Úgy vettem észre, hogy (az általam meglehetősen ritkán használt) PB szakzsargont a legjobb időteljesítmény vonatkozásában használják, ami nálam igen ritkán mérvadó, így most megalkottam a futás terén használt PL fogalmát, ami annyit tesz: Personal Longest.
Nos, jelentem, tegnap felállítottam egy új PL-t.
Tulajdonképpen most sem így terveztem. Napközben nem ettem sokat (reggeli müzli, ebéd fél adag zöldbableves és féladag mákostészta, du. 1 mandarin), kicsit éhes voltam, de tekintve, hogy a heti hosszú, 10 km-es futásomat terveztem be, nem akartam inkább többet enni. Kimentem a szigetre meló után, odafelé már kocogtam, majd belekezdtem szépen a szokásos kis 6,5-es tempómban. Zenét hallgatam, mert azért a 10 km a kihalt, sötét és kissé ködös szigeten elég uncsi. Ebből a szemponból tök jó, hogy kell a sapka, mert legalább beleszorítja a fülembe a fülhallgatót, ami mindig kiesik és hülyét szoktam kapni tőle. Szóval kocogtam a rongyosra hallgatott zenéimre (lassan fél éve ugyanazok a számok vannak a telefonomon....), szépen eltelt az 1. kör, leszámítva egy 2 km-en át tartó ballábfej zsibbadást, de túllendültem rajta, belekezdtem a 2. karikába is. Az elején éreztem, hogy nem vagyok fáradt, tök jól esik a futás, egyáltalán nem fázom és hogy milyen király lenne 3 kört futni. Ez az érzés az utóbbi időben minden alkalommal elfogott a 2. kör ELEJÉN, majd a VÉGÉN mindig visszarángattam magam a valóságba, hogy korai az még, fussunk csak kettő kört. Érdekes módon most a 2. kör vége felé is azt éreztem, hogy még menni kellene. Főleg amiatt is, hogy már párszor azt csináltam, hogy a két kör után futottam még egy kis kört a konditerem körül, így jött ki a hosszú futás 13 km-re..jpg)
És 13 vagy 16, nem tökmindegy? Meg a konditerem körül olyan nagy szél szokott lenni és nem szokott jól esni a hátamnak. Úgyhogy gondoltam, egy életem, egy halálom, nézzük meg, mik a határaim. Belekezdtem a 3. körbe. Pont előttem futott kissé mackósan egy férfiember, szépen mögékocogtam, hogy ne legyek annyira egyedül. A kör elején annyira élveztem a beállt tempómat, hogy le is hagytam. Bár valljuk be, valószínűleg ő lassult le...no mindegy, persze aztán visszaelőzött, de marha büszkén fordultam a Margit híd alatt, hiszen nagyon úgy nézett ki, hogy sikerülni fog! Futottam tovább, nem álltam meg, de bevallom, az utolsó 1,5 km-t azért már a hátam közepébe kívántam. Végre beértem, felkocogtam a hídra (a lépcsőn gyalogoltam), majd elindultam a kondi felé az Árpád hídon vissza egy nagykerülővel. Itt már komolyan mosolyogtam, közben Enter sandman ment a fülembe befelé, jól éreztem magam. Mikor végeztem, endomondo 17 (azaz tizenhét!) km-t mutatott, és szinte végig jól mért. 1 óra 54 perc alatt tettem meg, vagyis átlag 6.44-es kilométerekkel. Boldog voltam, hogy megcsináltam. De mikor belegondoltam, hogy azért a félmaraton még ezen felül 4 km. Vagyis tudom, hogy odébb van az még. De már nem olyan sokkal, közeledik szépen és ez milyen jó már? Váááá.
Tulajdonképpen most sem így terveztem. Napközben nem ettem sokat (reggeli müzli, ebéd fél adag zöldbableves és féladag mákostészta, du. 1 mandarin), kicsit éhes voltam, de tekintve, hogy a heti hosszú, 10 km-es futásomat terveztem be, nem akartam inkább többet enni. Kimentem a szigetre meló után, odafelé már kocogtam, majd belekezdtem szépen a szokásos kis 6,5-es tempómban. Zenét hallgatam, mert azért a 10 km a kihalt, sötét és kissé ködös szigeten elég uncsi. Ebből a szemponból tök jó, hogy kell a sapka, mert legalább beleszorítja a fülembe a fülhallgatót, ami mindig kiesik és hülyét szoktam kapni tőle. Szóval kocogtam a rongyosra hallgatott zenéimre (lassan fél éve ugyanazok a számok vannak a telefonomon....), szépen eltelt az 1. kör, leszámítva egy 2 km-en át tartó ballábfej zsibbadást, de túllendültem rajta, belekezdtem a 2. karikába is. Az elején éreztem, hogy nem vagyok fáradt, tök jól esik a futás, egyáltalán nem fázom és hogy milyen király lenne 3 kört futni. Ez az érzés az utóbbi időben minden alkalommal elfogott a 2. kör ELEJÉN, majd a VÉGÉN mindig visszarángattam magam a valóságba, hogy korai az még, fussunk csak kettő kört. Érdekes módon most a 2. kör vége felé is azt éreztem, hogy még menni kellene. Főleg amiatt is, hogy már párszor azt csináltam, hogy a két kör után futottam még egy kis kört a konditerem körül, így jött ki a hosszú futás 13 km-re.
És 13 vagy 16, nem tökmindegy? Meg a konditerem körül olyan nagy szél szokott lenni és nem szokott jól esni a hátamnak. Úgyhogy gondoltam, egy életem, egy halálom, nézzük meg, mik a határaim. Belekezdtem a 3. körbe. Pont előttem futott kissé mackósan egy férfiember, szépen mögékocogtam, hogy ne legyek annyira egyedül. A kör elején annyira élveztem a beállt tempómat, hogy le is hagytam. Bár valljuk be, valószínűleg ő lassult le...no mindegy, persze aztán visszaelőzött, de marha büszkén fordultam a Margit híd alatt, hiszen nagyon úgy nézett ki, hogy sikerülni fog! Futottam tovább, nem álltam meg, de bevallom, az utolsó 1,5 km-t azért már a hátam közepébe kívántam. Végre beértem, felkocogtam a hídra (a lépcsőn gyalogoltam), majd elindultam a kondi felé az Árpád hídon vissza egy nagykerülővel. Itt már komolyan mosolyogtam, közben Enter sandman ment a fülembe befelé, jól éreztem magam. Mikor végeztem, endomondo 17 (azaz tizenhét!) km-t mutatott, és szinte végig jól mért. 1 óra 54 perc alatt tettem meg, vagyis átlag 6.44-es kilométerekkel. Boldog voltam, hogy megcsináltam. De mikor belegondoltam, hogy azért a félmaraton még ezen felül 4 km. Vagyis tudom, hogy odébb van az még. De már nem olyan sokkal, közeledik szépen és ez milyen jó már? Váááá.Utána sajnos most nem tudtam szaunázni, mert siettem. Viszont a gyomrom megint nem bírta. Már a kondiban el kellett mennem WC-re. Aztán felugrottam bénőmhöz, ott konkrétan elkezdtem szédelegni, le kellett ülnöm és valami cukros löttyöt innom. Otthon is 3x WC, meg enyhe hányinger. Egy kocka csokit megettem, majd lefeküdtem aludni vigyázzállásban (mint amikor sok a jéger/fehérbor). Hogy aztán fél 2-ig ne tudjak aludni, mert nem tudok aludni az utóbbi időben....A térdem is éreztem, főleg a jobbat. De ma reggel még jobban éreztem, mert reggel 8-ra mentem squasholni. Pont ez hiányzott tegnap után. Egy nyugalmazott, féllábú hadirokkant szerintem aktívabban fallabdázik,mint ahogy én ma ütöttem a labdát :)
Leszűrt tanulság - le tudom futni, de kicsit még sok ez, így nem fogok rászokni decemberben, a heti egyszeri hosszúfutás marad 10-13 km. Majd inkább januárban tornázom fel az adagot, hogy tavasszal biztosan menjen és készülhessek egy félmaratonra. A gyomrommal jó lenne valamit kezdeni, majd utánaolvasok, mi ennek az oka, de örülök minden jótanácsnak, ötletnek.
Ui1 - nem bírom ki, megkérdezem. Futás előtt kaptam egy szem L-carnitint. Mert állítólag teljestmény fokozó. Nyugtassatok meg, hogy nem amiatt sikerült. Szerintem ment volna nélküle is.
Ui2 - szóljatok, ha a kép külön magyarázatra szorul :)
Ui2 - szóljatok, ha a kép külön magyarázatra szorul :)
