Nagyon szeretem az állatokat, ez vitathatatlan. Főleg a macskákat, Joli cica most is itt szambázik körülöttem, meg kint az erkélyen molyol. De most nem róluk lesz szó. Ma elmaradt az ötye a lányokkal, így szabad lett az estém, elmentem futni, hogy kiköszörüljem a kedden rajtam esett csorbát. Szép lassan kezdtem, a végére ráálltam az egészséges tempómra és haza is értem 35:17 alatt, ami teljesen átlagosnak mondható. Megállnom sem kellett, még pirosnál sem. (Illetve kellett volna, csak renitenskedtem).

Hogy legyen min dohognom (sok barátom szerint én általában mindenben a negatívumot keresem, én vagyok az örök mínuszjel és „fikagép”), számba veszem az állatokat. Szó szerint. Ugyanis ma ismét megettem 2 muslicát. Ezek akkora, de akkora rajban rajzanak, hogy kikerülhetetlenek. Tapasztalatból mondom, hogy az még istenes, amikor szájon át nyelem be őket, van egy kis kesernyés ízük néha, meg megakadhatnak a torkon, majd lenyelem őket, de ennyi. Viszont ha orron keresztül szippantom be őket, márpedig orron keresztül lélegzem a futótáv 90%-ban, akkor az azért elég kellemetlen. Megakadnak valahol az orrnyergem környékén (nem hiszem el! Most is itt egy muslica a monitoron!) és elég nehéz onnan fel- vagy lehörögni őket. Ami természetesen meglehetősen negatív irányba hat a lélegzés helyes tempójára. De ma szerencsére a számba repültek. Vagy inkább épp arra jártak, amikor én épp ott vettem levegőt. Kétszer. (Gulo mesélte, hogy valamelyik nap ő is elment futni, jó tempósan futott és mikor hazaért, akkor vette észre, hogy 3 muslica van kilapulva a homlokán. Azt mondja, olyan gyorsan futott, hogy ELÜTÖTTE ŐKET. Mondhatni LOL.)

A másik zavaró tényező futás közben az állatok világából a kutyák hada. A blökikért is oda vagyok, de nem akkor, mikor keresztbe-kasul barangolnak előttem, körülöttem. A pataknál sokan sétáltatják négylábú kedvenceiket, nincs ezzel semmi bajom, tekintve, hogy hivatalos kutyafuttató terület, ki is van táblázva. De sokan nem oda viszik az ebet, hanem a viakolor sáv előtti szakaszra. Még ez is hagyján, hiszen sok a kutya, kevés a hely. De az nem tudom elfogadni, hogy miért nem a 10 méter széles nyírt (!) füves részen sétáltatják őket? Miért a 1,5 méteres járdán? És miért úgy, hogy a havanese kihúzós-madzagos póráza összetekeredik a mopszéval, miközben a beagle előttem lófrál, a bojlertestű paneltacsi meg döcög a járda közepén? Nem értem a gazdáikat. Én meg kerülgethetem őket, kutyástól, cigifüstöstől. Be kellene vezetni a „felelős kutyasétáltatás” fogalmát is.