Ha szerda, akkor 10 km. Vasárnap óta nem futottam, ma sem voltam annyira ráhangolva, de már hétvégén észrevettem, hogy az utóbbi 3 héten szerdai napokon futottam a 10 km-es távokat, így nem akartam, hogy megtörjön a sorozat. Az irodában szabályosan fáztam a klíma miatt, így amikor kiértem a szigetre 8 óra felé, kicsit jól is esett a meleg. Találkoztam BRandommal, azt mondta, nagyon meleg van a futáshoz. Hittem neki, mivel egyfolytában pislogott a szemébe folyó izzadság miatt. Mondta is, hogy ha nagyon nem megy, ne erőltessem a 10-est, és egyet is értettem vele, hiszen ő bölcs. Elindultam, úgy voltam vele, lesz, ahogy lesz. És valóban nagyon meleg volt. (És itt a meleg szó helyébe sokkal csúnyábbakat is tudnék mondani, de nem teszem, mert kurva jólnevelt vagyok.) Most is zenére futottam, régi rockzenéimet válogattam össze. Az első kört aránylag akadály nélkül vettem, ami örömmel töltött el, hiszen nem olyan régen még az is kihívás volt. A másodikba bele is kezdtem, de a meleg mellett elkezdtek zavarni apró dolgok, amik önmagukban nem vészesek, de jobb lenne, ha nem lennének.
Hosszú copf – idegesít, hogy a hátamhoz csapódik. Most már tényleg le fogom vágatni a hajam
Nyaklánc(medál) – zavaró, ahogy ugrabugrál az állam előtt. Mindig elfelejtem levenni
Nadrág – ma felavattam a vadzsiúj Karrimor gatyómat. Tök jó, szép, anyagában szerényebb, mint egy Nike, de az ára kárpótolt. Egy dolog nem annyira jön be, hogy nem csípőfazon, vagyis a hasamon megy körbe a gumi, ez nem esett olyan jól, de megszokás kérdése
Fülhallgató – állandóan kicsúszik a fülemből, mindig vissza kell tenni. Örülnék, ha nem izzadna a füljáratom, de ilyenkor még ott is izzadok
Melltartópánt – mindig lecsúszik. Ha meg szorosabbra veszem, akkor bevág...
Bizsergés – ma a lábujjam bizsergett az utolsó 2 km-en, de volt már többször, hogy a fogam (!) bizsergett
Ma ezek zavartak, de biztos volt már pár ilyen jellegű marhaság máskor.
A második kör 2. felének elején volt egy nyulam, egy vizsla! Annyira édes volt, ott futott előttem, de úgy, mintha velem futott volna! 500 méteren keresztül vezetett, hátra-hátranézve. Aztán egyszer csak megtorpant, na akkor majdnem pofára estem benne…
Szerencsére itt már kezdett végre hűvösebb lenni, és már biztos voltam abban, hogy megcsinálom a két kört. A 8. km magasságában éreztem, hogy már nagyon jó lenne végezni. Furcsa volt, mert többször kirázott a hideg. Passzolt a zene szövege is: This is the noise that keeps me awake, my head explodes and my body aches, push it! Szóval mindezek ellenére elkezdtem szedni a csülkeimet és gyorsabban futottam, így 70 percre jött ki a 10.6 km, endomondo szerint 6 perc 40 mp-es kilométereket futottam átlagosan, a legjobb 6 perc 16 mp-es volt. Kivételesen a térdem sem fájt. Viszont a konditermi zuhanyzóban megcsúsztam a gumiszőnyegen, amitől akkorát nyekkent, hogy eléggé fáj! Lefényképeztem, hogy lássam szemből rendesen (a fotótól megkímélem a publikumot), de a térdeim leginkább egy fonottkalács felületéhez hasonlítanak. Majd bekenem WD40-nel lóbalzsammal…miért nem írták ki, hogy „Vigyázz! A csúszásgátló gumiszőnyeg csúszik!” Bah.