Tegnap részt vettem a NIKE Fuss Csepel eseményen, életemben először mentem ilyen NIKE-os futóbulira. Este 6-kor találkoztunk a Boráros téren és életemben először nem Csepeli Hévvel mentem Csepelre, hanem a H7-es HÉV-vel, ami ráadásul különjárat is volt, ilyen kegyben sem volt még részem sohasem. Életemben először kétszer végigálltam szinte ugyanazt a sort, mert először a regisztrációs csomag miatt álltam sorba, természetesen a sor végén, majd még egyszer végigálltam a sort a csomagmegőrzőhöz. De életemben először nem zavart a várakozás, mert nagyon kíváncsian vártam a futást! Életemben először találkoztam a futóblogger Dagadt Köcsöggel, aki teljesen spontán, egyáltalán nem előre egyeztetett módon megkérdezte, hogy mi a hobbim :) És én – életemben először – azt válaszolhattam, hogy a futás. Oh yeah. Majd kivonultunk a Csepel Művek elé, és élemben először száz szürkepólós emberrel egyetemben futottam magas térdemeléssel. Ezután elindult a mezőny és végre, életemben először, Guloval együtt futottam és életemben először a Csepel Művek területén, ami eléggé egzotikus helyszín! A tömeg meglehetősen lassú tempóban futott, de nem zavart, mert beszélgetős, laza futás volt. Életemben először volt rajtam ilyen világítós neon-színű műanyag karkötő és nagyon látványos volt. Az útvonal során életemben először átszaladtam egy töküres gyári hangáron, száz másik futóval együtt. Kanyarogtunk a Csepel Művek területén, életemben először láttam parkour-os fiúkat szaltózni konténerek tetejéről vagy felszaladni a falra. Életemben először futottam el munkavédelmi ruhába öltözött emberek mellett és láthattam működés közben a magyar találmányt, a lánc nélküli kerékpárt (csak azt sajnálom, hogy nem azt írhatom, hogy életemben először próbáltam ki). Életemben először éreztem azt, hogy nagyon rövid a táv és még nagyon tudnék futni, mert nagyon rá voltam hangolódva a futásra, magával ragadott a hangulat és életemben először nem zavart, hogy dögmeleg van. A futás végeztével életemben először ettem olyan sajtos szendvicset, amiben felvágott is volt :) A tombolasorsolás alatt életemben először majdnem nyertünk, csak egy számmal húztak mellénk. (Azon, hogy BRandom nyert, meg sem lepődök, ő ez a puncsos típus. Gyanítom, életében nem először nyert tombolán). És utána kezdetét vette egy olyan buli, amilyenen még életemben nem voltam – sok fiatal, jó zene, de semmi alkohol. De mivel mi már öregek vagyunk, mi szépen hazaszivárogtunk... Késő volt már, így életemben először azt mondtam, hogy ne menjünk csucsogós hamburgert enni a csepeli badihamiba, hanem menjünk haza. Megismerkedtem pár emberrel, aki arcról ismerősek voltak már a futós fórumokról. És életemben először kaptam azt a kommentet facebookon, a 3,5 km-es táv láttán, hogy felcsaptam-e rövidtáv futónak.
Összegezve, sok minden életemben először történt velem tegnap, de azt biztos, hogy még sok ilyen eseményen szeretnék részt venni!