Legutóbb pénteken posztoltam, de akkor kivételesen Gulo írt bejegyzést, így én most összegzem a múlt hetemet. Egész sportos volt, 4 alkalommal volt testmozgás.

Reggel: Hétfőn hajnalban keltem, Gulonak kora reggel ment a gépe. ¾ 6-kor szólt az órám, hogy még éppen adjak neki búcsúpuszit. És ha már felkeltem, elmentem futni. Reggeli mumus-futás végett csak rövidebb távot terveztem be, 5,3 km-t a pataknál. Talán csak emiatt sikerült teljesíteni. Baromi hideg volt már, reggel ezer éve nem voltam kint, és ez a kettő nem volt túl jó párosítás. Szépen lassan, fázósan lekocogtam a távot, majdnem 34 percbe telt. De mivel pont ennyit vártam ettől a hétfő reggeli futástól, nem voltam csalódott, jólesően ittam utána a tejeskávémat.
Este: ezt követően szerdán este mozogtam. Kicsit késve értem haza, így 7 után tudtam nekikezdeni a patakkörömnek. Csak egy sima 6,5 km-es szokásos kört terveztem, de már induláskor bennem volt, hogy nem lesz jó. A patakot olyan nagyon-nagyon nem komálom és már unom is a szokásos etapot. Így aztán a Mogyoródi úti fordulópontom után nem visszafordultam, hanem lekanyarodtam balra. Elfutottam a régi koleszom előtt, megnéztem régi szobám ablakát, aztán futottam tovább egészen a Róna utcáig. Ott megint tettem egy balkanyart, és ekkor már azon agyaltam, hogy hogyan jutok onnan haza, ugyanis az Örsön semmiképpen sem akartam átmenni az aluljárón. Ebből (ill. bicajos) szempontból is nagyon tré hely az Örs…Végigfutottam a Bánki Donát utcán és az IKEÁ-t balról kerülve, házak között kacsázva közelítettem meg a lakást. Összességében így 8 km lett a táv, 51 perc alatt, ami átlagos, de nem hiszem, hogy ismét fogok erre futni. Tele volt piros lámpával, főleg az Örsnél. Azt hiszem, ha legközelebb elkalandozni vágyom a Pataktól, akkor az a XVI. Kerület irányába fog történni.
Éjszaka: Péntek, BÉF. A tematika zombizás volt. Pénteken szabin voltam, egész délután a fürdőszobában görnyedtem, kitakarítottam minden négyzetcentijét. Estére hulla voltam és a hajolgatástól fájt a derekam. Végül erőt vettem magamon, elindultam a futásra, de nem öltöztem ki. Míg pizsamám volt otthon az előző futáshoz, zombis cuccom nincsen (nohát). A többiek nagyon kitettek magukért, voltak boszorkányok, Freddy Krueger-ek, vámpírok, szellemek hajmeresztő cuccokban. Rendesen rá is hozták a frászt párszor a járókelőkre! A tempó lassú volt, a 9 km-t 1 óra 5 perc alatt tettük meg a csípős időben. Amúgy BRandommal végigdumáltuk, sokkal okosabb vagyok már UB ügyben. A számomra ijesztő tény viszont az volt, hogy lekéstem az utolsó metrót. Úgyhogy kénytelen voltam még a Deáktól elfutni a Blaháig (ott tettem le az autót). Annyira már nem esett jól, folyt az orrom, fáztam, le is voltam izzadva és nem mellesleg rengeteg éjszakai dajdajozó beszólt a Wesselényi utcában. Még jó, hogy csak a Blaháig kellett futnom, nem hazáig, az tényleg csúnya lett volna! De csak hazaértem, jólesett a forró zuhany és beájultam éjjeli 1-kor az ágyba.
Másnap reggel kicsit megijedtem, mert nagyon fájt a derekam, nem tudtam lehajolni és úgy mozogtam, mint aki betojt. Tavaly télen mikor bekattant egy tüsszentéstől (kripli!), elmentem orvoshoz és az lett az eredménye a vizsgálatoknak, hogy alulról a 4. csigolyám alakja nem olyan, mint amilyennek lennie kell, ezért megerőltetés után mindig fájni fog a derekam, de ezzel semmit sem lehet kezdeni. Már fel voltam készülve többnapos pihenőre, de aztán elmúlt a fájdalom, amit nem is értettem, viszont örültem neki.
Hétvége: A vasárnap megint derékfájással indult, de már nem ijesztett meg. El is múlt 20-30 perc után. Squash volt a terv, vettünk Timi kolléganőmmel kupont, így kicit occóbb volt. Életemben egyszer játszottam, kb. 7 éve. De sebaj, ugyanis 4 éves koromtól kezdve teniszeztem, egészen 15 éves koromig versenyszerűen is. Úgyhogy inkább csak attól tartottam, hogy mint múltkor a floorball-nál, most is kifogyok a szuszból 5 perc alatt és rákvörös lesz a képem. Nem így történt. Baromi jót játszottunk! A Budafoki úton van egy kis klub, csak két pálya van, ami picit furcsa volt, hiszen ott ültek a pályák előtt, azt nézték, hogy játszanak bent. De szerencsére csak az elején bénázgattam. Később már csak az zavart, hogy Hello Kitty-s póló van rajtam…Belejöttem a játékba, nem is volt megpusztulós, kellemes labdameneteket játszottunk. Egész jól adogattam, röptéztünk, püföltük a labdát, de nem szivatósan játszottunk (max. véletlenül). Persze ütöttem luftokat is; tenisz után furcsa volt, hogy jön a labda, jobbra tart, készülök a tenyeresre, de a fal miatt elpattan és balra indul és fonákkal kellene visszaadni. Ráadásul egykezes fonákkal. Vagyis a teniszes múlt jól is jött, meg nem is :)Összességében elég jól megmozgatott, jól esett, hogy a karizmom is dolgoztatva van végre és nem súlyzózással, hanem lendületes mozgással. A fenekemben érzek csak enyhe izomlázat, amúgy semmi más utóhatás nincs. Teljesen belelkesedtem, máskor is szeretnék még menni, sokkal jobb volt, mint a floorball. Már csak az a baj, hogy Gulo írta, hogy őt nem érdekli a szkvass fallabda. Na majd ado(gato)k én neki!

Ui.: Felborzolt kedélyek megnyugtatása végett NEM szeretem a Hello Kitty-t, poénból turiztam pizsamának, de időközben az egyik kedvenc pólóm lett, mert tuti az anyaga és a mérete. De a szigetre/patakra nem fogom felvenni, ígérem!!