Ma vagyok 30 éves. Öregszem! Hogy idézzek az ismerősöktől kapott jókívánságokból: öreglány, banya, vénasszony, vénszatyor stb. Még jó, hogy vannak barátai az embernek! :)
Viccen kívül, sokszor valóban kissé kriplinek érzem magam. Ropognak a csontjaim, könnyen meghúzódik a lábam, nyakam. A derekam kifejezetten vacak. Évente egyszer menetrendszerűen bekattan és moccanni is alig tudok. Legutóbb decemberben egy tüsszentés miatt hangosan roppanva adta meg magát és napokig úgy közlekedtem, mint aki besz#@t. Edzéseken is érzem a csontjaimat és nagyon kell figyelnem magamra. Amikor elkezdtem rendszeresen mozogni, a kezdeti fájdalom a sípcsontom mellett jelentkezett, többször begyulladt a lábam, mígnem kiderült, hogy rossz cipőben futok. A lábam ún. pronáló, azaz futáskor befelé dől (enyhe lúdtalpam van, mit szépítsem…), emiatt folyamatosan feszült a belső ín, ez okozta a gyulladást. A Spuriban megmutatták a hozzáértők, hogy milyen cipőt vegyek, be is szereztem és azóta szerencsére ez a probléma teljesen megszűnt, nem fáj lábam. Tehát csak javasolni tudom mindenkinek, hogy jó cipőt vegyen! A lábtípusokról bővebben itt lehet olvasni.
Másik kritikus pont, vagyis pontok a térdeim. Ugyancsak még a sportkarrierem kezdetén történt, hogy pár száz méter gyaloglás után (akkor még ennyiből állt a belemelegítésem) a futás kezdetekor mindkét térdem roppant egyet az első lépéseknél. Nem igazán foglalkoztam vele, mert máskor is roppantak meg a csontjaim, meg különben sem fájt, lenyomtam az adagomat mindenféle fájdalom nélkül. Mikor végeztem, akkor úgy éreztem, mintha feszülne a térdnadrág passzéja a térdem alatt…estére már annyira feszült, hogy nem tudtam leguggolni illetve nem is tudtam teljesen kinyújtani a lábaimat. A térdeim meg szép szabályos kis bucik lettek, megteltek folyadékkal. Másnap elcsámpáztam dokihoz (vicces azért mindkét lábra bicegni!), aki beutalt a reumatológiára, ahol az orvos a vizsgálat után el is zavart fizikoterápiára. 20 alkalomra. Meg kaptam mindenféle csodakenőcsöt és dunsztban kellett tartani a lábamat. Nem tudom, hogy ezektől, vagy magától, de rendbe jött a térdem. De az eset óta nagyon nagy figyelmet fordítok a belemelegítésre, különösen a térdeim bemelegítésére. Nagyon alaposan megmozgatom őket, szinte mindig gyalogolok minimum fél km-t, mielőtt futnék, illetve sok lábkörzést végzek és részben emiatt is kezdek mindig kocogással. A táv végeztével pedig alaposan nyújtok.
Hajlott korom ellenére (vagy épp azért!) ma is elmentem egyet szaladni. Meg hogy a kapott tortát lemozogjam... Háztól-házig patakkör volt a mai etap, 6,5 km, szokásos kis tempómban tettem meg, persze szigorúan alapos, fent leírt bemelegítés után. A most becsókolt sütit meg majd a következő edzésen elégetem, promisz.