Tegnap este részt vettem az első külföldi versenyen. Csiripiszlivel, Iramszarvassal és BRandommal beneveztünk a pozsonyi 8.8 km-es éjszakai futására. Délelőtt kényelmes időpontban elindultunk és hamar meg is érkeztünk Pozsonyba. Leparkoltunk, átvettük a csomagot, ami egy fehér NIKE futósapkát tartalmazott, Nutrilite cuccokat, amikről még nem tudtam kideríteni, hogy micsodák, és még egy altató, anti-energia italt :) Nyakunkba vettük a várost, tekeregtünk, szépen felcammogtunk a várba és nézelődtünk. Iramszarvas és BRandom időről időre elővette az esti táv útvonalrajzát és szerintem nem volt olyan pontja a városnak, amire nem mondták volna, hogy „itt is el fogunk futni”. Kezdtem úgy érezni, hogy 18 km-t kell majd futni, nem pedig 8-at. Délután ebédeltünk, majd átöltöztünk és leültünk a Duna partra beszélgetni, várni a versenyt. Egyre több ember érkezett, egyre hangosabb volt a zene és a speaker. A mélygarázsban átöltöztünk, mi normálisabbak futóruhába, Iramszarvas pizsamába. Még egy fehér fogkefét is hozott a pizsifelső zsebébe. Kezdett sötétedni, kezdett elfogni minket a versenyhangulat vagyis kezdtem izgulni. Ez a leghosszabb táv, amire eddig beneveztem. Fő félelmem az volt, hogy megállok, befáradok, el kezd szúrni az oldalam és nem tudom lefutni. Mint kiderült, félelmem csak részben volt alaptalan. 8 óra előtt kimentünk a starthelyre, beálltunk a menet végére (kivéve I.szarvast, aki előre Iramodott), és csodálkoztunk, hogy milyen kevesen vannak….majd egyszer csak egy tam-tam dobzenekar kíséretében jött még úgy laza 2,500 ember tömött sorokban! Így be is szorultunk a mezőny közepébe. Elkezdtek visszafele számolni, startpisztoly, elindultunk. Az 1. km egy alagúton ment át. A bejáratra NIKE Running feliratot írtak ki lézerrel, frankón nézett ki. Az alagútban jó zene és persze sikongatás. A mezőny alapvetően edzettebb futókból állt, nem láttam olyan sok családot meg hobbifutót. Így szépen le is maradtunk Csiripiszlivel, kb. a mezőny hátsó ötödében futhattunk. Valahol a 2. km-nél elkezdett szúrni az oldalam, ami annyira nem meglepő; az viszont igen, hogy vagy 2-2,5 km-en keresztül szúrt! Már kezdtem baromira mérges lenni, hogy ilyen vacakul érzem magam. Ezt még tetézte az is, hogy nem láttam a km jelző táblákat, hiába keresgéltem őket! Csak saccoltam, hogy merre járunk. Mikor végre lekanyarodtunk az Apolo hídról, akkor múlt el a szúrás és vettem észre, hogy az 5. km-nél vagyunk. Kicsit gyorsítottam. Nagyon nem tudtam, mert egy laza, de masszív tempóban futó tömeg futott előttem, meg szinte korom sötétben futottunk a 6. km-ig, így nem előztem. Utána felvezettek az Új hídra, ott már kicsit gyorsítottam, kerülgettem. Az utolsó etap bevezetett a sétálóutcás belvárosba, itt megláttam a 7 km-t jelző táblát. Tömeg, szurkolók, iszonyat jó tamtam-dob zene, nagyon magával ragadó volt a hangulat!! Az utolsó 1,5 km-re kicsit rágyorsítottam, előzgettem is, és befutottam a finisbe, ahol már buli hangulat volt, tűzforgatók, zene, őrjöngés stb. Befutottam a célba, BRandom már ott volt. 3-ik próbálkozásra megkaptam az érmet is, megvártuk Csiripiszlit is. Beálltunk leadni a „csipi”t (chip-et), de természetesen rossz helyen álltunk sorba….aztán kaptunk alkoholmentes sört, vizet, megtaláltuk Iramszarvast is, aki előttem laza negyed órával ért be. Kicsit szusszantunk, a mélygarázsban fényképezkedtünk (hol máshol?), aztán jóleső fáradtsággal zuttyantunk be az autóba. Felfaltuk Csiripiszli almás sütijét, beszélgettünk, élménytcseréltünk és éjszaka fél 1-re Pesten is voltunk.
Nagyon jó futás volt, szuper társaságban, csodás helyszínen. Azt kell hogy mondjam, hogy sokkal jobb volt, mint az EDF! BRandomnak meg külön köszönet, hogy későn este még haza is vezetett. A csapat ideje:
Iramszarvas: 40:42 - kategóriájában a 171. helyezés, összesített listán 220.
BRandom: 50:59 - kategóriájában 954. helyezés, összesített listán 1311.
Simone Lewis: 56:33 - kategóriájában 388. helyezés, összesített listán 1930.
Csiripiszli: 61:02 - kategóriájában 50. hely, összesített listán 2337.
Teljes eredménylista itt.