A blog legelső posztjában azt írtam, hogy nincs GPS-es kütyüm. Jelentem, van!
Eddig meglehetősen egyszerű módon naplóztam a futásokat és nem-futásokat - excelben csináltam egy pár oszlopos "formanyomtatványt", kinyomtattam és kiragasztottam a konyhában a falra és oda írogattam, melyik nap mit bírtam összehozni. Így pont elégszer láttam egy nap, hogy tudjam, ideje megint csinálni valami mozgás-féleséget. Nem igazán értek a technikai vívmányokhoz, meg azt hittem, hogy minimum i-phone kell egy ilyen alkalmazáshoz, és nekem olyanom nincs. Miután két hete tök egyedül le tudtam tölteni a facebook alkalmazást a blackberry-mre (itt kérek szépen egy virtuális hátbaveregetést), felbátorodtam és elkezdtem utánanézni, hogy mit tudok letölteni a futásokhoz. Pár ismerősöm az Endomondot használja és miután az hozzáértők azt mondták jó BB-re is, hát mély levegőt vettem és letöltöttem. És tegnap jól ki is próbáltam!
Patellámra való tekintettel nem futni mentem, hanem bicajozni. Ezer éve nem tekertem, nem is volt Pesten a kerékpárom. Nagy kerekű, nehéz bicajom van, amit nem szívesen cipelek fel a lakásba, és amúgy sem férne el, így egy tárolóhelyet bérlek jó pénzért a lakástól nem messze immár 1 hónapja. Ha ki akarom használni, bicajozni sem árt (bár, ismerősőm szerint akkor használom ki teljesen a bérletet, ha végig ott áll a bicaj...). Szóval tegnap elindultam. Majd az első 50 méter után a kütyüt is bekapcsoltam :) Eldöntöttem, hogy a Vári cukrászdába megyek fagyizni. Nincs messze, nincsenek emelkedők és a Csömöri út forgalma olyan, ahol még merek tekerni (belvárosban még nem bicajoztam soha sem, ahhoz nyúl vagyok). Ahogy tekertem az egyik kis utcában, mintha beszélt volna valaki az övtáskámból - megnéztem, ez az endomondo beszél! Nem mélyültem el ebben ott abban a pillanatban, csak egy pillanatra nem tudtam hova tenni, hogy ki és mit karattyol. Rátértem a Csömöri útra. 10-ből 10-szer nem indexeltek az autósok, mikor kikerültek. Csak én vagyok ilyen mazsola, hogy ilyenkor indexelek, amikor kocsival vagyok? Még a buszok is jó nagy ívben kerültek meg, veszélyesen közel pedig egy fekete városi terepjáró és egy rendőrautó húzott el mellettem. No comment. Gyorsan elértem a fagyizóig, csak a végén volt egy nagyon enyhe emelkedő, meg egy vacak útszakasz, de addigra be is kanyarodtam a Vári elé. Annak ellenére, hogy közel nincs nyárias idő és este 8 óra volt, dugig volt a cukrászda, ami azért nem csoda, hiszen ez A Vári Cukrászda. Vettem két gombóc fagyit (sztracsatella és tej nélküli bodzás-ribizli) majd kiültem elnyalogatni. 5 percig sem tartott.
MISSION:COMPLETED.
Visszaültem a bicajra, bekapcsoltam a mendemondómat és elkezdtem hazafelé tekerni. Egy-két szakaszon baromi gyorsan mentem, ezzel a nagykerekű trekkinggel lehet neki tolni sík terepen, 29 km/h sebességgel is tudtam menni. Persze a zöldhullámot nem erre találták ki, úgyhogy mindig le kellett lassítani, majd visszagyorsítani. A Rákosi (!) út végén, a vasúti átjáró előtt lejtő is van, ott csak úgy suhantam 33 km/h-val, nagyon pöpec volt. A HÉV átjáró előtt meg leállítottam a kütyüt, mert ott általában állni kell vagy 5 percet márpedig a statisztikát lerontani nem szabad. Mikor hazaértem, megnéztem az eredményt: 10.5 km, 36 perc alatt és 277 kalóriát égettem el. Kérdés, mennyit vittem be a fagyival, de azt nem mérte a csodacuuc, tehát nem is volt :)
Egy problémam van csak a méréssel, mégpedig a magasságbeli szintkülönbségek mérése nagyon nem jó, biztos vagyok benne, hogy nem mentem 150 méternyi szintkülönbséget. Jövő héten kipróbálom futás közben is, bár kíváncsi vagyok, mennyire fog zavarni, hogy viszem a mobilomat, mert soha nem szoktam magammal cipelni. A dumálós auto-coach-ot majd kikapcsolom, nekem ne beszéljen bele a tempómba. És azt is eldöntöttem, hogy egy alkalommal elmegyek majd a Váriba, de futva. Aztán lehet, hogy hazafelé busszal megyek, akkor biztos jobb átlagsebesség jön majd ki a végére:)
Eddig meglehetősen egyszerű módon naplóztam a futásokat és nem-futásokat - excelben csináltam egy pár oszlopos "formanyomtatványt", kinyomtattam és kiragasztottam a konyhában a falra és oda írogattam, melyik nap mit bírtam összehozni. Így pont elégszer láttam egy nap, hogy tudjam, ideje megint csinálni valami mozgás-féleséget. Nem igazán értek a technikai vívmányokhoz, meg azt hittem, hogy minimum i-phone kell egy ilyen alkalmazáshoz, és nekem olyanom nincs. Miután két hete tök egyedül le tudtam tölteni a facebook alkalmazást a blackberry-mre (itt kérek szépen egy virtuális hátbaveregetést), felbátorodtam és elkezdtem utánanézni, hogy mit tudok letölteni a futásokhoz. Pár ismerősöm az Endomondot használja és miután az hozzáértők azt mondták jó BB-re is, hát mély levegőt vettem és letöltöttem. És tegnap jól ki is próbáltam!
Patellámra való tekintettel nem futni mentem, hanem bicajozni. Ezer éve nem tekertem, nem is volt Pesten a kerékpárom. Nagy kerekű, nehéz bicajom van, amit nem szívesen cipelek fel a lakásba, és amúgy sem férne el, így egy tárolóhelyet bérlek jó pénzért a lakástól nem messze immár 1 hónapja. Ha ki akarom használni, bicajozni sem árt (bár, ismerősőm szerint akkor használom ki teljesen a bérletet, ha végig ott áll a bicaj...). Szóval tegnap elindultam. Majd az első 50 méter után a kütyüt is bekapcsoltam :) Eldöntöttem, hogy a Vári cukrászdába megyek fagyizni. Nincs messze, nincsenek emelkedők és a Csömöri út forgalma olyan, ahol még merek tekerni (belvárosban még nem bicajoztam soha sem, ahhoz nyúl vagyok). Ahogy tekertem az egyik kis utcában, mintha beszélt volna valaki az övtáskámból - megnéztem, ez az endomondo beszél! Nem mélyültem el ebben ott abban a pillanatban, csak egy pillanatra nem tudtam hova tenni, hogy ki és mit karattyol. Rátértem a Csömöri útra. 10-ből 10-szer nem indexeltek az autósok, mikor kikerültek. Csak én vagyok ilyen mazsola, hogy ilyenkor indexelek, amikor kocsival vagyok? Még a buszok is jó nagy ívben kerültek meg, veszélyesen közel pedig egy fekete városi terepjáró és egy rendőrautó húzott el mellettem. No comment. Gyorsan elértem a fagyizóig, csak a végén volt egy nagyon enyhe emelkedő, meg egy vacak útszakasz, de addigra be is kanyarodtam a Vári elé. Annak ellenére, hogy közel nincs nyárias idő és este 8 óra volt, dugig volt a cukrászda, ami azért nem csoda, hiszen ez A Vári Cukrászda. Vettem két gombóc fagyit (sztracsatella és tej nélküli bodzás-ribizli) majd kiültem elnyalogatni. 5 percig sem tartott.MISSION:COMPLETED.
Visszaültem a bicajra, bekapcsoltam a mendemondómat és elkezdtem hazafelé tekerni. Egy-két szakaszon baromi gyorsan mentem, ezzel a nagykerekű trekkinggel lehet neki tolni sík terepen, 29 km/h sebességgel is tudtam menni. Persze a zöldhullámot nem erre találták ki, úgyhogy mindig le kellett lassítani, majd visszagyorsítani. A Rákosi (!) út végén, a vasúti átjáró előtt lejtő is van, ott csak úgy suhantam 33 km/h-val, nagyon pöpec volt. A HÉV átjáró előtt meg leállítottam a kütyüt, mert ott általában állni kell vagy 5 percet márpedig a statisztikát lerontani nem szabad. Mikor hazaértem, megnéztem az eredményt: 10.5 km, 36 perc alatt és 277 kalóriát égettem el. Kérdés, mennyit vittem be a fagyival, de azt nem mérte a csodacuuc, tehát nem is volt :)
Egy problémam van csak a méréssel, mégpedig a magasságbeli szintkülönbségek mérése nagyon nem jó, biztos vagyok benne, hogy nem mentem 150 méternyi szintkülönbséget. Jövő héten kipróbálom futás közben is, bár kíváncsi vagyok, mennyire fog zavarni, hogy viszem a mobilomat, mert soha nem szoktam magammal cipelni. A dumálós auto-coach-ot majd kikapcsolom, nekem ne beszéljen bele a tempómba. És azt is eldöntöttem, hogy egy alkalommal elmegyek majd a Váriba, de futva. Aztán lehet, hogy hazafelé busszal megyek, akkor biztos jobb átlagsebesség jön majd ki a végére:)
