Többször rájöttem már, hogy a reggeli futás a mumusum. De ha egyszerűen nem tudok máskor menni, rá vagyok kényszerülve. Így ma reggel futottam a kis 6,5 km-es vasútkörömet az erdőben és a mezőn, és mialatt ólmos álmossággal emelgettem a csülkeimet és izzadtam a reggeli párás, meleg levegőben, igyekeztem magam meggyőzni, hogy reggel futni igenis jó. Míg magamban kontráztam a saját érveimet, szépen hazavitatkoztam magam 6 perc alatti kilométerekkel.
Mellette érvek:
- isteni, hogy futás után jóleső érzéssel iszok egy kübli tejeskávét
- reggel „le van tudva” a mozgás
- szabad az estém
- egész nap frissebb vagyok
- a csigák balról jobbra mennek át a földúton
lelkiismeret furdalás nélkül csókolom be reggelire a fahéjas-szilvás buktát, még egy adag tejeskávéval
Ellene érvek:
- korán kell kelni, utána meg sietni melózni
- fizikailag még nem vagyok ébren, nehezemre esik a mozgás, este sokkal lazábban megy a futás
- párás a levegő
- nem szeretem, hogy megbambulnak ez emberek a „nincs-ennek-jobb-dolga-mint-reggel-szaladgálni” nézéssel
- csatakos a fű a mezőn
Ha jól nézem, 1-gyel több szól mellette, de ha levonom a csigás érvet, pont egálban vannak….Magyarul nem győztem magam a reggeli futás mellett :D
Szép hétvégét mindenkinek!
