Ez most olyan vegyes hét volt...A nyaralás utáni regenerálódásom volt a cél, részben össze is jött.
Kimentem a patakra hétfőn este. Betojva a hirtelen jött hidegtől, hosszú nadrág (vékonyabb), atléta, rá hosszú ujjú póló és arra még egy póló. A homlokpántomat kézbe vettem, nagyon fázós a homlokom (meg az orrom, meg a térdem, meg a kezem, meg a fenekem, meg a combom, meg a fülem). Szóval homlok- és fülvédő kézben, just in case. Nem kellett. Egész kellemes volt az idő, egyáltalán nem fáztam. Óvatos, puhatolózós tempóban indultam. Endomondót nem vittem, több oka is van. Egyrészt az utóbbi időben össze-vissza mér, így büntiben van. Másrészt a csakis a frankó hátsó zsebéért hosszasan keresett és beszerzett játszós (=olcsó) hosszú futónadrágom zsebében nem fér el...Ezt inkább nem is kommentálnám. Valamint arra is rájöttem, hogy olyan nagyon nincs is rá szükségem. Úgysem elemezgetem, hogy hol mennyivel futottam, milyen emelkedőkkel stb. Egyedül az összidőt nézem, ahhoz meg bőven elég egy stopperóra. Visszatérve a futásra, kényelmes tempóban tettem meg a szokásos 6,5 km-t, kellemesen elfáradva, szerencsére az oldalam sem szúrt. Nagyon odafigyeltem most az egyenletes légzésre, mert gyanítom az összevissza légzés miatt volt a sok oldalszúrás az utóbbi időben. A végére meg is izzadtam kicsit, így a hosszú-ujjú póló ujjába a homlokomat is törölgettem, nem csak az orromat (ez guszta, tudom, elnézést, de a derekamhoz betűrt zsepi lecsúszott a combomig :)
A következő futásom csütörtök reggel volt. Mint tudjuk, nekem mumusom a reggeli futás, most sem okoztam csalódást, hoztam a formámat sajnos. Nagyon merev lábak, semmi lazaság, hiába melegítettem, hiába kezdtem nagyon lassan, hogy majd csak bemelegszem. Most is hasonló módon öltöztem fel, de nem is fáztam, pedig még sötét is volt. De ennek ellenére nem ment jól a futás. A 4. km-nél be kellett gyalogolnom, szerencsére pont pirosat is kaptam. Utána, gondolván szereztem egy kis lendületet, újra futottam, de nem ment. Nyújtottam egy kicsit, de még mindig famerev voltam. Nagy nehezen hazaszuszakoltam magam, de nem esett jól sajnos a futás.
Péntek estére fél határozottsággal a BÉF-re készültem. Még soha nem voltam, 9 km a táv, ami nekem még azért egy kicsit sok. Meg péntek este elindulni a meleg lakásból ilyen hidegben…esélyes volt egy bepunnyadás, de Csiripiszli és BRandom is írta, hogy jönnek, úgyhogy nem hagyhattam ki. A téma pizsama-parti volt. Tekintve, hogy csak nyári pizsamám van, ami macskás is, nem sok választásom volt. Először csak a felsőjét terveztem felvenni óvatos duhajként, de rájöttem, hogy vicces, hogy macskaszem van a pizsinadrágon, így majd jól jön a sötétben :) Nagy nehezen odaértem (dugó a Kerepesin este 9-kor, így autót letesz Pillangó utcánál), páran már gyülekeztek. Már itt láttam, hogy én a kevésbé őrült vagyok szerény pizsamámmal; voltak keményvonalasok hatalmas teddy-macikkal, cumival, hálósipkával…. Gyülekező és csoportkép után elindultunk. Nálam óra sem volt, telefon sem, így nem mértem sem időt, sem útvonalat. Kifejezetten lassú tempóban ment a futás, sajnos sokat torlódtunk a piros lámpáknál, de a hangulat óriási volt. Kurjongatás, sikongatások, csengetés, kerepelés, minden, ami kell. Pár járókelő nem értékelt minket; néhányan nem értették, hogy mi van, de a legtöbben mosolyogtak, nevettek, tapsoltak, vagy beálltak futni pár lépést. A Liszt Ferenc térnél villantak a vakuk, fotóztak a turisták. Csacsogós, beszélgetős szaladás volt, igazi örömfutás. Meg sem kottyant a táv, a hideg sem; csak azt bántam, hogy vége lett. Megyek még, az egyszer biztos.
UPDATE 2011.10.17 - tegnap este is elmentem futni, bár annyira nem is terveztem. 8,7 km lett belőle. Hideg volt, kellett a fülvédő, de végig egyenletes tempóban lefutottam, így határozottan pozitív a hét mérlege.
