Bár ma már posztoltam egyet, ezt le kell írnom. Nem lesz hosszú.
Csak elmentem futni a patakra. Zene nélkül, telefon kézben. Kellemes idő, már nem volt meleg. Alig voltak kint. Nagyon kényelmes tempóban futottam. És egyszerűen olyan volt, amilyet múltkor akartam: kellemes esti, kényelmes futás, mindenféle stressz nélkül. Nem zavart semmi sem, se telefon, se zene, se piros lámpa, se kutya. Úgy éreztem, ma menni fog. A szokásos fordulópontomon túl mentem, elfutottam egészen a bicajút végéig, a zuglói Csömöri útig. Ott fordultam meg, a hazafele kunkort is bőven megtoldottam, elfutottam az Örsig és onnan haza. A vége 10.3 km lett 72 perc alatt. Az idő sok, lassan mentem, ez OK. Ismét 10 km fölé mentem, ami önmagában nagyon jó, hiszen nem sokszor volt még ilyen, de ami a lényeg, hogy most először volt, hogy végig egyenletesen futottam, nem volt mélypont, nem kellett noszogatni magam, eszembe sem jutott megállni, a futás minden egyes lépésénél jól éreztem magam és úgy éreztem, hogy nem fáradtam el, még van bennem több is!! Tudom, hogy a térdem ezt meg fogja bosszulni már holnap, de megérte. Most teljesen boldog vagyok!