Régen írtam. Ennek egyetlen oka az, hogy nincs miről írni igazán. No meg ihletem sincs. Ja, és időm sem nagyon. Oké, akkor 3 oka van.
Kezdünk belerázódni a falusi életbe, többször futottam már kicsit hosszabb, 8-9 km-s etapokat a faluban. Mivel mindig csak este, sötétben mentem, nem hagytam el a falu területét, így elég nagy cselöndzs az útvonaltervezés. Arról nem is beszélve, hogy még mindig eltévedek! Szinte sakktábla-szerű a falu, de átszeli átlósan a fő utca, amitől az amúgy is gyenge női iránytű a fejemben teljesen megborul. Azzal szoktam magam szórakoztatni, hogy megtippelem, hogy hol fogok kilyukadni. Egy idő után viszont nem szórakoztató, hogy szinte soha sem találom el :) De legalább a teljes falukör útvonala megvan, amit elsőre nem sikerült összehoznom, szóval javuló a tendencia azért.
Szerencsére most már majd hosszabbodnak a nappalok, így majd hamarosan kifutok a faluból is, már néztünk egy-két útvonalat az erdőben. Van olyan is, ahol nincs illegális szemétlerakó, tök jó. Arról nem is beszélve, hogy világosban menni föl-alá a faluban, nem vicces; már így is úgy néztek rám páran, mint egy ufóra.
.jpg)
Másik, 9 km-es útvonal lett az iroda-szigetkör-iroda kombó. Ha időben elindulok és lefutom, még pont visszaérek, hogy visszaöltözzek, kicsit rendbeszedjem magam és elcsípjem a vonatomat. (Az autó depis, össze van törve. No meg olcsóbb is vonattal közlekedni, így hol azzal járok be, hol autóval. Már ha egyben van).
Mint múltkor is írtam, nem vagyok rácuppanva a versenyekre, nem volt semmi nagy betervezés. Beneveztünk kollégákkal a Vivicittára, a 12 km-es távra. Úgy voltam vele, hogy ezt le tudom futni, anélkül, hogy rástresszelnék és nagyon rá kellene készülnöm. Mjad rájöttem, hogy idén alig-alig futottam 10 km körül vagy felett. Aztán mikor két nappal előtte jött a sarki szél, akkor sem lettem lelkesebb. A verseny előtti éjszaka felébredtem arra, hogy baromi erősen fúj a szél és már behergeltem magam, hogy mekkora szívás lesz. Majd utána azon, hogy emiatt nem tudok aludni és biztos fáradt leszek...Szerencsére visszaaludtam és reggelre a szél is csitult. De 3 fok volt...Sebaj, elindultam, hála a MÁV mentrendnek, már negyed 9-kor az irodában voltam és vártam a többieket. 10 felé elindultunk a szigetre, éppen odaértünk időben. 10:58-kor még a wc-knél álltam sorba és a melegítést is sorbanállás közben végeztem el; aztán 11-kor álltam be a zónámba. Rengetegen voltak, de mivel az előre megsaccolt időhöz mért zónákból indították az embereket, közel nem volt akkora torlódás, mint máskor. Az új indítási módszer miatt sokáig a tempómnak megfelelő emberekkel haladtam és nekem ez kifejezetten tetszett. Csak óra volt nálam, arra figyeltem, hogy ne gyorsuljak. Tök jól mentem, szerencsére a szél is minimális volt. Öltözetem nagyon jól klappolt, nem fáztam, és még a baseball sapka sem zavart, pedig mostanában kezdtem el abban futni (reggel a facebook-on egyik kommentelő írta, hogy edzéshez felvett öltözet mínusz egy réteg; ezt a tanácsot követtem és nagyon bevált). Érdekes módon a 8. km körül hirtelen minden bajom lett. Egyszer fel kellett lépnem egy magasabb patkára és mintha kőből lett volna a combom. Belassultam, és amikor levált a félmaratonos táv a Margit hídnál már nagyon szenvedtem. Eléggé nyökögve, de lefutottam a maradék 3 km-t. Az össz, nettó időm 1 óra 14 perc 49 mp lett, átlag 6,2-es kilométerekkel. Ami nekem versenyhez olyan átlagos, de az is igaz, hogy az időm annyira nem is izgat. Inkább csalódott vagyok egy kicsit, mert nem jött be a szokásos technikám, hogy kimérten, lassan indulok és a végét jól megnyomom, majd hosszú léptekkel, (és a lényeg!) vidáman befutok. Ez most kimaradt a végén, sajnáltam. Estére nagyon fáradtnak éreztem magam. Valószínűleg a szélben futás betett, meg a pár enyhe emelkedő. Gulo szerint kellene résztávoznom meg ilyesmik, de nekem ahhoz mínusz 6 kedvem van. Frissíteni sem frissítettem sehol sem, valahogy nem éreztem, hogy szükségem lenne rá. Lehet, hogy kellett volna.
Sokat agyalok a félmaratonon, de csak olyan szinten, hogy néha úgy érzem bennem van, menne az nekem. Aztán most jött ez a 12 km, ami kicsit kikészített és örültem, hogy csak ennyit futok. Persze mikor drukkoltam a félmarcsisoknak, már irigykedtem...Azt hiszem, kirekesztem a "bezzeg mások már rég lefutották" hangokat a fejemből. Majd fokozatosan, szépen rákészülök, és majd lefutom, talán ősszel. Hacsak át nem veszi a futás szerepét a kapálás, veteményezés, locsolás stb.
Szerencsére most már majd hosszabbodnak a nappalok, így majd hamarosan kifutok a faluból is, már néztünk egy-két útvonalat az erdőben. Van olyan is, ahol nincs illegális szemétlerakó, tök jó. Arról nem is beszélve, hogy világosban menni föl-alá a faluban, nem vicces; már így is úgy néztek rám páran, mint egy ufóra.
Másik, 9 km-es útvonal lett az iroda-szigetkör-iroda kombó. Ha időben elindulok és lefutom, még pont visszaérek, hogy visszaöltözzek, kicsit rendbeszedjem magam és elcsípjem a vonatomat. (Az autó depis, össze van törve. No meg olcsóbb is vonattal közlekedni, így hol azzal járok be, hol autóval. Már ha egyben van).Mint múltkor is írtam, nem vagyok rácuppanva a versenyekre, nem volt semmi nagy betervezés. Beneveztünk kollégákkal a Vivicittára, a 12 km-es távra. Úgy voltam vele, hogy ezt le tudom futni, anélkül, hogy rástresszelnék és nagyon rá kellene készülnöm. Mjad rájöttem, hogy idén alig-alig futottam 10 km körül vagy felett. Aztán mikor két nappal előtte jött a sarki szél, akkor sem lettem lelkesebb. A verseny előtti éjszaka felébredtem arra, hogy baromi erősen fúj a szél és már behergeltem magam, hogy mekkora szívás lesz. Majd utána azon, hogy emiatt nem tudok aludni és biztos fáradt leszek...Szerencsére visszaaludtam és reggelre a szél is csitult. De 3 fok volt...Sebaj, elindultam, hála a MÁV mentrendnek, már negyed 9-kor az irodában voltam és vártam a többieket. 10 felé elindultunk a szigetre, éppen odaértünk időben. 10:58-kor még a wc-knél álltam sorba és a melegítést is sorbanállás közben végeztem el; aztán 11-kor álltam be a zónámba. Rengetegen voltak, de mivel az előre megsaccolt időhöz mért zónákból indították az embereket, közel nem volt akkora torlódás, mint máskor. Az új indítási módszer miatt sokáig a tempómnak megfelelő emberekkel haladtam és nekem ez kifejezetten tetszett. Csak óra volt nálam, arra figyeltem, hogy ne gyorsuljak. Tök jól mentem, szerencsére a szél is minimális volt. Öltözetem nagyon jól klappolt, nem fáztam, és még a baseball sapka sem zavart, pedig mostanában kezdtem el abban futni (reggel a facebook-on egyik kommentelő írta, hogy edzéshez felvett öltözet mínusz egy réteg; ezt a tanácsot követtem és nagyon bevált). Érdekes módon a 8. km körül hirtelen minden bajom lett. Egyszer fel kellett lépnem egy magasabb patkára és mintha kőből lett volna a combom. Belassultam, és amikor levált a félmaratonos táv a Margit hídnál már nagyon szenvedtem. Eléggé nyökögve, de lefutottam a maradék 3 km-t. Az össz, nettó időm 1 óra 14 perc 49 mp lett, átlag 6,2-es kilométerekkel. Ami nekem versenyhez olyan átlagos, de az is igaz, hogy az időm annyira nem is izgat. Inkább csalódott vagyok egy kicsit, mert nem jött be a szokásos technikám, hogy kimérten, lassan indulok és a végét jól megnyomom, majd hosszú léptekkel, (és a lényeg!) vidáman befutok. Ez most kimaradt a végén, sajnáltam. Estére nagyon fáradtnak éreztem magam. Valószínűleg a szélben futás betett, meg a pár enyhe emelkedő. Gulo szerint kellene résztávoznom meg ilyesmik, de nekem ahhoz mínusz 6 kedvem van. Frissíteni sem frissítettem sehol sem, valahogy nem éreztem, hogy szükségem lenne rá. Lehet, hogy kellett volna.
Sokat agyalok a félmaratonon, de csak olyan szinten, hogy néha úgy érzem bennem van, menne az nekem. Aztán most jött ez a 12 km, ami kicsit kikészített és örültem, hogy csak ennyit futok. Persze mikor drukkoltam a félmarcsisoknak, már irigykedtem...Azt hiszem, kirekesztem a "bezzeg mások már rég lefutották" hangokat a fejemből. Majd fokozatosan, szépen rákészülök, és majd lefutom, talán ősszel. Hacsak át nem veszi a futás szerepét a kapálás, veteményezés, locsolás stb.
