Múltkor olyan rossz kedvem lett, mint egy hintalónak, mikor eldöntöttem, hogy kihagyom a nike futást. Két napja viszont kialakult, hogy megyünk egy pozsonyi éjszakai futásra szeptemberben, már ekkor jobb kedvem lett. Ma gatyarohasztó meleg volt, a lakásba a 30.8 fokos nappaliba értem haza. Joli cica is csak szenved. Elkezdtem netezni és találtam egy külföldi futóversenyt, ahova nagy valószínűséggel el tudunk menni az én rozsomákommal (GuloGulo-val), de hogy hova, inkább nem árulom el, nehogy valami közbejöjjön, babonás vagyok! Ettől olyan jó kedvem kerekedett, hogy madarat lehetett volna velem fogatni, és felkerekedtem egy esti futásra gyorsan. Lendületben voltam, a meleghez és magamhoz képest elindultam, mint egy nyúl, toltam neki rendesen. Aztán persze belassultam, mint egy agár a 200 méter végén és átálltam egy lassabb tempóra. A pataknál ökör módjára szinte egyedül futottam, alig voltak kint. Jogos, senki sem olyan marha, mint én, hogy ilyen melegben, ráadásul pénteken este fusson…A Mogyoródi úti fordulópontnak úgy örültem, mint majom a farkának. Hazafelé vettem az irányt, a sötétben egy részen kicsit kacsáztam is a pókhálók miatt, majdnem elestem. A 4. km környékén már hal módjára tátogtam, olyan szomjas voltam, a szám is összeragadt már. Elmacskásodtak a lábaim, kezdtem teknős módjára vánszorogni, de gondoltam szívós leszek és csakazértis elfutok hazáig. Izzadtam, mint egy ló, de végül lefutottam 6,5 km-t, a leggyorsabb etap 6 perc 13 mp-es lett, összidő 41 perc 43 mp. Feljöttem a lakásba, annyi vizet ittam, mint egy gödény és kiterültem, mint egy béka. Összegezve, szívtam, mint a torkosborz, és most olyan szagom lehet, mint egy görénynek, de akkor is fel vagyok dobvaaaaa!