Megvolt a nagy költözés, immár vidéken élek, vasárnap óta. A falu neve Felsőpakony, egy csendes kis zsákfalu az M0-s és M5-ös szegletében.
Hosszú ideje készültünk a vásárlásra, költözésre, álmodoztunk róla, és most már valóság. Végre!
Szinte minden dobozból kipakoltunk, alapvető háztartási gépeink és bútoraink vannak és Joli cica is itt van már. Tulajdonképpen teljes a komfort, az öröm és bódottá.
De sajnos az első hetet egyedül kell töltenem, mert persze Gulot most küldték ki Németországba. Igaz, hogy csak 1 hétre, de akkor is bosszantó... No mindegy, a terv az volt, hogy az első pakonyi futásra együtt megyünk, de ez most máshogy alakult.
De sajnos az első hetet egyedül kell töltenem, mert persze Gulot most küldték ki Németországba. Igaz, hogy csak 1 hétre, de akkor is bosszantó... No mindegy, a terv az volt, hogy az első pakonyi futásra együtt megyünk, de ez most máshogy alakult.
Ugyanis Joli cica minden reggel 4:43-kor (percre pontosan!) elkezd körözni a fejem körül, vagy éppen a fejemen. Tegnap reggel 3/4 6-kor feladtam a harcot és felkeltem. Megetettem, felvettem a futógúnyámat és elindultam.
Kicsit izgultam, nem ismerem a falut, az utakat (bár nem egy túl bonyolult hely...), engem sem ismernek, mit fognak szólni, ha meglátnak ott a futós szerkóban. Vannak futók, az biztos, ugyanis amikor még nézelődtünk a környéken szembefutott velem egy technikai pólós fiatalember, illetve este fél 10 után egy-két kocogó anyuka/háziasszony is "előjön". De fényes nappal, reggel tapinaciban futni, mialatt mások csík szemekkel mennek a vonathoz? (Ez is érdekes látvány, óránként megy a vonat Pestre és óránként amolyan egyenes menetben mennek az emberek az állomás felé, az út szélén, mert járda nem mindenhol van...mindenki egy irányba gyalogol némán a reggeli csendben az úton, mintha valami fény felé mennének, vicces). Szóval visszatérve, kicsit izgultam és hülyén éreztem magam. Kulcsrazártam a házat (kis kulcsa van, elfér az ÖSSZES futónadrágom zsebében, jeee!), fejemre húztam a sapit és elindultam az egyik irányba. Mivel meglepően hideg volt (mínusz 5 fok!) és az orrom még tök sebes belül, egyből a számon át vettem a levegőt és hidegnek éreztem. Nagyon lassan mentem (vagyis én annak éreztem). Nem volt pontos útvonalam, annyi volt a koncepció, hogy megkerüljem a falut. Átmentem a Petőfi Sándor utcán (ez a fő út), majd a "faluszélen" haladva beindítottam a riadóláncot, elkezdtek csaholni a kutyák. A Határ út (ilyen is van) elvezetett az állomáshoz, tényleg sokan voltak és pár ember szemében láttam az "ez meghibbant", "ki ez az új, biztos valami pesti" és hasonló gondolatokat tükröződni. Nem foglalkoztam vele és futottam tovább a Vasút utcán. Kezdem kifáradni, éreztem, hogy nem 6-kor keltem valójában, hanem 3/4 5-kor. Az utca végén úgy döntöttem, hogy nem megyek tovább a földúton, hanem balrakanyar és az kivisz a főútra és majd onnan vissza a ház elé, de mint kiderült baromira eltájoltam magam (pedig sakktáblaszerű az egész falu) és a saját utcánkba fordultam be. Bevallom, megkönnyebbültem, és hazafutottam.
Vittem endomondot, 4 km volt csak az egész táv, de 6:11-es percekkel tettem meg, ilyet versenyen szoktam futni, nemhiába fáradtam el hamar. Pedig lassabbnak éreztem magam. Endomondo nagyon prímán mért, pikk-pakk megtalálta a jelet, szóval bízom benne, hogy ezzel nem lesz gond. De ahogy a képen látszik a körbefutás közel nem jött össze, ennyit a térérzékemről...Ami szuperjó volt, hogy csend volt, alig van autóforgalom és tiszta a levegő! Teljesen más, mint Budapesten. Azt hiszem, ez ellensúlyozza azt, hogy várhatóan alig fogok menni pesti közösségi futásokra, amit azért sajnálok.
Holnapra tervezünk kollégákkal egy 9 km-es futást meló után a "városban", aztán remélem hétvégén futok egyet Guloval és kicsit jobban megnézzük a környéket, mert szerintem jó kis útvonalak vannak. És ami a legfontossabb - emelkedők nélkül :)
Vittem endomondot, 4 km volt csak az egész táv, de 6:11-es percekkel tettem meg, ilyet versenyen szoktam futni, nemhiába fáradtam el hamar. Pedig lassabbnak éreztem magam. Endomondo nagyon prímán mért, pikk-pakk megtalálta a jelet, szóval bízom benne, hogy ezzel nem lesz gond. De ahogy a képen látszik a körbefutás közel nem jött össze, ennyit a térérzékemről...Ami szuperjó volt, hogy csend volt, alig van autóforgalom és tiszta a levegő! Teljesen más, mint Budapesten. Azt hiszem, ez ellensúlyozza azt, hogy várhatóan alig fogok menni pesti közösségi futásokra, amit azért sajnálok.
Holnapra tervezünk kollégákkal egy 9 km-es futást meló után a "városban", aztán remélem hétvégén futok egyet Guloval és kicsit jobban megnézzük a környéket, mert szerintem jó kis útvonalak vannak. És ami a legfontossabb - emelkedők nélkül :)