A héten eddig kétszer sportoltam, bár esélyes, hogy ez a szám nem fog már nőni, tekintve, hogy szombat van és holnap pihenőnap órával és programokkal.
Szerdán megint elmentem step-aearobikra. Nagyon jól esik ugrálni a tüccögős zenére, ami viszont kevésbé esik jól az az, hogy ismét rájöttem, hogy a hasizmom eléggé gyenge. Valamint annak ellenére, hogy a futástól megizmosodtak a csülkeim, sajnos nem mindenhol izmosodtak meg ezek a csülkök, így a lábizom erősítő gyakorlatokat egyszerűen nem tudtam végigcsinálni. Tök cikinek éreztem. Mikor van az a gyakorlat, hogy az oldaladon végigfekszel a talajon, egyik kezedre támaszkodsz magad előtt, másik kézzel könyökölsz és emelgetni kell a lábadat magad előtt derékszögben baromi sokáig és nem teheted le a sarkad...olyan görcsök jöttek rám a fenék- és combizomban, hogy csak pislogtam. Az óraadó is már mellémállt, hogy nézze, mennyit kummantok el a gyakorlatból...
A 60 perces óra után még futottam 30 percet futópadon. Ismét konstatáltam, hogy nagyon el van tájolva a mérőkéje. Erős, intenzív tempóban futottam végig a 30 percet, aminek a 2. felét még jobban megnyomtam, utolsó 3 percében meg már úgy futottam, mint egy versenyen a célegyenesben és mindez 4,5 km volt a pad szerint. Muhaha.
A 60 perces óra után még futottam 30 percet futópadon. Ismét konstatáltam, hogy nagyon el van tájolva a mérőkéje. Erős, intenzív tempóban futottam végig a 30 percet, aminek a 2. felét még jobban megnyomtam, utolsó 3 percében meg már úgy futottam, mint egy versenyen a célegyenesben és mindez 4,5 km volt a pad szerint. Muhaha.
Node a lényeg, hogy tegnapelőtt megérkezett az új cipőm, ami méretben is jó. Már az irodában felpróbáltam és megkönnyebültem sóhajtottam fel, hogy pont jó a lábamra. Tegnap meló után elindultam futni. Reggel bepakoltam kinti és benti cuccot is. Futás előtt írtam BRandomnak, hogy szerinte kimenjek-e a szigetre szmogriadóban, mire azt írta, hogy toljam neki nyugodtan. Mondtam magamban oké, de Te leszel a donor tüdőcserén vazze... :) Felöltöztem a konditeremben, csak úgy virítottam - neonzöld hosszú ujjú felső és a vakító fehér új cipellőm. Kicsit sajnáltam is, hogy össze fogom koszolni...De kemény voltam és kimentem a szigetre. Melegítettem, elindultam. Mit ne mondjak, furcsa volt az új cipő. Először is, valahogy keményebb, mint az előző. Azt már előtte is néztem, hogy az a rész, ami a sarkot öleli körbe, tök kemény, be sem tudom nyomni kézzel. Valamint első érzetre kicsit szűkebb is itt a cipő, így ezt is megéreztem az elején, de aztán hozzászoktam. Valamint mintha súlyra több lenne a cipő, mint a Reebok volt. De a talpa (ami a lényeg) kifejezetten jó. Éreztem, hogy nem érzem a sarkam ütközését az aszfalttal. Vagyis alapvetően kényelmes az asics, úgy tudnám jellemezni, hogy a Reebokot nem éreztem, hogy ott van a lábamon, ezt meg még igen. Még. Szerintem összecsiszolódunk majd hamarosan. A cipőm és én. Ami pedig a futást illeti, kicsit rendbetettem a lelkemet, ugyanis lefutottam két kört. Az első lassú volt, ismerkedtem a cipőmmel, meg a múltkori fiaskó után kifejezetten lassan mentem, hogy ne fáradjak el idő előtt. Megint csend volt, alig voltak kint. Kellemes, 13 fokos hőmérséklet volt, nem fáztam. (Bár volt olyan futó aki rövidujjú pólóban és rövidnadrágban futott. Szerintem úgy azért fáztam volna). 35 és fél perc volt az első kör. Mondom, hogy lassú voltam. Belekezdtem a második körbe is, ott már beálltam egy masszívabb tempóra. Az utolsó 2,5 km-en - bár már fáradtam - de kicsit gyorsítottam. Itt már szájon át vettem a levegőt, ami a végén már nem esett annyira jól, éreztem, hogy hideg a levegő ami átmegy a torkomon. Valamint a pesti oldalon már érezni lehetett, hogy fújt a szél. Ez a város légszennyezettségét tekintve jó volt, de az én hátam izzadtságát tekintve nem. Így mikor végeztem a két körrel, csak egy picit szusszantam majd visszakocogtam a kondiba. Nyújtottam, aztán szaunáztam két homokórányit ismét. Kifejezetten jól esett beszívni a meleg levegőt a tüdőmbe a kinti hideg után. És a cipő is csak kicsit lett koszos a futástól :)
