Motiváltságom meglehetősen a béka segge alatt. Itt ez a trágya idő, mikor a normális emberek meló után készítenek egy jó bögre mézes teát és besüppednek a kanapéra egy jó könyvvel. Ezt tenném szívem szerint én is, és van, hogy teszem is. De elhatároztam, hogy heti 3-szor minimum sportolni kell. Kellene. Csak éppen baromi nehezen veszem rá magam. Megint van program minden estére (itthon van Gulo 2 hétig), vagyis fel kellene kelni reggel. De ez nekem nem megy, nem is ragozom. Szóval marad a későbbi, esti futás. Azon belül is vagy megyek patakpartra vagy szigetre este 8 felé, vagy meló után elmegyek a konditerembe és futópadon futok.
Tegnap elég hosszú napom volt, itt volt a nagyfőnök és ilyenkor sűrűbb a nap, ráadásul egyfolytában megy a telefoncsörgés, nagyobb zaj van körülöttem, no meg dohányoznak is. Ráadásul negyed 8 felé tudtam csak elindulni bentről, vagyis pont eléggé lefáradtam agyilag. Reggel szerencsére bepakoltam kinti és benti futásra is alkalmas cuccot, és a nap végére úgy éreztem két opcióm van. Vagy futok futópadon a konditeremben, tüccögő zenére tolok egy mononton hosszú futást a padon a melegben és elérek egy "no brain" állapotot vagy kimegyek a friss esti levegőre és kifújatom a fejemből a zajt, füstöt, fáradtságot. Az összes futópad foglalt volt, így a 2. opció maradt, de később kifejezetten örültem neki. Felöltöztem kissé téliesítve (hosszú nadrág, felül atléta, hosszú ujjú póló, rajta még egy póló, homlokmelegítő kézben) és kiballagtam a szigetre.
Enyhén átfújt a felsőmön a szél, de nem volt vészesen hideg. Egy kicsit szemerkélt az eső is, de az sem zavart. Bemelegítettem és elkezdtem kocogni. Talán egy hónapja, még a Just 30-on futottam a szigeten utoljára, azóta jelentősen megváltozott kinézetre és hangulatra az ősz miatt. A kései és hűvös, esős idő miatt alig-alig voltak kint futók, sétáló emberek meg szinte egyáltalán nem voltak. Bezártak a szórakozóhelyek, sötét volt (pláne, ahol kiégett a lámpa...) és olyan nyugodt volt minden. Ha röviden kellene jellemeznem a környezetet, azt mondanám, hogy megnyugtató csend volt. És baromira élveztem ezt a hangulatot. Nem gyorsítottam be, ráálltam egy kocogós, szerintem olyan 6.5-ös kilométerekre. Egy-két futó leelőzött; volt, akit én előztem, de simán lement az 1. kör és úgy döntöttem, belekezdek a másodikba is. Nem volt kitűzve, de régen futottam 10 km-t, így ez is motivált. És érdekes módon, nem éreztem a fáradtságot. Igaz, hogy megmaradtam ennél a gyökkettes tempónál, de ilyenkor már sokszor érzem, hogy a szufla kezd elfogyni, de jó lenne már megállni stb. Most meg a 2. kör felénél is ugyanúgy futottam, mint az elsőnél. Így elkezdtem azon agyalni, hogy milyen lenne 3 kört futni. A 10.6 km volt eddig a leghosszabb, amit valaha lefutottam...Ezen mélázgattam, szerencsétlenkedtem magamban, hogy belekezdjek-e vagy sem, de aztán a 2. kör végénél már elkezdtem kicsit érezni a térdemet és izé, iszonyatosan kellett volna már folyó ügyeimet elintézni. Úgyhogy úgy döntöttem, nem nagyképűsködök még magamban sem, nem futok én még 3 kört, sok az még. Hanem inkább megtoldom egy kunkorral a visszavezető utat. Így is tettem, felfutottam a hídra, nagy ívben kerülve lejöttem róla és megkerülvén irodaházunkat (ill. ex-irodánkat) hozzátettem még egy Dunavirág-Esztergomi-Dagály-Népfürdő utca kört. Így értem vissza a konditeremhez 1 óra 25 perc után. Otthon megnéztem, 13.2 km lett így az össztáv, ennyit még soha sem futottam le egyben; sem időben, sem távolságban. Örülök neki nagyon, mert jól esett a futás, nem éreztem megterhelőnek, a fejem maximálisan kitisztult, felfrissültem. Szuflával is bírtam, pedig nem is készültem ekkora távra, váratlanul jött és csendben.
Tegnap elég hosszú napom volt, itt volt a nagyfőnök és ilyenkor sűrűbb a nap, ráadásul egyfolytában megy a telefoncsörgés, nagyobb zaj van körülöttem, no meg dohányoznak is. Ráadásul negyed 8 felé tudtam csak elindulni bentről, vagyis pont eléggé lefáradtam agyilag. Reggel szerencsére bepakoltam kinti és benti futásra is alkalmas cuccot, és a nap végére úgy éreztem két opcióm van. Vagy futok futópadon a konditeremben, tüccögő zenére tolok egy mononton hosszú futást a padon a melegben és elérek egy "no brain" állapotot vagy kimegyek a friss esti levegőre és kifújatom a fejemből a zajt, füstöt, fáradtságot. Az összes futópad foglalt volt, így a 2. opció maradt, de később kifejezetten örültem neki. Felöltöztem kissé téliesítve (hosszú nadrág, felül atléta, hosszú ujjú póló, rajta még egy póló, homlokmelegítő kézben) és kiballagtam a szigetre.
Enyhén átfújt a felsőmön a szél, de nem volt vészesen hideg. Egy kicsit szemerkélt az eső is, de az sem zavart. Bemelegítettem és elkezdtem kocogni. Talán egy hónapja, még a Just 30-on futottam a szigeten utoljára, azóta jelentősen megváltozott kinézetre és hangulatra az ősz miatt. A kései és hűvös, esős idő miatt alig-alig voltak kint futók, sétáló emberek meg szinte egyáltalán nem voltak. Bezártak a szórakozóhelyek, sötét volt (pláne, ahol kiégett a lámpa...) és olyan nyugodt volt minden. Ha röviden kellene jellemeznem a környezetet, azt mondanám, hogy megnyugtató csend volt. És baromira élveztem ezt a hangulatot. Nem gyorsítottam be, ráálltam egy kocogós, szerintem olyan 6.5-ös kilométerekre. Egy-két futó leelőzött; volt, akit én előztem, de simán lement az 1. kör és úgy döntöttem, belekezdek a másodikba is. Nem volt kitűzve, de régen futottam 10 km-t, így ez is motivált. És érdekes módon, nem éreztem a fáradtságot. Igaz, hogy megmaradtam ennél a gyökkettes tempónál, de ilyenkor már sokszor érzem, hogy a szufla kezd elfogyni, de jó lenne már megállni stb. Most meg a 2. kör felénél is ugyanúgy futottam, mint az elsőnél. Így elkezdtem azon agyalni, hogy milyen lenne 3 kört futni. A 10.6 km volt eddig a leghosszabb, amit valaha lefutottam...Ezen mélázgattam, szerencsétlenkedtem magamban, hogy belekezdjek-e vagy sem, de aztán a 2. kör végénél már elkezdtem kicsit érezni a térdemet és izé, iszonyatosan kellett volna már folyó ügyeimet elintézni. Úgyhogy úgy döntöttem, nem nagyképűsködök még magamban sem, nem futok én még 3 kört, sok az még. Hanem inkább megtoldom egy kunkorral a visszavezető utat. Így is tettem, felfutottam a hídra, nagy ívben kerülve lejöttem róla és megkerülvén irodaházunkat (ill. ex-irodánkat) hozzátettem még egy Dunavirág-Esztergomi-Dagály-Népfürdő utca kört. Így értem vissza a konditeremhez 1 óra 25 perc után. Otthon megnéztem, 13.2 km lett így az össztáv, ennyit még soha sem futottam le egyben; sem időben, sem távolságban. Örülök neki nagyon, mert jól esett a futás, nem éreztem megterhelőnek, a fejem maximálisan kitisztult, felfrissültem. Szuflával is bírtam, pedig nem is készültem ekkora távra, váratlanul jött és csendben. 
