Tavaly az EDF volt az a verseny, ahol először sikerült egy jót futnom, az eső ellenére prímán éreztem magam, szépen futottam és a 6,5 km-es távjával már nem az a rövidke versenyke volt. Így idén már jó korán neveztem és ez alkalommal Gulot is, ugyanis tavaly egyedül futottam itt és azt akartam, ő is részt vehessen ezen a számomra fontos eseményen. A verseny azért is különleges nekem, mert bár alapvetően vidéki jány vagyok, nagyon szeretem Budapestet és kivilágítva csodaszép és páratlan látvány.
Sajnos idén csalódás volt a verseny. Útépítések miatt a távot megkurtították valamint az útvonal is megváltozott és így nem is ment a menet a Szabadság hídra, pedig nekem az a szakasz tetszett a legjobban. Rengetegen neveztek idén is, és a boly legvégén sikerült ácsorogni és várni az indulást. 6 és fél perc telt el, mire áthaladtunk a rajtvonalon. Az útvonal terv változása miatt a pesti oldalra visszavezető részt is a Lánchídra terelték, így a Lánchidat odafele csak fél szélességben lehetett igénybe venni, vagyis valami iszonyat lassan lehetett csak haladni, még az én szokásos kezdeti csigatempómnak is lassú volt, sőt, sokszor gyalogoltunk is! Először próbáltunk kerülgetni, de feladtuk, esélytelen volt. És az okos (már bocsánat, de) alkalmi futók mit csinálnak a leszűkített helyen az ezres embertömegben a hídon? Kifeszítenek egy lepedőt és úgy futnak….No comment. Alagút után a tavalyi balrakanyar után most jobbrakanyar jött és szépen felvezettek minket a Várhoz. Kicsit megilletődtem először, hiszen az emelkedőket én nagyon rühellem, de meglepően jól vettem a szakaszt; de nem csoda, hiszen még mindig csak gyök kettővel lehetett menni. Itt már sokan meg is álltak, gyalogoltak, gyerek-anyu-apu-gyerek kombó kézenfogva szépen elzárva az utat…kezdtem ideges és bosszús lenni, mit ne mondjak. Aztán jött a lejtős rész (kilométerjelző táblákat szokásos módon nem is láttam, csak az 1. és az 5. km táblát), ahol valahol 2,5 km körül járhattunk, itt terveztem és már akartam is jobb tempót felvenni és ehhez plusz löketet adott a lejtő. De csak adott volna, mert még mindig nem lehetett haladni! Még mindig kerülgetni kellett, cikázgatni, félrelépni stb stb. amitől totál kiestem és már némi has szúrást is kezdtem érezni. Szerencsére hamar elmúlt. A hídon visszafele – bár már teljes sávban lehetett futni – ugyanúgy tömegnyomor volt, a Parlamenthez vezető rakparti szakaszon már gyérült valamennyire, de egyszerűen ott sem tudtam egyenletesen, tempósan haladni. Amikor végre beértem a célegyenes felé, bár ott is kacsázni kellett, egyszerűen már idegesen futottam, erőből és gondoltam nagyon gyorsan befutok. Csak itt meg a befutók pacsiztak a szurkolókkal…szóval, tömören – tömeg, tömeg, tömeg. 35 perc lett a nettó időm az 5.6 km-re. Lehet, hogy jövőre kihagyom?
Most szombaton pozsonyi éjszakai futás, 8.8 km. Ez lesz az eddigi leghosszabb verseny, amin indulok, izgulok! De remélem a jó társaság – Csiripiszli, Brandom és Iramszarvas - majd lenyugtat!