Uccuneki!

Soha nem szerettem futni, pláne nem sokat. Mostanában mégis szoktam, mert nekem ez jó. Meg egészséges. Meg kihívás. Mert van hova fejlődni. Bőven.

Friss topikok

  • Simone Lewis: @snatch_: Szia, köszi, hogy benéztél ide! Azzal egyetértek, hogy megszokás kérdése, de amíg nem v... (2013.07.23. 12:02) Hogyan (ne) győzzük meg saját magunkat
  • Simone Lewis: @saaby.: Fú, ez jó kis naptár, köszi! (2013.06.06. 13:02) Az a terv, hogy nincsen terv
  • rrroka: @Simone Lewis: beírtam FB csoportjukba is, a nevet random választottam, nem csak ehhez a névhez, h... (2013.04.18. 08:42) Fussunk mint állat
  • T@Z: Köszi, sosem lehet tudni. :) Jó futást, gyönyörű a rakpart mindkét oldalon! (2013.03.05. 16:32) Évi update
  • csiripiszli12: @Simone Lewis: Hajrá! :) (2012.10.22. 13:35) Távirati stílusban

Linkblog

Csucsogós hamburger vs. karalábé

Simone Lewis 2011.06.21. 21:33

A mai nap többször azon timakoltam, hogy elmenjek-e este futni vagy sem. Mivel a hét további részében szinte minden estére van valami program, úgy döntöttem, 8 óra felé nekivágok. Mikor ballagtam a lakás felé, nagyon sötét felhők voltak az égen és titkon már örültem, hogy lesz mire fognom, ha mégsem megyek. Hivatásos hobbifutóként sokszor keresem (és találom meg) a kibúvókat. De 8 óra felé nyoma sem volt a sötét felhőknek, nem volt kifogás, nekiindultam a szokásos patak-körnek.

Kár volt. Az elején jobban meglódultam és már akkor éreztem, hogy nem lesz jó vége, mert akárhányszor gyorsa(bba)n kezdek, hamar kifulladok. Így is volt, 1,5 km után már erősen szuszogtam. És bár részben azért nem szeretek a patakhoz menni, mert sok a piros lámpa, ami miatt meg kell állnom, most bezzeg alig kaptam pirosat, pedig jól esett volna! A fordulópontnál már bántam, hogy nem maradtam otthon. 4 km felé meg elkezdett szúrni az oldalam! Régen ez a futás elején jött elő, az utóbbi időben meg amikor már bőven túl vagyok a táv felén. Ilyenkor még jobban próbálok arra figyelni, hogy szépen lélegezzek, bár ilyen esetben legtöbbször az összevissza lélegzés sem megy könnyen. Kb. 4,5 m-nél egyszer csak leálltam. Pedig én nem akartam. Na jó, de. Eeeeefáradtam! Gyalogoltam, futottam kicsit. Megint gyalogoltam, megint futottam keveset, majd megint gyalogoltam. Csak a végén futottam még egy nagyobbat, mert ott már azon voltam, hogy nehogymár túllépjek 40 percbe! Szánalmas, tudom… 36:42 lett a vége. Nem kerül ki a bükszeség falra. És még a vacsorára beszerezett karalábé is már fás. Tudtam, hogy egy csucsogós hamburgerrel jobban jártam volna. Ez nem az én napom. Mindenesetre nem adom fel, mert némi örömmel tölt el az a tény, hogy két hónappal ezelőtthöz képest fogytam 2, azaz kettő kilót, ami nálam már meglátszik és meg is érzem. Annak ellenére, hogy ma ilyen vacakul ment az edzés, úgy érzem, nem kell akkora súlyt cipelnem futás közben. De még így is van mit leadni, jó lenne még olyan 4 kilótól megszabadulni. És mivel a csucsogós hamburger ebben nem nagy segítség, marad a karalábé. Még ha fás is.

Címkék: futás patak gyalogol

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://uccuneki.blog.hu/api/trackback/id/tr23004328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ÁGiga 2011.06.24. 10:00:34

Van ez így!
Hála a jó édes drága tüncibünci Istenkének nekem van egy férjem, aki ha kell engem kidob a lakásból, korbáccsal kerget hogy fussak. Sajnos én ilyen mocsok lusta dög vagyok.

Simone Lewis · http://uccuneki.blog.hu/ 2011.06.24. 10:05:24

@Giga1: Ismerős...ha Gulotól várom az áment, hogy legális legyen a nem-futás, ritkán adja meg... :)
süti beállítások módosítása