Azt hiszem itt az ideje, hogy összeszedjem magam és írjak, mert fél éve posztoltam utoljára. Bízom benne, hogy egyik olvasóm sem dőlt kardjába.
Mint másokon, magamon is észrevettem, hogy meglehetősen alábbhagyott a futós blogírás- és olvasás kedv, így nem igazán éreztem késztetést a publikálásra :-P
Na nem mintha olyan sok arra érdemes történt volna… Kimaradtam a közösségi futásokból, a fizetős versenyek árszabása miatt pedig a versenyeket szabotálom. Így sportéletem az alábbi módon alakult 2013 második felében:
- futás a faluban egyedül sötétben
- futás a faluban Tomival sötétben
- futás az erdőben és mezőkön egyedül napközben
- futás az erdőben és mezőkön Tomival napközben
- futás a helyi konditeremben padon
- futás az irodából ki a szigetre, ott egy karika körbe majd vissza az irodába
- bicajozás Ócsára
- bicajozás helyben (=görgőzés)
- floorball-ozás
Szóval nagy változatosság nem történt. Nem készülvén semmilyen versenyre, nem gyúrtam arra, hogy messzebb és messzebb fussak, nagy ritkán mentem csak 10 km fölé. De legalább kicsit gyorsabban futok, az alaptempó a 6 perces km lett átlagban (szemben a régebbi 7 vagy 6:30-sal). Sajnos a szatíros és soroksári esetek után fosok egyedül futni a sötétben, pláne, hogy arról is olvastam, hogy van pakonyi mutogatós bácsi is, nem megyek ki egyedül az íccakába. Ropi vagyok, na.
Egyetlen említésre méltó futóélmény az októberi SZEgeszSZ lett, Borbélyjani és két cimbije szerveztek egy ottalvós terepfutást Bélapátfalván. 15 km-t futottuk (és gyalogoltunk) felváltva a csodaszép őszi terepen, utána combos bekajálás bográcsoskajából és Jani majdnemösszes-pálinkájának megivása volt a program. Sok futó (több, mint 100!!!), pöpec pálya, kiváló időjárás, remek hangulat, döbbentesen sok sütemény, zene, bona, minden volt ott. És még matricát is kaptam. Egyszóval szuper élmény volt, és nagyon remélem, hogy lesz még ilyen!
A floorballba is kezdek belejönni, már nem tartalékos vagyok, hanem oszlopos tag! :) Nagyon jó végre csapatsportot játszani a magányos, monoton futások között és nem utolsó sorban teljesen máshogy mozgatja át az embert. Rengeteg irány- és tempóváltás van benne, a karok is jobban meg vannak mozgatva. Néha idegesítem a többieket, hogy mennyit szaladgálok, de olyan jól esik :) Most említette a pályát bérbeadó manusz, hogy lehet, hogy szerveznének egy floorball bajnokságot, jó lenne, én meg sem mertem említeni a többieknek, hogy úgy elmennék valami amatőr versenyre...
2014-re sincs semmi extra terv, futok amikor jól esik, meg amikor nem hagy a lelkiismeretem tespedni. Igyekszem több terepfutásos megmozdulásra elmenni, de nem olyan egyszerű összehozni.
Továbbra is vágyálmom, hogy legyen egy agarunk és azzal szaladgáljak a mezőn a lemenő nap fényében.
