Eléggé vegyesek a futásaim mostanában, de összességében elégedetlen vagyok. Még mindig. Pedig jó lenne már fejlődésről és egy kis (magán)sikerről beszámolnom.
Azon vagyok, hogy az alaptáv olyan 8-9 km legyen az eddigi 5 helyett. Szerencsére a kedvvel nincs baj, szívesen megyek futni heti több alkalommal, de nem szokott jól menni és ettől mindig elkenődök. Mivel fogytam is ("degirnyóvagy", lötyög a 36-os farmer), elfogytak a tartalékaim és egyszerűen nincs elég erőm. A "reggelire müzli + délben borsófőzelék magában + minimális vagy nulla vacsora" kombó nem ad elég energiát és egyszerűen elfáradok. Ezen az ügyön már dolgozom, vagyis többet eszem és húst is. Nem mindennap, de többször egy héten. Pirospont Évinek.
Ami inkább aggaszt az a zsibbadás. Csak és kizárólag a bal lábamban. Korábban is jelentkezett már, de az utóbbi pár alkalommal már nagyon erősen - a talpam, lábfejem teljesen elzsibbad és egészen a combom közepéig érzem a hangyákat. Olyan 4-5 km körül szokott előjönni és míg korábban elmúlt mondjuk olyan 1,5 km után, most nem, egyre rosszabb. 2-3 zsibbadós km után már olyan érzés, mintha két kis bot lenne keresztben a talpam alatt és azon kell futnom, de ugyanakkor nem érzem teljesen az egész lábamat. 
Elég furcsa érzés, hogy fáj is, de nem is érzem. Kénytelen vagyok megállni, gyalogolni egy kicsit, de 2 perc után kezdődik újra. Csak és kizárólag a bal lábamban. A cipő- illetve cipőfűzéskötés hibát kizártam kellő kísérletezgetéssel. Egyszer a facebookon már kérdeztem, mi lehet az oka, az egészen hipochander hozzáállás szerint akár agyérrendszeri probléma is lehet. Apu szerint a derekam az oka. Ugye az egyik alsó csigolyám defektes (papírom van róla, voltam dokinál, születési rendellenesség, nem komoly, de nem gyógyítható) és minden megerőltetés után fáj. Egy hosszabb porszívózás már megerőltetésnek számít. És mivel mostanában a költözés plusz kerti munkák során (cipekedés, pakolászás, takarítás, gazalás, kútnyomás, gereblyézés stb stb stb...soroljam??) többet van terhelve a derekam, elképzelhető, hogy emiatt jobban előjön a zsibbadás. Nem tudom, de ha továbbra is fennáll a jelenség, el fogok nézni egy dokihoz.
Elég furcsa érzés, hogy fáj is, de nem is érzem. Kénytelen vagyok megállni, gyalogolni egy kicsit, de 2 perc után kezdődik újra. Csak és kizárólag a bal lábamban. A cipő- illetve cipőfűzéskötés hibát kizártam kellő kísérletezgetéssel. Egyszer a facebookon már kérdeztem, mi lehet az oka, az egészen hipochander hozzáállás szerint akár agyérrendszeri probléma is lehet. Apu szerint a derekam az oka. Ugye az egyik alsó csigolyám defektes (papírom van róla, voltam dokinál, születési rendellenesség, nem komoly, de nem gyógyítható) és minden megerőltetés után fáj. Egy hosszabb porszívózás már megerőltetésnek számít. És mivel mostanában a költözés plusz kerti munkák során (cipekedés, pakolászás, takarítás, gazalás, kútnyomás, gereblyézés stb stb stb...soroljam??) többet van terhelve a derekam, elképzelhető, hogy emiatt jobban előjön a zsibbadás. Nem tudom, de ha továbbra is fennáll a jelenség, el fogok nézni egy dokihoz. Azért futok aránylag jókat is, végre kimentünk a faluból és már van egy kör, amit meg is jegyeztem és egyedül is el merek rajta indulni. Nagyon szép a táj, át a zöldellő mezőn, príma. Azért azt hozzáteszem, hogy hozzá kell szokni a terephez. Aszfalton nem kell a lábam elé nézni, a messzibe szoktam nézni egyenesen előre, itt meg figyelek a lábam elé, mert nem akarok olyan zötyögve futni, hogy csattan az álkapcsom. Néha azért sikerül...Már csak abban bízom, hogy a messziben látott vaddisznólesen esetlegesen tartózkodó vadász nem puffant le :)
Tegnap meg kimentem kollégával a szigetre meló után, végre sütött a nap, olyan jó volt! Aztán támadt az a remekbeszabott ötletem, hogy az Árpád-hídnál ne forduljunk a budai oldalra, hanem hátraarc és fussunk visszafelé a pesti oldalon, mert süt nagyon a nap és nehogymá' napon fussunk és nagyon megizzadjunk... Természetesen kb. ekkor találkoztunk szembe a futóklubbal, vagyis annyian jöttek szembe, mint máskor 4 hét alatt összesen. Remek ötlet volt, mondom.
Kedden meg megyünk Tomival (=Gulo) 7 km-t futni a Samsung versenyre, végre egy verseny, ami nem reggel kezdődik, lehet előtte aludni. És úgy néz ki, eső sem lesz, bár Tomi azt mondta, reméli jó kis dagonya lesz.
Amúgy sokat mélázok mostanában ezen az egész futó-mizérián. Annak ellenére, hogy sok a negatív élményem, bennem van az akarás, hogy akkor is megyek és futok és nem adom fel és nem hagyom, hogy egy 9 km-s táv megviseljen, mert szeretnék hosszabbakat futni. De ugyanakkor néha úgy érzem, hogy felesleges erőltetni/erőlködni, hiszen már ez is sok, mert 1,5 óra így is egy edzés - és ott a meló, hazautazások, tanulás, nyelvóra, kert, ház. És még nem pihentem. És az alvásigényem meg minimum 7 óra, ebből nem tudok leadni. Egyszerűen nem elég a napi 24 óra, én nem tudom másoknak hogy van ennyi ideje hosszú távokat futni! Ahogy Random, a napkeleti bölcs is megfogalmazta - egy seggel nem lehet több lovat megülni. Valóban. Jó lenne egy olyan herripotteres időnyerő gép. (vagy több segg :)
