtem szédelegni, le kellett ülnöm és valami cukros löttyöt innom. Otthon is 3x WC, meg enyhe hányinger. Egy kocka csokit megettem, majd lefeküdtem aludni vigyázzállásban (mint amikor sok a jéger/fehérbor). Hogy aztán fél 2-ig ne tudjak aludni, mert nem tudok aludni az utóbbi időben....A térdem is éreztem, főleg a jobbat. De ma reggel még jobban éreztem, mert reggel 8-ra mentem squasholni. Pont ez hiányzott tegnap után. Egy nyugalmazott, féllábú hadirokkant szerintem aktívabban fallabdázik,mint ahogy én ma ütöttem a labdát :)
Leszűrt tanulság - le tudom futni, de kicsit még sok ez, így nem fogok rászokni decemberben, a heti egyszeri hosszúfutás marad 10-13 km. Majd inkább januárban tornázom fel az adagot, hogy tavasszal biztosan menjen és készülhessek egy félmaratonra. A gyomrommal jó lenne valamit kezdeni, majd utánaolvasok, mi ennek az oka, de örülök minden jótanácsnak, ötletnek.
Ui1 - nem bírom ki, megkérdezem. Futás előtt kaptam egy szem L-carnitint. Mert állítólag teljestmény fokozó. Nyugtassatok meg, hogy nem amiatt sikerült. Szerintem ment volna nélküle is.
Ui2 - szóljatok, ha a kép külön magyarázatra szorul :)

Címkék: sziget 17 pl pb

17 komment

A macskánk és a futás

Simone Lewis 2011.11.23. 16:47

Mármint a mi macskánk és az én futásom. Van nekünk ugyanis a macskánk, a Joli. Rosszabb napokon Jolán. Tegnap nagyon hozta a formáját, muszáj leírnom.
Este hazaértem és éreztem, hogy ha leülük a kanapéra, akkor én onnantól kezdve nem mozdulok ki, így a következőképpen alakult az estém:
Belépek az ajtón, Joli nyekeregve támad, hogy mostazonnalderögtön adjak neki vacsorát. Adok. Utána, mialatt pakolom ki az almot (ez amúgy reggelente remek kis guggológyakorlat és derékropogtató mozgás), akkor tekereg a lábam körül, hogy mostazonnal simogassam. Kicsit dünyörgök neki, de inkább rögtön elkezdek készülődni a futáshoz. Régebben olyan simán ment az ilyesmi, de az utóbbi időben képes vagyok fél órákat elszöszölni, pláne ha a macska is bezavar. Szóval nadrág elővesz, macska közben bemászik a szekrénybe, így kiveszem. Közben rájövök, hogy egy nadrág kevés lesz, így megint kinyitom a szekrényt, bokázok az ajtó körül, de megint besurran a kis genya. Kiveszem a 2. nadrágot és az 1. macskát. Felhúzom egymásra a két nadrágot (hosszú, majd rá 3/4-es), roppant csinos. Felveszem az atletikatrikkót, a hosszú ujjú futófelsőt, erre rákattan Joli, mert neonzöld, elkerekedett szemmel néz. Felveszem a cipőmet, elkezdek bemelegíteni (még bent a lakásban). Amikor fej- és karkörzéseket végzek, akkor kezd riadt fejjel nézni Jolán. Mikor hajolgatok terpeszállásban, akkor már elkezdi magát felborzolni. A láb- és térdkörzéseket már támadásnak veszi, úgyhogy bekeményít, felfújja magát és legnagyobb felületével oldalazik felém, ez igen rémisztő ám. Majd, megfutamodást színlelve (micsoda hadvezéri technikák!) átszalad a másik szobába. Mikor épp félig vagyok a pulcsimban és nem látok kifelé, akkor trappol vissza és lendül új támadásba, felugrik a lábamra. Ettől hisztis leszek, mert a karmai nem tesznek jót a futónadrágjaimnak. Elkezdünk veszekedni, ami abból áll, hogy magyarázok neki hangosan, erre ő lapít, de jár a farka, rázza a fenekét, TUDOM, hogy megint ugrani fog, és már félek tőle. Elkezdek hátra sasszézni, látom a hülye fején, hogy mindjárt ugrik, én rettegek, de nincs mese, ugrik, immár könyékig. Cselezve megfogom, még neki áll feljebb, de behajítom a kisszobába gondolkodni. Ezen elmélkedős percei alatt befejezem az öltözést. Felveszem a szürke/ezüst csíkos ujjvég nélküli csöves kötött kesztyűmet, a láthatósági csíkot a bokámra csattintom és felveszem a barna/lila/rózsaszín/bézs színekben pompázó kockás, egyszersmind csíkos sísapkámat is. A látvány fenomenális, de kárpótol a tény, hogy nem esik le a fülem futás közben. Macskát kiengedem, lenyugodott. Indulnék ki a ajtón, persze eléfekszik, nem enged ki. Elterelem, bokázok megint, de visszajön. Itt már baromira melegem van, izzadok a teljes menetfelszerelésemben, de valahogy sikerül kislisszolnom az ajtón. Kimegyek futni, mínusz 1 fok van. De jó is a ronda sapkám és a csöves kesztyűm! Lefutok egy kellemes esti 6,5 km-es patak kört 42-43 perc alatt. Végig egyenletes tempóban, alig vannak kint, csend van. Visszaérek az épülethez, a nyújtás felét még a lépcsőházban megcsinálom. Belépek a lakásba, Jolán ül a kanapén és nagyon megvetően néz rám. Kedveskedve beszélek hozzá ("ugye nem is voltam el sokáig cicukám?" és hasonlók). Nem reagál, csak elnéz a másik irányba. Ez megy 5 percig, mialatt lazítok. A lazítás végén lefekszem a padlóra és teljesen kinyújtózok. Akkor megtörik a jég, vége a durcinak. Odajön, az oldalamhoz fekszik és elkezd teljes gőzzel recsegni és darál amíg én ott fekszem.
18 percig ott feküdtem :)

Címkék: macska futás patak joli

2 komment

Gy.I.K.

Simone Lewis 2011.11.21. 10:52

Bár a hét és hétvége a legtöbb futónak a siófoki évzáró futás jegyében telt, ezt én kihagytam, és lelkesen futkorásztam a büdös fővárosban. Annak ellenére, hogy apukám kifejezetten megkért, hogy ne fussak kint a szmogban, engedetlen gyerekként 3x voltam kint, és egész jól termeltem a héten. Alapvetően az a célom így télire, hogy hetente 3-szor fussak (vagy sportoljak), ebből pedig legyen 1 hosszú (10 km feletti) táv, 2 pedig olyan 6-7 km-nyi.
Először szerdán mentem ki a patakra, különösebb koncepció nélkül, de mikor kiértem a bicajút elejére, úgy döntöttem, hogy most is elkalandozok a szokásos útvonaltól. Nekiindulam a Rákosi útnak és akkor kitaláltam, hogy elfutok a Vári cukrászdáig. Ezt ugyan még nyárra terveztem, de most jött össze. Igaz, nem fagyiztam, most valahogy nem kívántam az 1 fokban. Szóval végigfutottam a Rákosi úton a Szlovák útig, ott balkanyar egészen a cukrászdáig, aztán balkanyar, vissza Csömöri út, arról megint le balra a Pálya utcánál, kilyukadtam a Rákosin, vissza a patak mellé majd haza. Ez így egyszerűen hangzik, de azért nem volt annyira könnyűcske. Beálltam a szokásos 6 és fél perces km-re, haladtam is rendesen, jó sokan meg is néztek, hogy ez se normális...Aztán az utolsó 2 km-en már nagyon vártam, hogy hazaérjek, addigra meglehetősen fázott a sejhajom meg a combom. Összidőm 1 óra 22 perc lett és 12,6 km-t tettem meg. Mikor nyújtottam és lehajoltam, a hátamon gőzölgött a polárpulcsi, vicces látvány volt.
Következő alkalommal pénteken mentem, meló után ki a szigetre, minimum 1 kört terveztem, ezt össze is hoztam, de nem volt annyira leányálom, mert rámjött az oldalszúrás, és rendre fel is bosszantottam ezen magam. Bele is sétáltam egy kicsit a 3. km magasságában, de jól is jött, mert utána elmúlt a fájdalom. Lefutottam a kört, utána még át az Árpád hídon, onnan kerülővel le és lefutottam még a kiskörömet, vagyis egy Dunavirág-Esztergomi-Dagály-Népfürdő karikát. Összidőm 53 perc lett a 8,2 km alatt. Utána szaunáztam, isteni volt!
Vasárnap óra után mentem futni és ahhoz képest, hogy mínusz 9 kedvem volt futni, ugyanazt lefutottam, mint pénteken, de oldalszúrás és megállás nélkül 52 perc alatt.
Vagyis a múlt héten sikerült is túlteljesíteni a tervet, de vannak dilemmáim a futásokat illetően.
1. Orrfolyás, orrfújás. Az a típus vagyok, hogy ha kimegyek a hidegre, egyből folyik az orrom (ahelyett, hogy megfagyna a cucc, nem értem... :)). Szóval futás közben még jobban folyik az orrom és baromira zavaró. Szerdán zsebnélküli pulcsi volt rajtam, a kezemben nem szeretek cafatos zsepit vinni, így (már elnézést, de) nemes egyszerűséggel a pulcsim ujjába törölgettem az orrom. Gulo szerint ez baromi gusztustalan, amivel én is egyet értek, de ott az volt a legegyszerűbb. Pénteken és vasárnap már kenguruzsebes pulcsiban voltam, így oda tudtam tenni a zsepit és fújni az orromat közben, de azért ez sem az igazi. Totál összezavarja a légzéstempómat, ha kifújom; törölgetni meg kb. 5 másodpercenként tudnám. Ti ezt hogy oldjátok meg?
2. Cipő. Élek a sanda gyanúval, hogy mégsem olyan pöpec a cipőm. Már sokadszor futok benne és nem múlik az érzés, hogy nem a legkényelmesebb. Általában azt érzem, hogy kemény a talpa, nehezebb a cipő. De ez még hagyján, vasárnap már kifejezetten zavaró volt az, hogy mintha ellent kellene tartani valaminek a lábfejemmel és feszült a belül a lábszáramnál és iszonyat fárasztó volt. Eddig is éreztem ezt, de most vasárnap nagyon. Olyannyira, hogy a ballábam totál el is zsibbadt bokától lefelé, valamint mintha a bal talpam alatt valami lett volna a cipőben, olyan pukliszerűség. A zsibbadást kb. 2 km alatt futottam ki, de elfáradt a lábam nagyon benne. Mit tegyek? Nem jó a cipő? Vagy csak még szoknom kell, de tulajdonképpen most igazán jó a cipő, ez a normális alátámasztás? (Ugyanis elvben lúdtalp betét is kellene, de elriasztottak azzal, hogy baromi kényelmetlen és míg megszokja az ember, addig fájdalmas használni.) De akkor miért zsibbadt csak a bal lábam, mialatt az ellentartást mindkét lábamban érzem?
3. Térdfájás. Vasárnap kb. a 200 méternél rosszul léptem és nyekkent egy kicsit a térdem, de alapvetően nem éreztem fájdalmat, lefutottam a távot. De estére kicsit feszült lett, bedagadt és még most is kicsit feszül, de már nem vészes. Ha ilyen van, hagyjam abba és forduljak vissza 200 méter után? Annak ellenére, hogy tulajdonképpen nem is fáj egyáltalán? Dagadt Köcsög most fájós térddel ment félmaratonra, emiatt kapott hideget-meleget. Az én problémám most hasonló, csak kicsiben. Hülyeségnek tartom egy ilyen miatt "feladni" az aznapi futást, mert gyakorlatilag minden 2. futásnál szokott nyekkenni a térdem, de az sem jó, ha tönkreverem így a térdem. Please advise.

Címkék: sziget futás cipő patak térd orrfolyás alátámasztás

7 komment

Sport reggel, este, éjjel, hétvégén

Simone Lewis 2011.11.14. 18:45

Legutóbb pénteken posztoltam, de akkor kivételesen Gulo írt bejegyzést, így én most összegzem a múlt hetemet. Egész sportos volt, 4 alkalommal volt testmozgás.

Reggel: Hétfőn hajnalban keltem, Gulonak kora reggel ment a gépe. ¾ 6-kor szólt az órám, hogy még éppen adjak neki búcsúpuszit. És ha már felkeltem, elmentem futni. Reggeli mumus-futás végett csak rövidebb távot terveztem be, 5,3 km-t a pataknál. Talán csak emiatt sikerült teljesíteni. Baromi hideg volt már, reggel ezer éve nem voltam kint, és ez a kettő nem volt túl jó párosítás. Szépen lassan, fázósan lekocogtam a távot, majdnem 34 percbe telt. De mivel pont ennyit vártam ettől a hétfő reggeli futástól, nem voltam csalódott, jólesően ittam utána a tejeskávémat.
Este: ezt követően szerdán este mozogtam. Kicsit késve értem haza, így 7 után tudtam nekikezdeni a patakkörömnek. Csak egy sima 6,5 km-es szokásos kört terveztem, de már induláskor bennem volt, hogy nem lesz jó. A patakot olyan nagyon-nagyon nem komálom és már unom is a szokásos etapot. Így aztán a Mogyoródi úti fordulópontom után nem visszafordultam, hanem lekanyarodtam balra. Elfutottam a régi koleszom előtt, megnéztem régi szobám ablakát, aztán futottam tovább egészen a Róna utcáig. Ott megint tettem egy balkanyart, és ekkor már azon agyaltam, hogy hogyan jutok onnan haza, ugyanis az Örsön semmiképpen sem akartam átmenni az aluljárón. Ebből (ill. bicajos) szempontból is nagyon tré hely az Örs…Végigfutottam a Bánki Donát utcán és az IKEÁ-t balról kerülve, házak között kacsázva közelítettem meg a lakást. Összességében így 8 km lett a táv, 51 perc alatt, ami átlagos, de nem hiszem, hogy ismét fogok erre futni. Tele volt piros lámpával, főleg az Örsnél. Azt hiszem, ha legközelebb elkalandozni vágyom a Pataktól, akkor az a XVI. Kerület irányába fog történni.
Éjszaka: Péntek, BÉF. A tematika zombizás volt. Pénteken szabin voltam, egész délután a fürdőszobában görnyedtem, kitakarítottam minden négyzetcentijét. Estére hulla voltam és a hajolgatástól fájt a derekam. Végül erőt vettem magamon, elindultam a futásra, de nem öltöztem ki. Míg pizsamám volt otthon az előző futáshoz, zombis cuccom nincsen (nohát). A többiek nagyon kitettek magukért, voltak boszorkányok, Freddy Krueger-ek, vámpírok, szellemek hajmeresztő cuccokban. Rendesen rá is hozták a frászt párszor a járókelőkre! A tempó lassú volt, a 9 km-t 1 óra 5 perc alatt tettük meg a csípős időben. Amúgy BRandommal végigdumáltuk, sokkal okosabb vagyok már UB ügyben. A számomra ijesztő tény viszont az volt, hogy lekéstem az utolsó metrót. Úgyhogy kénytelen voltam még a Deáktól elfutni a Blaháig (ott tettem le az autót). Annyira már nem esett jól, folyt az orrom, fáztam, le is voltam izzadva és nem mellesleg rengeteg éjszakai dajdajozó beszólt a Wesselényi utcában. Még jó, hogy csak a Blaháig kellett futnom, nem hazáig, az tényleg csúnya lett volna! De csak hazaértem, jólesett a forró zuhany és beájultam éjjeli 1-kor az ágyba.
Másnap reggel kicsit megijedtem, mert nagyon fájt a derekam, nem tudtam lehajolni és úgy mozogtam, mint aki betojt. Tavaly télen mikor bekattant egy tüsszentéstől (kripli!), elmentem orvoshoz és az lett az eredménye a vizsgálatoknak, hogy alulról a 4. csigolyám alakja nem olyan, mint amilyennek lennie kell, ezért megerőltetés után mindig fájni fog a derekam, de ezzel semmit sem lehet kezdeni. Már fel voltam készülve többnapos pihenőre, de aztán elmúlt a fájdalom, amit nem is értettem, viszont örültem neki.
Hétvége: A vasárnap megint derékfájással indult, de már nem ijesztett meg. El is múlt 20-30 perc után. Squash volt a terv, vettünk Timi kolléganőmmel kupont, így kicit occóbb volt. Életemben egyszer játszottam, kb. 7 éve. De sebaj, ugyanis 4 éves koromtól kezdve teniszeztem, egészen 15 éves koromig versenyszerűen is. Úgyhogy inkább csak attól tartottam, hogy mint múltkor a floorball-nál, most is kifogyok a szuszból 5 perc alatt és rákvörös lesz a képem. Nem így történt. Baromi jót játszottunk! A Budafoki úton van egy kis klub, csak két pálya van, ami picit furcsa volt, hiszen ott ültek a pályák előtt, azt nézték, hogy játszanak bent. De szerencsére csak az elején bénázgattam. Később már csak az zavart, hogy Hello Kitty-s póló van rajtam…Belejöttem a játékba, nem is volt megpusztulós, kellemes labdameneteket játszottunk. Egész jól adogattam, röptéztünk, püföltük a labdát, de nem szivatósan játszottunk (max. véletlenül). Persze ütöttem luftokat is; tenisz után furcsa volt, hogy jön a labda, jobbra tart, készülök a tenyeresre, de a fal miatt elpattan és balra indul és fonákkal kellene visszaadni. Ráadásul egykezes fonákkal. Vagyis a teniszes múlt jól is jött, meg nem is :)Összességében elég jól megmozgatott, jól esett, hogy a karizmom is dolgoztatva van végre és nem súlyzózással, hanem lendületes mozgással. A fenekemben érzek csak enyhe izomlázat, amúgy semmi más utóhatás nincs. Teljesen belelkesedtem, máskor is szeretnék még menni, sokkal jobb volt, mint a floorball. Már csak az a baj, hogy Gulo írta, hogy őt nem érdekli a szkvass fallabda. Na majd ado(gato)k én neki!

Ui.: Felborzolt kedélyek megnyugtatása végett NEM szeretem a Hello Kitty-t, poénból turiztam pizsamának, de időközben az egyik kedvenc pólóm lett, mert tuti az anyaga és a mérete. De a szigetre/patakra nem fogom felvenni, ígérem!!
 

Címkék: futás squash béf

4 komment

Rozsomák

Simone Lewis 2011.11.11. 19:31

Annyit írtam már Gulo-ról, ő az én Ivem Ücske, vagyis elvileg a vőlegényem, csak még nincs gyémántgyűrűm A PASIM :)
Idén javarészt külföldön van, de már többször nyaggattam, hogy írjon egy bejegyzést ide hiszen ő is szokott szaladgálni, és ma írt is. Olvassátok hát!

Idén úgy alakult, hogy a 12 hónapból 8-at Németországban töltök. Javarészt munkával.
Bár én nem futok olyan sokat mint e blog szerzője, de a heti 1 alkalom azért megvan. Így aztán mostanában gyakran futottam itt, ahol apaföld az anyaföld. :)
Tavasszal egy kollegával kezdtem el futni egy Warmbronn nevü falu körül. A csípös hidegre való tekintettel mindketten profi, feszülős nadrágban futottunk ki a faluból, aminek a neve magyarul  Melegforrást jelent. A terep erdős, dimbes-dombos volt, általában ¾ órát futottunk. Kivéve amikor eltévedtünk, olyankor másfél óra is eltelt mire hazataláltunk. Nem jó érzés 40 perc ismeretlen erdei futás után egy ismerős autópálya mellett kilyukadni, ahol rájössz, hogy kb lementél a térképről, és még vissza is kellene futni. (Majd két hét múlva ugyanezt eljátszani, csak más irányba.) :)
Miután a kollégának lett kerékpárja, elmaradoztak a közös futások, így új útvonalat kerestem magamnak. Akkoriban egy Gerlingen nevű kisváros közepén laktam, (a neve nem jelent semmit, viszont Németo. leggazdagabb települése) és a környék felfedezése után egy elég mazochista pályát fejlesztettem magamnak. Ez a következö szakaszokból állt: futás a város széléig, porschék, S-mercik, 7es bmw-k között, aztán kezdödött a hegyi szakasz, egyenesen föl, kb gellérthegyi magasság és meredekség, a vége lépcsös, majd panoráma szakasz a hegygerincen, ezután meredeken le a környék gyümölcsöseibe (tavasszal elég szép a virágzás), majd cikkcakkban vissza az óvárosba. Ez összesen kb 6km volt, úgy 35 perc alatt teljesítettem. Persze a hegyi szakasz miatt volt kemény, érdekes módon a fenekem fáradt el a leggyorsabban.
Máskülönben remek dolog dél-Németországban futni, föként mert a körülmények ideálisak. A nagyvárosok nem túl nagyok, és mindig találni valami óriási parkot a városban, a kisvárosok, falvak körül jó eséllyel van erdő, kis utakkal behálózva. Ezek az erdei utak amúgy a legtöbb esetben tökéletes állapotban vannak, tavacskákkal, arborétumokkal és hippitelepekkel, meg  km-enként nagy térképpel a környékbeli túraútvonalakról. (Na jó, hippitelepek nincsenek.)  Az időjárás tekintetében az mondhatnám, hogy a hőmérséklet még rendben is volna, (júniusban 18 fok volt a maximum, és a tél sem olyan hideg mint nálunk) viszont többször esik az eső. Az említett júniusban pl minden nap.
Most épp ködös az idő, remélem holnap is ilyen lesz, mert futást terveztem és felhőben még úgysem futottam. Ha sikerül vennem egy fejlámpát, akkor mondjuk vasárnap kipróbálom az éjszakai felhőfutást is.
Bis dann!

Címkék: németország futás gulo

2 komment

Cipőavatás

Simone Lewis 2011.11.05. 11:45

A héten eddig kétszer sportoltam, bár esélyes, hogy ez a szám nem fog már nőni, tekintve, hogy szombat van és holnap pihenőnap órával és programokkal.
Szerdán megint elmentem step-aearobikra. Nagyon jól esik ugrálni a tüccögős zenére, ami viszont kevésbé esik jól az az, hogy ismét rájöttem, hogy a hasizmom eléggé gyenge. Valamint annak ellenére, hogy a futástól megizmosodtak a csülkeim, sajnos nem mindenhol izmosodtak meg ezek a csülkök, így a lábizom erősítő gyakorlatokat egyszerűen nem tudtam végigcsinálni. Tök cikinek éreztem. Mikor van az a gyakorlat, hogy az oldaladon végigfekszel a talajon, egyik kezedre támaszkodsz magad előtt, másik kézzel könyökölsz és emelgetni kell a lábadat magad előtt derékszögben baromi sokáig és nem teheted le a sarkad...olyan görcsök jöttek rám a fenék- és combizomban, hogy csak pislogtam. Az óraadó is már mellémállt, hogy nézze, mennyit kummantok el a gyakorlatból...
A 60 perces óra után még futottam 30 percet futópadon. Ismét konstatáltam, hogy nagyon el van tájolva a mérőkéje. Erős, intenzív tempóban futottam végig a 30 percet, aminek a 2. felét még jobban megnyomtam, utolsó 3 percében meg már úgy futottam, mint egy versenyen a célegyenesben és mindez 4,5 km volt a pad szerint. Muhaha.
Node a lényeg, hogy tegnapelőtt megérkezett az új cipőm, ami méretben is jó. Már az irodában felpróbáltam és megkönnyebültem sóhajtottam fel, hogy pont jó a lábamra. Tegnap meló után elindultam futni. Reggel bepakoltam kinti és benti cuccot is. Futás előtt írtam BRandomnak, hogy szerinte kimenjek-e a szigetre szmogriadóban, mire azt írta, hogy toljam neki nyugodtan. Mondtam magamban oké, de Te leszel a donor tüdőcserén vazze... :) Felöltöztem a konditeremben, csak úgy virítottam - neonzöld hosszú ujjú felső és a vakító fehér új cipellőm. Kicsit sajnáltam is, hogy össze fogom koszolni...De kemény voltam és kimentem a szigetre. Melegítettem, elindultam. Mit ne mondjak, furcsa volt az új cipő. Először is, valahogy keményebb, mint az előző. Azt már előtte is néztem, hogy az a rész, ami a sarkot öleli körbe, tök kemény, be sem tudom nyomni kézzel. Valamint első érzetre kicsit szűkebb is itt a cipő, így ezt is megéreztem az elején, de aztán hozzászoktam. Valamint mintha súlyra több lenne a cipő, mint a Reebok volt. De a talpa (ami a lényeg) kifejezetten jó. Éreztem, hogy nem érzem a sarkam ütközését az aszfalttal. Vagyis alapvetően kényelmes az asics, úgy tudnám jellemezni, hogy a Reebokot nem éreztem, hogy ott van a lábamon, ezt meg még igen. Még. Szerintem összecsiszolódunk majd hamarosan. A cipőm és én.
Ami pedig a futást illeti, kicsit rendbetettem a lelkemet, ugyanis lefutottam két kört. Az első lassú volt, ismerkedtem a cipőmmel, meg a múltkori fiaskó után kifejezetten lassan mentem, hogy ne fáradjak el idő előtt. Megint csend volt, alig voltak kint. Kellemes, 13 fokos hőmérséklet volt, nem fáztam. (Bár volt olyan futó aki rövidujjú pólóban és rövidnadrágban futott. Szerintem úgy azért fáztam volna). 35 és fél perc volt az első kör. Mondom, hogy lassú voltam. Belekezdtem a második körbe is, ott már beálltam egy masszívabb tempóra. Az utolsó 2,5 km-en - bár már fáradtam - de kicsit gyorsítottam. Itt már szájon át vettem a levegőt, ami a végén már nem esett annyira jól, éreztem, hogy hideg a levegő ami átmegy a torkomon. Valamint a pesti oldalon már érezni lehetett, hogy fújt a szél. Ez a város légszennyezettségét tekintve jó volt, de az én hátam izzadtságát tekintve nem. Így mikor végeztem a két körrel, csak egy picit szusszantam majd visszakocogtam a kondiba. Nyújtottam, aztán szaunáztam két homokórányit ismét. Kifejezetten jól esett beszívni a meleg levegőt a tüdőmbe a kinti hideg után. És a cipő is csak kicsit lett koszos a futástól :)

Címkék: sziget cipő aerobic

8 komment

süti beállítások módosítása