Kissé elhanyagolom az írást mostanában, hol is hagytam abba?... Ja igen, hogy kedden lefutottam 13.2 km-t, pedig nem is készültem rá.
Azóta sportoltam, de nem eleget. Csütörtökön elmentünk lőni Guloval. Mivel SPORTlövészet volt, így igenis sportnak számít :) Ezer éve szerettem volna kipróbálni a lövészetet. Általános iskolás koromban még az egérszagú alagsori technika teremben jártam lövészetre a satuk és kapák közé, kb. 8 másik fiúval együtt. Lelkesen pufogtattuk a vacak, ezeréves légpuskákat és bátran állíthatom, hogy tök jól ment, kifejezetten jól céloztam. Most júniusban vettem kupont, ami 1 órás éles lövészetre szólt az Erva sportlövő klubba, ahol 6 féle fegyverrel lehetett lőni. Nagy nehezen átevickéltünk a városon. Odaérvén kaptunk egy fél órás fejtágítást, hogy hogyan kell a fegyvert tartani, mi micsoda rajta és ha épp nyugalmazott macsó FBI ügynök szeretnék lenni, milyen irányba kell dugni hátul a derekamhoz a nadrágomba a fegyvert, hogy nehogy vesén lőjem magam, ha előkapom a pisztolyt egy tűzharcban. Az okítás alatt valaki már nagyon lövöldözött, minden egyes lövéshangra pislogtam és összerezzentem. Ennyire kemény csaj vagyok én. Kezdtem aggódni, hogy nem is kellett volna idejönnöm. Aztán a okítás után bementünk a lövőterembe. Ez nem egy fényes, sokpályás valami, ahogy én azt elképzeltem, hanem egy sötét kis hosszú folyosó-szerűség, ahol 3 ember tudott lőni. Gulo be is állt az egyik oktató mellé, én meg a másik mellé. (Miután hangsúlyozták, hogy a lövő embertől JOBBRA ne álljon senki, mert odapattan a hüvely, mind a három oktató a lövőkhöz képest jobbra állt.) Fel kellett vennem egy fülvédőt, ez eddig oké, viszont az én okítómon volt egy gáz-maszk-szerűség, ami nem csökkentette félelmemet, viszont növelte; valamint így már semmit nem hallottam abból, amit mondott. De sokról nem maradtam le, mert legnagyobb sajnálatomra egy szót sem szólt arról, hogy épp milyen fegyverrel lövök. Csak adta a pisztolyokat, én meg lőttem. Kezdetben nagyon fentre céloztam, többször precízen eltaláltam a tartórudat. Aztán többször a fekete körbe is beletaláltam. Volt egy fegyver (gádnóz milyen típus), ami nagyon rúgott, hátulról megtámasztott az oktató, hogy ne lökjön hátra a lövés...Pikk-pakk ellőttem a töltényeket, megkaptam a céltáblámat, azért tettem rá lyukakat szépen. Élmény volt, de mesterlövész nem leszek, az biztos.
Utána csak vasárnap jutottam futáshoz, meg csak akkor volt hozzá energiám és időm igazándiból. Délelőtt órám volt, utána elmentem a konditerembe átöltözni és kimentem a szigetre futni. Felkészültem, hogy két kört fogok futni. Tök jó idő volt, kedvem is lett a futáshoz, minden környezeti tényező ideális volt. Csak épp a futás nem ment. A kör első felén szokásos módon átjutottam, de a 3. km magasságában nem jött a szokásos utazó-állapot, hanem helyette elkezdtem fáradni és nyűglődni. Mondogattam magamban, hogy igenis lefutom és igenis futok még egy rundot. De szégyenszemre az történt, hogy 4.5 km-nél már alig vártam, hogy ledöcögjem a kört és biztos voltam affelől, hogy itt ugyan nem lesz 2. kör. Nagy nehezen beértem, nyújtottam, majd a hídon visszakocogtam a kondiba. És mert ilyen béna voltam a futásban, bosszúból nekiálltam dolgozni a kondigépeken, hasizom erősítő gyakorlatokat csináltam még 40 percig és közben azon keseregtem, hogy miért nem jött össze a futás most. Sajnos lövésem sem volt, hogy mi lehetett az oka. Kondi után, tőlem teljesen szokatlan módon, beültem a szaunába. Alapvetően nem szeretem, mert elég meleg van bent. De a kinti hűvös levegő után kifejezetten kívántam. És soha ilyen sokáig nem voltam még szaunában, PB volt a javából - 14.5 percig bírtam.
Ma elmegyek step-aerobicra, ha sikerül odaérnem és utána még futok egyet padon. Ha lekésem az órát, kimegyek a szigetre. Ja, és ma jön meg elvileg az új (remélem méretben jó!!) cipőm.
(Női hülyeség? Most belegondoltam, hogy a vadiúj, színes-szagos cipőmben kimegyek a szigetre és ÖSSZEKOSZOLOM. Na ne....)