Na jól van, helyre tettem a lelkemet – ma (hiszen szerda van) 2 kört futottam a szigeten és 68 perc alatt, yeah. Napközben igyekeztem nem túlenni magam, ittam is rendesen és bár a tejeskávé adagomat (4 bögre) is le akartam csökkenteni, az nem ment. Szerintem az nekem nagyobb kihívás, mint 20 km-t lefutni…
Szóval ma itt volt a főnök, hosszúztam, így rákészültem, hogy esti edzés lesz a szigeten. Ki is értem fél 8 magasságában, szerintem ideális idő volt egy kellemes futáshoz. Zenét nem vittem, csak elindultam a szokásos kezdőtempóban, vagyis komótosan. Sorban leelőzgettek, de nem foglalkoztam vele. Az elején megfigyeltem, hogy úgy éreztem egy pillanatra, mintha jobb lenne puhább talpú cipőben szaladni. Annyit foglalkoznak ezzel a cipő-topikkal, én ehhez hozzá sem tudok szólni. Nekem egy frankó kis Reebok csukám van, ezt még a Spuriban ajánlották az én pronáló lábaimra. Szerencsére aznap a Hervisben ugyanazt a cipőt féláron (13,000-ért) árulták, így ott vettem meg ofkorsz. Vagyis nem olcsó, gagyi cipőben futok és tökéletesen jól érzem benne magam, hatalmas változást jelentett a nem futáshoz készült NIKE Air Max után és nagyon kényelmesnek érzem a mai napig. Általában aszfalton futok, a sziget budai oldalán végig, de érdekes módon a pestin az elején a gumiszalagon szoktam, talán azért, mert a sóder nagyon laza most ott…szóval ma eszembe jutott, hogy jobb lenne egy puhább cipő. De csak egy futó gondolat volt, nem fájt semmim. A 2. körbe is belekezdtem szépen, haladtam a tempómban. A 2. kör 2. felénél kezdtem egy kicsit gyorsítani (persze csak lassan gyorsítok), kezdtem előzgetni. Aztán meguntam, hogy nem tudom kikerülni a hölgyikéket, kifutottam a salakra. Na ott valamiért úgy éreztem, hogy nagyon oda vágom a lábamat és a gyomromban éreztem a csapódás erejét. Kifejezetten rossz volt, alig vártam, hogy visszamenjek a rekortánra. Belekezdtem az uccsó 1,5 km-be, kezdtem hosszabbakat lépni és szájon át lélegezni. Sokszor, ha a befutó szakaszban vagyok, elkezdek számolni valamit – a lépéseimet, a levegővételeket, vagy a fákat, lámpákat stb. Így valahogy gyorsabban túl vagyok az adott szakaszon. Ma a levegővételt számoltam, úgy saccoltam 100 levegő be és ott vagyok a célban. 114-re be is értem, 68 perc 12 mp alatt. Endo mellémért, de meg sem lepődök. Lényeg, hogy helyretettem a lelkem, ma is jót futottam, most ismét bizakodó hangulatban vagyok, annak ellenére, hogy a gyomrom megint felkavarodott a végére, de remélem ezt később "kinövöm".
Még annyi, hogy ma megnéztem a vasárnapi félmaraton útvonalát – ez baromi hosszú!!! Még úgy is, ha belegondolok, hogy ma a felét lefutottam, nekem hosszabbnak tűnik arányában... Minden indulónak, de főleg azoknak, akiket ismerek, a félmaratonosoknak és / vagy Triósoknak jó futást, jó időt kívánok és várom majd a jó kis beszámolókat! Hajrá mindenkinek!!