Régen, mikor kérdezték, hogy van-e valami hobbim, kissé röstelkedve mondtam, hogy nekem olyanom igazándiból nincsen. Sok mindent szeretek csinálni, de úgy különösebben egyik témában sem mélyültem el soha sem, egyikkel sem töltöttem el hosszú órákat. Mondjuk ki bátran, sekélyes voltam ilyen téren :)
Az áápppszolúte megbízható wikipédia szerint a hobbi, nem más, mint: "A hobbi (eredeti angol írásmóddal hobby) a korábbi „passzió” vagy a szabadidőben végzett, pihenést, kikapcsolódást szolgáló tevékenységek gyűjtőneve. (...) Hobbija az embernek érdeklődés és örömszerzés miatt van, nem anyagi eredményekért. Hobbi például különböző tárgyak gyűjtése, a barkácsolás, a sport és a művelődés is."
Ma aha! élményem volt, rájöttem: végre van hobbim, a futás!
Jó lenne valakivel most találkozni, aki megkérdezné: és neked mi a hobbid?
Mire nem jó egy péntek késődélutáni zombulás! Ilyen magvas gondolatok szállják meg az ember lányát.
A nap másik aha! élménye sajnos negatív. Épp töltöttem ki a nevezési lapot az októberi SPAR versenyre, mikor a homlokomra csaptam és leesett, hogy nem is vagyok akkor itthon. Pedig nagyon vártam, mert még soha nem futottam az Andrássy úton és az az egyik céges verseny, ahol a futókörünk indul. Vigasztal a tudat viszont, hogy találtam egy embert, aki duóban lefutja velem a Nike félmaratont (annak ellenére, hogy a Városligetben lesz és oda valamiért nem szeretünk versenyre menni, nem kedveljük azt a terepet).
Éééés, csak hogy 2:1 legyen a jó élmények javára: ma végre valahára 1 hónap után hazajön Gulo és holnap ő is jön velem a csepeli heppöningre, ami azért fontos számomra, mert most először fogunk együtt futni futórendezvényen! Ugye milyen jó? Aham :)