Tegnap indultam a NIKE Futóblog által szervezett JUST 30 versenyen a szigeten. A verseny lényege az volt, hogy 1 szigetkört kell teljesíteni 30 perc alatt, és aki a legjobban megközelíti ezt az időt, az nyer. Vagyis nem a leggyorsabb ember nyeri a versenyt, így emiatt most azok is esélyesek voltak jó helyezést elérni, akiket máskor a gyorsabb futók lehagynak. Tekintve, hogy eddigi legjobb szigetidőm olyan 32 és fél perc volt, azzal a nemesen egyszerű taktikával indultam, hogy gyorsabban kell futnom, amit remélhetően a versenyhangulat kihoz belőlem. Gulo is többször mondta már, hogy próbáljam már ki egyszer, hogy gyorsabban futok, többet kihozva magamból. És ez is volt a célom, hogy végre egyszer gyorsan szaladni a szigetkört, akár 30 perc alá nyomni.
.jpg)
Kipróbáltam. Napközben a térdem olyan volt, mint a mesében - hol fájt, hol nem; már az is megfordult a fejemben, hogy nem is megyek. De aztán csak eldöntöttem, hogy ott a helyem. Bentről el tudtam indulni hamarabb, az autót letettem az Árpád hídnál, majd begyalogoltam az Atlétikai Centrumig. Már ez egy jó kis bemelegítés volt, gyors gyaloglásban 2,5 km nem is olyan kevés, sietnem kellett. Mikor odaértem, már sokan ott voltak, be is álltam a sorba, kaptam szép NIKE Run plasztikkarkötőt, névre szóló rajtszámot (NB: A BSI-s nevezésekre többször adtam meg nevet és SOHA nem került fel a rajtszámra!). Kicsit melegítgettem, aztán mivel sorban, "csepegtetve" indították az embereket, beálltam az indulókhoz, jött egy "gyerünk Évika" és nekiszaladtam. Rajtfotó a chip-szőnyegnél, aztán hajrá. Belelkesülve indultam, magamhoz képest meglehetősen gyorsan. Ezt meg is éreztem, már az állatkert magasságában kezdtem érezni, hogy ez nekem gyors. Az is furcsa volt, hogy a sziget északi csúcsától szoktam indulni és ez már az utolsó rész szokott lenni, most meg nagyon az eleje volt. Egyszer beszólt egy pasi a rajtszámon lévő Just 30 feliratot látva, hogy "Hehe, jó lenne éppen 30-nak lenni, mi?" Magamban kikértem magamnak, hiszen pár hónapja lettem éppen 30. (Ezek szerint többnek nézek ki...) Amúgy ketten is lehagytak olyanok, akiket utánam rajtoltattak, de próbáltam nem foglalkozni velük, biztos ők futottak túl gyorsan. Szerencsére az immár szokásos oldalszúrás elmaradt, de a forduló (Árpád-híd) után már kezdtem tényleg fáradni, és lassulni szerettem volna, de úgy voltam vele, hogy bírjam már ki egyszer, hogy végig tempósabban futok. Dagadt Köcsög piros pólóját eddig piros pacaként láttam olyan 300 méterrel magam előtt, de ő is eltűnt a látómezőmből, úgyhogy meggyőztem magam, hogy ő is túl gyors. Végig előttem futott egy neonzöld felsős férfi, őt követtem úgy 20-30 méterrel lemaradva. Aztán a finisnél rányomtam még egy hajrát, lehagytam zöld pólós emberünket és átfutottam a időmérő küszöbön. Mit ne mondjak, pont ideje volt már, tényleg kifáradtam. Ott a fényképező szervező (Szasza?) kérdezte, hogy fárasztó volt-e, mire kipréseltem egy "baromira" szócskát, mire mondta, hogy érdekes, mert szép hajrát nyomtam a végén. No, mentem be, inni, nyújtani, pogácsázni, csacsogni. Eperszemke meghívott egy alkoholmentes citromos Gösser-re, tulajdonképpen remek üdítő, ezúton is ismét köszi érte! Miután befutott az utolsó ember is, rá 5 perce a nyomtatott lista körül össze is tömörült a nép és elkezdték beolvasni a neveket. Nem sok mindent hallottam, látni semmit nem láttam, annyira hátul voltam; de egyszer csak hallottam a nevemet. Kérdeztem, hogy mivan, mivan? Kiderült, hogy 9. lettem! 145 induló volt, az első ideje 30:02.80 volt, az enyém pedig 29:44.90! Soha nem voltam még ennyire elöl a mezőnyben, vicces, hogy gyorsabban futók utánam jöttek a rangsorban :) És az is érdekes, hogy az első 10 emberből 6 lány volt! (Ajánlom Csiripiszli figyelmébe!)
Összegezve, jó kis verseny volt, esélyt adott az amúgy lassabb futóknak is, és - életemben először mondom ki ezt az ősi magyar szót, de - PB-t futottam, 30 perc alá vittem a szigetkört, ami annak ellenére boldoggá tesz, hogy nem szoktam az idővel versenyezni. Azóta is csak vigyorgok, ha eszembe jut. Köszi ezt a jó bulit!!
Kipróbáltam. Napközben a térdem olyan volt, mint a mesében - hol fájt, hol nem; már az is megfordult a fejemben, hogy nem is megyek. De aztán csak eldöntöttem, hogy ott a helyem. Bentről el tudtam indulni hamarabb, az autót letettem az Árpád hídnál, majd begyalogoltam az Atlétikai Centrumig. Már ez egy jó kis bemelegítés volt, gyors gyaloglásban 2,5 km nem is olyan kevés, sietnem kellett. Mikor odaértem, már sokan ott voltak, be is álltam a sorba, kaptam szép NIKE Run plasztikkarkötőt, névre szóló rajtszámot (NB: A BSI-s nevezésekre többször adtam meg nevet és SOHA nem került fel a rajtszámra!). Kicsit melegítgettem, aztán mivel sorban, "csepegtetve" indították az embereket, beálltam az indulókhoz, jött egy "gyerünk Évika" és nekiszaladtam. Rajtfotó a chip-szőnyegnél, aztán hajrá. Belelkesülve indultam, magamhoz képest meglehetősen gyorsan. Ezt meg is éreztem, már az állatkert magasságában kezdtem érezni, hogy ez nekem gyors. Az is furcsa volt, hogy a sziget északi csúcsától szoktam indulni és ez már az utolsó rész szokott lenni, most meg nagyon az eleje volt. Egyszer beszólt egy pasi a rajtszámon lévő Just 30 feliratot látva, hogy "Hehe, jó lenne éppen 30-nak lenni, mi?" Magamban kikértem magamnak, hiszen pár hónapja lettem éppen 30. (Ezek szerint többnek nézek ki...) Amúgy ketten is lehagytak olyanok, akiket utánam rajtoltattak, de próbáltam nem foglalkozni velük, biztos ők futottak túl gyorsan. Szerencsére az immár szokásos oldalszúrás elmaradt, de a forduló (Árpád-híd) után már kezdtem tényleg fáradni, és lassulni szerettem volna, de úgy voltam vele, hogy bírjam már ki egyszer, hogy végig tempósabban futok. Dagadt Köcsög piros pólóját eddig piros pacaként láttam olyan 300 méterrel magam előtt, de ő is eltűnt a látómezőmből, úgyhogy meggyőztem magam, hogy ő is túl gyors. Végig előttem futott egy neonzöld felsős férfi, őt követtem úgy 20-30 méterrel lemaradva. Aztán a finisnél rányomtam még egy hajrát, lehagytam zöld pólós emberünket és átfutottam a időmérő küszöbön. Mit ne mondjak, pont ideje volt már, tényleg kifáradtam. Ott a fényképező szervező (Szasza?) kérdezte, hogy fárasztó volt-e, mire kipréseltem egy "baromira" szócskát, mire mondta, hogy érdekes, mert szép hajrát nyomtam a végén. No, mentem be, inni, nyújtani, pogácsázni, csacsogni. Eperszemke meghívott egy alkoholmentes citromos Gösser-re, tulajdonképpen remek üdítő, ezúton is ismét köszi érte! Miután befutott az utolsó ember is, rá 5 perce a nyomtatott lista körül össze is tömörült a nép és elkezdték beolvasni a neveket. Nem sok mindent hallottam, látni semmit nem láttam, annyira hátul voltam; de egyszer csak hallottam a nevemet. Kérdeztem, hogy mivan, mivan? Kiderült, hogy 9. lettem! 145 induló volt, az első ideje 30:02.80 volt, az enyém pedig 29:44.90! Soha nem voltam még ennyire elöl a mezőnyben, vicces, hogy gyorsabban futók utánam jöttek a rangsorban :) És az is érdekes, hogy az első 10 emberből 6 lány volt! (Ajánlom Csiripiszli figyelmébe!)Összegezve, jó kis verseny volt, esélyt adott az amúgy lassabb futóknak is, és - életemben először mondom ki ezt az ősi magyar szót, de - PB-t futottam, 30 perc alá vittem a szigetkört, ami annak ellenére boldoggá tesz, hogy nem szoktam az idővel versenyezni. Azóta is csak vigyorgok, ha eszembe jut. Köszi ezt a jó bulit!!
