Kezdem ott, hogy kiskoromban (vagyis általános iskolában) sokat sportoltam versenyszerűen: torna, atlétika, tenisz, kézilabda, alkalmanként (magas emberek híján) kosaraztam is a 158.5 centiméteres "magasságommal". Meg néha ping-pongoztam is, hobbiból. De mindez természetes volt, édesapám testnevelő tanár és teniszedző. Jó gimis módjára eltunyultam a gimnáziumi évek alatt, és ezt tovább fokoztam a főiskolán is (már amennyire a nem-mozgást lehet fokozni). Már 5 éve végeztem ülős ill. szaladgálós irodai munkát, amikor úgy döntöttem, hogy ideje nekiállni futni. Állni, futni....Futni, én? Soha nem voltam oda a futásért, a 800 méteres síkfutás volt a maximum, már a 400 méteren is nyígtam. Nekem a 100 méter volt való, gyorsan túl voltam rajta a rövid lábaimmal.

Első alkalommal 1 km-t tudtam lefutni a futópadon és vért izzadtam. Most már tagja vagyok a céges futókörünknek és heti 2, jobb esetben 3 alkalommal futok 5-6 km-es távokat. Nem török nagy célokra, mint maraton és hasonlók. Nincs GPS-szes kütyüm, amivel letérképezem, merre futottam; meg pulzus-számlálós bigyóm. Célom, hogy örömet okozzon a futás, bírjam a szigetkört lazán, és legyenek szép izmos lábaim :)

A blogon pedig szeretném nyomonkövetni az edzéseket, amolyan futónaplóként; írni a versenyekrők és céges csapatunkról illetve bízom abban, hogy egy-két ismerősöm is kedvet kap a futáshoz; de legalábbis motivál a pozitív kommentekkel :)