Azt vettem észre, hogy kb. minden 3. vagy 4. futás vacakul megy, így már időszerű, hogy ismét nyöszörögjek. Hónapok óta óta rosszul, nyugtalanul alszom, hiába fekszem le 11-kor, hajnali 1 óra felé sikerül elaludni és akkor sem pihentető az alvás. A hétvégém szokás szerint sűrű volt és bár vasárnap este majdnem elindultam a patakpartra, visszahúzott a kanapé, hiszen nagyon régen voltam már úgy otthon, hogy aktívan semmittevéssel foglalkoztam és ez tegnap jól esett. Sőt, vacsoráztam is! Természtesen a hasam meg is fájdult, de nem volt vészes. A mostani hét meg tele van mindenféle programmal, így eldöntöttem, hogy akkor ma bizony mártír leszek és fél 6-kor fel is keltem.
Minden voltam, csak lelkes nem, de erőt vettem magamon. Kigyalogoltam a patakhoz, már 6-kor erősen tűzött a nap. Bemelegítettem, majd elindultam. Az első lépésnél roppant a jobb térdem, de úgy voltam vele, hogy csak nem lesz belőle baj. Ott, akkor végül is nem is ebből lett baj, de egyszerűen nem ment a futás. Ilyenkor általában megy magamban az őrlődés, hogy megállok, de megszólal a másik hang, de igenis mész, és ezalatt is még futok, de ma egész egyszerűn megálltam. Csorgott rajtam az izzadság, a szemem alig bírtam nyitvatartani. És bizony sarkonfordultam és elindultam hazafelé gyalog. Egész úton hazafelé azon gondolkodtam, ami mostanában sokszor átmegy az agyamon - nem való nekem a futás. Úgy érzem, hogy nem fejlődök, vagy csak alig-alig, tavaly szinte ugyanezen a szinten voltam. Másoknál olyan fejlődésekről lehet olvasni, hogy egyenesen szégyenlem magamat. Még mindig kihívás a fránya sziget kör, menetrendszerűen bejönnek ilyen kudarcok, amikor gyaloglásba fullad az edzés. Mint a legelején írtam, soha nem voltam hosszútáv futó, lehet, hogy én egyszerűen nem vagyok ilyan alkat. Az igaz, hogy ahhoz képest, hogy mennyire bírtam régen a hosszabb távot ez más istenes, de lehet, hogy elértem a határaimhoz és innentől kezdve csak akkor tudok fejlődni, ha sokkal sűrűbben megyek futni, márpedig az egyszerűen nem megy, nem fér bele az időmbe. Már így is szinte állandóan fáradt vagyok, mindig megyek valahova és most ez kibukott, így eléggé elkenődtem ma. Lehet, hogy sakkoznom kellenne? Az egyetlen örömteli pillanat az volt ma reggel, amikor elnéztem a vadkacsákat a pataknál.
És persze a térdem is elkezdett bedagadni. Nem vészes, de érzem, hogy van benne némi folyadék, feszül; leguggolni sem tudok. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy egy hét nyári szünetet tartok. Pihentetem a lábamat és csütörtöktől úgyis megyek Balatonra. És a futócipőmet csakis akkor viszem el, ha még belefér a kofferba, mert tavaly is tök jó volt átfutni a szomszéd városba....