Lassan kicserélem ezt a sprintelő macskát az avataromon egy lusta macskára, az jobban illenne most hozzám.
Szégyen, nem szégyen, itt a tavasz és úgy kell magam rugdosnom, hogy rávegyem magam a futásra. Ezt a jó hideg időszakot 2, közvetlen egymást követő másfél hetes náthával rendeztem le, vagyis alig futottam. Nem mellesleg minden hétvégén dobozoltunk, pakoltunk és teljesen kifáradtam, valamint gyorskaján éltünk. 4 hétvége pihenés nélkül, makacs náthával, junkfood-dal kombinálva nem tesz jót az erőnlétemnek. Baromira örültem magamnak, hogy decemberben milyen jókat futottam, egyre hosszabbakat, most meg fejlődök vissza. Eléggé elkenődtem. A versenyeket múlt héten néztem meg először, mert ahogy olvasom egyesek már nyár végéig tudjék mikor-hol-mennyit-milyen színű pólóban futnak. Most én is átnéztem és annyira vettem rá magam, hogy beneveztem a 12 km-es Vivicittára. Jönnek a kollégák is, céges futás lesz. Bízom benne, hogy ismét belelkesedek a jó hangulattól és ráhangolódok jobban az edzésekre.
Nem is írom le, még összegzés szintjén sem, hogy mennyit futottam az elmúlt két hétben, mert tök ciki. No mindegy, ma kimegyek a szigetre, futok 6 km-t, aztán majd mégegyszer a héten, vasárnap pedig Guloval felfedezzük az új lakóhelyünket.
Bízom benne, hogy ahogy melegszik az idő, úgy gyűlnek a kilóméterek, mert ez nem állapot.
Jöhetnek a kommentek, a korholás is, rám az is hat. Remélem.
Jöhetnek a kommentek, a korholás is, rám az is hat. Remélem.