Uccuneki!

Soha nem szerettem futni, pláne nem sokat. Mostanában mégis szoktam, mert nekem ez jó. Meg egészséges. Meg kihívás. Mert van hova fejlődni. Bőven.

Friss topikok

  • Simone Lewis: @snatch_: Szia, köszi, hogy benéztél ide! Azzal egyetértek, hogy megszokás kérdése, de amíg nem v... (2013.07.23. 12:02) Hogyan (ne) győzzük meg saját magunkat
  • Simone Lewis: @saaby.: Fú, ez jó kis naptár, köszi! (2013.06.06. 13:02) Az a terv, hogy nincsen terv
  • rrroka: @Simone Lewis: beírtam FB csoportjukba is, a nevet random választottam, nem csak ehhez a névhez, h... (2013.04.18. 08:42) Fussunk mint állat
  • T@Z: Köszi, sosem lehet tudni. :) Jó futást, gyönyörű a rakpart mindkét oldalon! (2013.03.05. 16:32) Évi update
  • csiripiszli12: @Simone Lewis: Hajrá! :) (2012.10.22. 13:35) Távirati stílusban

Linkblog

Lövésem sincs. Vagy mégis?

Simone Lewis 2011.11.02. 13:26

Kissé elhanyagolom az írást mostanában, hol is hagytam abba?... Ja igen, hogy kedden lefutottam 13.2 km-t, pedig nem is készültem rá.
Azóta sportoltam, de nem eleget. Csütörtökön elmentünk lőni Guloval. Mivel SPORTlövészet volt, így igenis sportnak számít :) Ezer éve szerettem volna kipróbálni a lövészetet. Általános iskolás koromban még az egérszagú alagsori technika teremben jártam lövészetre a satuk és kapák közé, kb. 8 másik fiúval együtt. Lelkesen pufogtattuk a vacak, ezeréves légpuskákat és bátran állíthatom, hogy tök jól ment, kifejezetten jól céloztam. Most júniusban vettem kupont, ami 1 órás éles lövészetre szólt az Erva sportlövő klubba, ahol 6 féle fegyverrel lehetett lőni. Nagy nehezen átevickéltünk a városon. Odaérvén kaptunk egy fél órás fejtágítást, hogy hogyan kell a fegyvert tartani, mi micsoda rajta és ha épp nyugalmazott macsó FBI ügynök szeretnék lenni, milyen irányba kell dugni hátul a derekamhoz a nadrágomba a fegyvert, hogy nehogy vesén lőjem magam, ha előkapom a pisztolyt egy tűzharcban. Az okítás alatt valaki már nagyon lövöldözött, minden egyes lövéshangra pislogtam és összerezzentem. Ennyire kemény csaj vagyok én. Kezdtem aggódni, hogy nem is kellett volna idejönnöm. Aztán a okítás után bementünk a lövőterembe. Ez nem egy fényes, sokpályás valami, ahogy én azt elképzeltem, hanem egy sötét kis hosszú folyosó-szerűség, ahol 3 ember tudott lőni. Gulo be is állt az egyik oktató mellé, én meg a másik mellé. (Miután hangsúlyozták, hogy a lövő embertől JOBBRA ne álljon senki, mert odapattan a hüvely, mind a három oktató a lövőkhöz képest jobbra állt.) Fel kellett vennem egy fülvédőt, ez eddig oké, viszont az én okítómon volt egy gáz-maszk-szerűség, ami nem csökkentette félelmemet, viszont növelte; valamint így már semmit nem hallottam abból, amit mondott. De sokról nem maradtam le, mert legnagyobb sajnálatomra egy szót sem szólt arról, hogy épp milyen fegyverrel lövök. Csak adta a pisztolyokat, én meg lőttem. Kezdetben nagyon fentre céloztam, többször precízen eltaláltam a tartórudat. Aztán többször a fekete körbe is beletaláltam. Volt egy fegyver (gádnóz milyen típus), ami nagyon rúgott, hátulról megtámasztott az oktató, hogy ne lökjön hátra a lövés...Pikk-pakk ellőttem a töltényeket, megkaptam a céltáblámat, azért tettem rá lyukakat szépen. Élmény volt, de mesterlövész nem leszek, az biztos.
Utána csak vasárnap jutottam futáshoz, meg csak akkor volt hozzá energiám és időm igazándiból. Délelőtt órám volt, utána elmentem a konditerembe átöltözni és kimentem a szigetre futni. Felkészültem, hogy két kört fogok futni. Tök jó idő volt, kedvem is lett a futáshoz, minden környezeti tényező ideális volt. Csak épp a futás nem ment. A kör első felén szokásos módon átjutottam, de a 3. km magasságában nem jött a szokásos utazó-állapot, hanem helyette elkezdtem fáradni és nyűglődni. Mondogattam magamban, hogy igenis lefutom és igenis futok még egy rundot. De szégyenszemre az történt, hogy 4.5 km-nél már alig vártam, hogy ledöcögjem a kört és biztos voltam affelől, hogy itt ugyan nem lesz 2. kör. Nagy nehezen beértem, nyújtottam, majd a hídon visszakocogtam a kondiba. És mert ilyen béna voltam a futásban, bosszúból nekiálltam dolgozni a kondigépeken, hasizom erősítő gyakorlatokat csináltam még 40 percig és közben azon keseregtem, hogy miért nem jött össze a futás most. Sajnos lövésem sem volt, hogy mi lehetett az oka. Kondi után, tőlem teljesen szokatlan módon, beültem a szaunába. Alapvetően nem szeretem, mert elég meleg van bent. De a kinti hűvös levegő után kifejezetten kívántam. És soha ilyen sokáig nem voltam még szaunában, PB volt a javából - 14.5 percig bírtam.
Ma elmegyek step-aerobicra, ha sikerül odaérnem és utána még futok egyet padon. Ha lekésem az órát, kimegyek a szigetre. Ja, és ma jön meg elvileg az új (remélem méretben jó!!) cipőm.
(Női hülyeség? Most belegondoltam, hogy a vadiúj, színes-szagos cipőmben kimegyek a szigetre és ÖSSZEKOSZOLOM. Na ne....)

Címkék: sziget futás lövészet lövés

14 komment

Csend

Simone Lewis 2011.10.26. 13:48

Motiváltságom meglehetősen a béka segge alatt. Itt ez a trágya idő, mikor a normális emberek meló után készítenek egy jó bögre mézes teát és besüppednek a kanapéra egy jó könyvvel. Ezt tenném szívem szerint én is, és van, hogy teszem is. De elhatároztam, hogy heti 3-szor minimum sportolni kell. Kellene. Csak éppen baromi nehezen veszem rá magam. Megint van program minden estére (itthon van Gulo 2 hétig), vagyis fel kellene kelni reggel. De ez nekem nem megy, nem is ragozom. Szóval marad a későbbi, esti futás. Azon belül is vagy megyek patakpartra vagy szigetre este 8 felé, vagy meló után elmegyek a konditerembe és futópadon futok.
Tegnap elég hosszú napom volt, itt volt a nagyfőnök és ilyenkor sűrűbb a nap, ráadásul egyfolytában megy a telefoncsörgés, nagyobb zaj van körülöttem, no meg dohányoznak is. Ráadásul negyed 8 felé tudtam csak elindulni bentről, vagyis pont eléggé lefáradtam agyilag. Reggel szerencsére bepakoltam kinti és benti futásra is alkalmas cuccot, és a nap végére úgy éreztem két opcióm van. Vagy futok futópadon a konditeremben, tüccögő zenére tolok egy mononton hosszú futást a padon a melegben és elérek egy "no brain" állapotot vagy kimegyek a friss esti levegőre és kifújatom a fejemből a zajt, füstöt, fáradtságot. Az összes futópad foglalt volt, így a 2. opció maradt, de később kifejezetten örültem neki. Felöltöztem kissé téliesítve (hosszú nadrág, felül atléta, hosszú ujjú póló, rajta még egy póló, homlokmelegítő kézben) és kiballagtam a szigetre. Enyhén átfújt a felsőmön a szél, de nem volt vészesen hideg. Egy kicsit szemerkélt az eső is, de az sem zavart. Bemelegítettem és elkezdtem kocogni. Talán egy hónapja, még a Just 30-on futottam a szigeten utoljára, azóta jelentősen megváltozott kinézetre és hangulatra az ősz miatt. A kései és hűvös, esős idő miatt alig-alig voltak kint futók, sétáló emberek meg szinte egyáltalán nem voltak. Bezártak a szórakozóhelyek, sötét volt (pláne, ahol kiégett a lámpa...) és olyan nyugodt volt minden. Ha röviden kellene jellemeznem a környezetet, azt mondanám, hogy megnyugtató csend volt. És baromira élveztem ezt a hangulatot. Nem gyorsítottam be, ráálltam egy kocogós, szerintem olyan 6.5-ös kilométerekre. Egy-két futó leelőzött; volt, akit én előztem, de simán lement az 1. kör és úgy döntöttem, belekezdek a másodikba is. Nem volt kitűzve, de régen futottam 10 km-t, így ez is motivált. És érdekes módon, nem éreztem a fáradtságot. Igaz, hogy megmaradtam ennél a gyökkettes tempónál, de ilyenkor már sokszor érzem, hogy a szufla kezd elfogyni, de jó lenne már megállni stb. Most meg a 2. kör felénél is ugyanúgy futottam, mint az elsőnél. Így elkezdtem azon agyalni, hogy milyen lenne 3 kört futni. A 10.6 km volt eddig a leghosszabb, amit valaha lefutottam...Ezen mélázgattam, szerencsétlenkedtem magamban, hogy belekezdjek-e vagy sem, de aztán a 2. kör végénél már elkezdtem kicsit érezni a térdemet és izé, iszonyatosan kellett volna már folyó ügyeimet elintézni. Úgyhogy úgy döntöttem, nem nagyképűsködök még magamban sem, nem futok én még 3 kört, sok az még. Hanem inkább megtoldom egy kunkorral a visszavezető utat. Így is tettem, felfutottam a hídra, nagy ívben kerülve lejöttem róla és megkerülvén irodaházunkat (ill. ex-irodánkat) hozzátettem még egy Dunavirág-Esztergomi-Dagály-Népfürdő utca kört. Így értem vissza a konditeremhez 1 óra 25 perc után. Otthon megnéztem, 13.2 km lett így az össztáv, ennyit még soha sem futottam le egyben; sem időben, sem távolságban. Örülök neki nagyon, mert jól esett a futás, nem éreztem megterhelőnek, a fejem maximálisan kitisztult, felfrissültem. Szuflával is bírtam, pedig nem is készültem ekkora távra, váratlanul jött és csendben.

Címkék: sziget este futás csend

12 komment

Asics sucks

Simone Lewis 2011.10.21. 20:33

Megjött a várva-várt cipellőm. Reggel átvettem gond nélkül, örültem neki, alig vártam, hogy beérjek az irodába és felvegyem, parádézhassak benne egy kicsit a futós kollégák között. De mikor a dobozra néztem, lett egy sanda gyanúm a méretezést látva. Az irodában kibontottam és átéreztem, hogy drukkolhattak a hercegkisasszonyok a Hamupipőkében… Gyanúm beigazolódott, a cipő NAGY.
Hogy hogyan? Hátúúúúgy, hogy a Spurisok azt mondták, az US számozás a mérvadó, annál nincsenek eltérések. Amit ott néztem, az US 7.5-es volt (mint a mostani Reebok-om, vagyis EU méret szerint 38-as, a lábam 37-es, tehát futócipőnek ez kell, 1 számmal nagyobb). Sportsdirect mérettábla szerint a US 7.5 a UK 6-osnak felel meg. Oké, teljes nyugalommal meg is rendeltem. Erre mi van, mi? A cipő UK 6-s, de! US 8-as, vagy EU méret szerint 39-es. Pichába. Próbálgattam, próbálgattam…végül is nem vészesen nagy, de érzem, hogy jól meg kell húznom a fűzőt, hogy lépésnél ne csússzon ki a sarkam, de akkor meg szorít a lábboltozatnál. Big-Shoes.jpgNapközben meggyőztem magam, hogy jó lesz az. De most itthon összehasonlítottam a régi cipőmmel, sarokkal a falnak beálltam, egyik lábamon a régi cipő, másikon az új, és bizony majdnem 1 centivel nagyobb. Vagyis a saját lábamnál 1,5-2 centivel nagyobb, ez már sok. 2 opcióm van.
1. Megtartom ezt, használom így, kicsit nagy, de megszokom (és/vagy megnövesztem a lábam….).
2.Rendelek egy újat, ezt meg elkezdem árulni. Ha nem tudom eladni, akkor jövőre használom (és van egy évem lábat növeszteni. Teherbe kellene esnem? :)
Ismerem magam annyira, hogy ha most elkezdem használni, végig azon fogok tipródni, hogy de jó lenne egy kicsit kisebb, ez azért csak nagy, ez így nem oké, olyan hétmérföldesnek érzem stb stb.
Szóval van egy eladó, Asics GT2160-as cipő, pronáló lábra, erős alátámasztással, méretei: UK 6-os, US 8-as, EU 39-es, 25 cm-es. Kinek kell jó áron? Bosszantó a dolog, de bízom benne, hogy el tudom adni, majd meghirdetem FB-n meg vaterán, csak sikerül elpasszolni.
Addig is kimentem most este a patakra, a szokásos 6.5 km-et lefutottam (a régi cipőben), megnyomtam a végét és 41 perc lett, jól esett. Kisült a rozsos-lenmagos kenyér, nemsokára irány a reptér, jön haza Gulo végre 2 hétre (és hozza a futócipőjét, lesz közös futás is, yes!)

11 komment

Cipőből soha sem elég. Pláne ha VALÓBAN kell egy új

Simone Lewis 2011.10.18. 15:18

Soha nem gondoltam volna, hogy futócipő vásárlása fog lázba hozni, de megtörtént :)
Sok futó keni-vágja a cipőtípusokat, ránézésre lökik a modellneveket, melyiket mikor adták ki, mennyi a súlya, hány színárnyalatban lehet kapni, értekeznek róluk stb stb. Én ehhez közel sem vagyok. Annyit tudok, hogy mikor pár éve belekóstoltam a futásba, a sima Nike Air Max-től fájt a sípcsontom mellett, spuri a Spuriba, aszonták olyan csukát keressek, aminek a talpán belül keményebb, szürke anyag van középen, és az megemeli belülről a lábamat. Így is tettem, ott ajánlottak egy Reebok-ot, amit a Hervisben feleannyiért megvettem és azóta is azt használom, és imádom - jó benne futni, jól néz ki, egyszerűen szeretem. Mivel több hosszabb, akár hónapos kihagyás is volt a futókarrieremben, most, 2.5 év után jutottam el oda, hogy időszerű lenne a csere. Boltokban 15 futócipőből talán egynél láttam ezt a szürke anyaggal kombinált megoldást és slussz. Elkezdtem a neten is nézelődni, és bár árulják még ezt a Reebok cipőt, most másmilyet szerettem volna. De sajnos általában nem mutatják a belső felét a cipőnek, így nem mertem semmit rendelni. Egyet találtam, az Asics GT2160-ast, ami tuti olyan volt, amit én kerestem. No de csak nem veszek így cipőt, elmentem a Spuriba próbálgatni. Ott már elém pakolt a srác több márkát, ami az én pronáló lábamra való. Saucony-t, Nike-ot, Adidast, New Balance-ot, meg mégvalamilyet meg azt az Asics-ot, amit kinéztem. A Saucony rém kényelmetlen volt, a Nike széles volt a lábamra és borzalmasan is nézett ki (bocs, nike-fan-ok!), így az Adidas és a kinézett Asics maradt meg opciónak. Azon belül az Adidas nagyon vadul nézett ki a neonzöld színeivel, de a fazonja annyira nem volt begyere, de a színe ezt kárpótolta. Az Asics meg úgy volt jó, ahogy volt. De itt az Adidas (supernova sequence, ezt sikerült megjegyeznem, mert felírtam) 34,000 Ft volt, az Asics meg 33,000 Ft. Sportsdirecten Asics 20,000 Ft, Adidas meg nem tudommennyi, mert nem volt méretben. Úgy voltam vele, hogy majd szemfüles leszek, nem SOS még az új cipő, de ha úgy alakul, megveszem az Asics-ot.

Most úgy alakult. Az utóbbi időben többször azt éreztem, hogy visszaüt az aszfalt, keményen érkezik a sarkam és nem esik jól az ütődés. Két hete meg konstatáltam, hogy a jobblábason elrepedt a talp. És ez már nem vicces, valószínűleg elöregedett az anyag. Felvettem a kapcsolatot futókkal, épp készült egy rendelés a sportsdirectről, meg is rendeltem az Asics-ot, ráadásul türkiz színnel (fiúknak: KÉK), ami nekem az egyik kedvenc színem. Bár van mályva színűben is, az is szép volt...
Most alig várom a pénteket, szerintem akkor már meg is jön a szajré, majd sietek is érte, hogy aztán úgy szárnyaljak az új cipellőmben, hogy csak na.
Még annyit tennék hozzá, hogy sokat segítettek nekem akkor, és most is a Spuriban, hogy milyen cipőt vegyek, most is kedvesek voltak, de onnantól kezdve, hogy akár 30%-kal olcsóbban lehet behozatni ugyanazt cipőt külföldről vagy féláron, akciósan itthon szerencsésen kifogni, (az enyhe surmóság érzetem ellenére is) egyszerűen nem náluk fogom megvenni, szorri.

Címkék: cipo reebok spuri asics

22 komment

Heti vegyes

Simone Lewis 2011.10.16. 15:26

Ez most olyan vegyes hét volt...A nyaralás utáni regenerálódásom volt a cél, részben össze is jött.
Kimentem a patakra hétfőn este. Betojva a hirtelen jött hidegtől, hosszú nadrág (vékonyabb), atléta, rá hosszú ujjú póló és arra még egy póló. A homlokpántomat kézbe vettem, nagyon fázós a homlokom (meg az orrom, meg a térdem, meg a kezem, meg a fenekem, meg a combom, meg a fülem). Szóval homlok- és fülvédő kézben, just in case. Nem kellett. Egész kellemes volt az idő, egyáltalán nem fáztam. Óvatos, puhatolózós tempóban indultam. Endomondót nem vittem, több oka is van. Egyrészt az utóbbi időben össze-vissza mér, így büntiben van. Másrészt a csakis a frankó hátsó zsebéért hosszasan keresett és beszerzett játszós (=olcsó) hosszú futónadrágom zsebében nem fér el...Ezt inkább nem is kommentálnám. Valamint arra is rájöttem, hogy olyan nagyon nincs is rá szükségem. Úgysem elemezgetem, hogy hol mennyivel futottam, milyen emelkedőkkel stb. Egyedül az összidőt nézem, ahhoz meg bőven elég egy stopperóra. Visszatérve a futásra, kényelmes tempóban tettem meg a szokásos 6,5 km-t, kellemesen elfáradva, szerencsére az oldalam sem szúrt. Nagyon odafigyeltem most az egyenletes légzésre, mert gyanítom az összevissza légzés miatt volt a sok oldalszúrás az utóbbi időben. A végére meg is izzadtam kicsit, így a hosszú-ujjú póló ujjába a homlokomat is törölgettem, nem csak az orromat (ez guszta, tudom, elnézést, de a derekamhoz betűrt zsepi lecsúszott a combomig :)
A következő futásom csütörtök reggel volt. Mint tudjuk, nekem mumusom a reggeli futás, most sem okoztam csalódást, hoztam a formámat sajnos. Nagyon merev lábak, semmi lazaság, hiába melegítettem, hiába kezdtem nagyon lassan, hogy majd csak bemelegszem. Most is hasonló módon öltöztem fel, de nem is fáztam, pedig még sötét is volt. De ennek ellenére nem ment jól a futás. A 4. km-nél be kellett gyalogolnom, szerencsére pont pirosat is kaptam. Utána, gondolván szereztem egy kis lendületet, újra futottam, de nem ment. Nyújtottam egy kicsit, de még mindig famerev voltam. Nagy nehezen hazaszuszakoltam magam, de nem esett jól sajnos a futás.
Péntek estére fél határozottsággal a BÉF-re készültem. Még soha nem voltam, 9 km a táv, ami nekem még azért egy kicsit sok. Meg péntek este elindulni a meleg lakásból ilyen hidegben…esélyes volt egy bepunnyadás, de Csiripiszli és BRandom is írta, hogy jönnek, úgyhogy nem hagyhattam ki. A téma pizsama-parti volt. Tekintve, hogy csak nyári pizsamám van, ami macskás is, nem sok választásom volt. Először csak a felsőjét terveztem felvenni óvatos duhajként, de rájöttem, hogy vicces, hogy macskaszem van a pizsinadrágon, így majd jól jön a sötétben :) Nagy nehezen odaértem (dugó a Kerepesin este 9-kor, így autót letesz Pillangó utcánál), páran már gyülekeztek. Már itt láttam, hogy én a kevésbé őrült vagyok szerény pizsamámmal; voltak keményvonalasok hatalmas teddy-macikkal, cumival, hálósipkával…. Gyülekező és csoportkép után elindultunk. Nálam óra sem volt, telefon sem, így nem mértem sem időt, sem útvonalat. Kifejezetten lassú tempóban ment a futás, sajnos sokat torlódtunk a piros lámpáknál, de a hangulat óriási volt. Kurjongatás, sikongatások, csengetés, kerepelés, minden, ami kell. Pár járókelő nem értékelt minket; néhányan nem értették, hogy mi van, de a legtöbben mosolyogtak, nevettek, tapsoltak, vagy beálltak futni pár lépést. A Liszt Ferenc térnél villantak a vakuk, fotóztak a turisták. Csacsogós, beszélgetős szaladás volt, igazi örömfutás. Meg sem kottyant a táv, a hideg sem; csak azt bántam, hogy vége lett. Megyek még, az egyszer biztos.

UPDATE 2011.10.17 - tegnap este is elmentem futni, bár annyira nem is terveztem. 8,7 km lett belőle. Hideg volt, kellett a fülvédő, de végig egyenletes tempóban lefutottam, így határozottan pozitív a hét mérlege.

Címkék: reggel este hideg patak béf pizsma

8 komment

Aktív pihenés

Simone Lewis 2011.10.08. 16:09

Amennyiben ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen fáradtabb vagy szabadság után, mint előtte, akkor ez a hét nekem erről szólt.
Év elejétől terveztünk egy 2 hetes izraeli körutat október végére, gyakorlatilag olyan szinten le volt szervezve, hogy bármely nap indulhattunk is volna. Futás szempontjából megemlítendő, hogy november 1-én Tel Avivban 10 km-es éjszakai NIKE futás lesz, persze erről is már minden infó be volt gyűjtve, teljesen belelkesültem, hogy milyen buli lesz ott futni. Aztán alakultak a dolgaink, Gulo régóta tervezgetett házprojektje átment élesbe és végül meghoztuk a döntést: kiadós 2 hetes Izrael sztornó, repjegy kuka, helyette low-budget 1 hetes Németország.
A tel avivi éjszakai futást sajnálom ugyan (ha valaki arra jár éppen, ne hagyja ki!), de egy nagyon tartalmas hetet töltöttem Guloval kettesben. Ő immár 4 hónapja kint van Magstadtban valamint többször töltött ott hosszabb-rövidebb időszakokat munkaügyben, így ez már nekem is a 4. látogatásom volt nála. Azt terveztük, hogy a környéken kirándulgatunk, futunk, pihenünk. Első nap Stuttgartban tekeregtünk, majd délután felszálltunk a vonatra és megcéloztuk Schaffhausent, Svájcot. Marjan barátnőm és férje (hihi) Claudio ott lakik, akik befogadtak minket két éjszakára. Mivel 2 éve eltöltöttünk ugyancsak náluk már 10 napot, így ez mostani 1,5 nap inkább laza sétálgatásról, beszélgetésről, fagyizásról, borozgatásról szólt, nagyon jól éreztük magunkat!
Hétfőn vonatra szálltunk, megnéztünk Konstanz-ot majd a Fekete erdőn át hazavonatoztunk. Kedden pihenőnap volt, ami azt jelentette, hogy délelőtt punya, délután meg elmentünk futni a közeli erdőbe. Nem futottunk nagy távot, összesen 5,5 km-t, de én még soha nem futottam erdőben. Az első km-en volt benne egy nekem már rémesen meredek, de rövidke szakasz emelkedő, ami nagyon kifullasztott, bele is gyalogoltam. De utána megjött a lendületem, a terep is inkább sík volt innentől és ráálltunk egy kellemes tempóra. Ideális idő, szépen sárguló fák, lépteink után örvényszerűen kavarogtak az elszáradt falevelek. Kellemesen elfáradtam, jól esett. Már agyaltam, hogy következő alkalommal, lehetne 2 kört menni az erdőben.
Szerdán megint vonatra szálltunk és eljutottunk Herrenbergbe, ahol a hatalmas schönbuch-i naturpark található, mi ennek egy kis szegletét jártuk be. Kirándultunk egy egész naposat hátizsákkal, kora délután szalonnát sütöttünk fél úton, a nap eredménye 21 km gyaloglás volt. Aki erre jár és szeret kirándulni, ne hagyja ki, csodás környezet, laza sétákra, hosszabb gyalogtúrákra vagy akár erdei bicajozásra is pöpec terep. Csütörtökön megint lazább nap volt, vagyis délelőtt pihenés, délutánra megint futás. No ez az etap már nem ment jól. Valószínűleg megéreztem azt, hogy az eddigi 5 nap alatt annyi kenyeret és húst ettem, mint az elmúlt 3 hónapban összesen, a szalonnázást, a német sültkolbász evést; esélyes, hogy az előző napi 21 km-es túra is lefárasztott. Az emelkedőn ugyan most hősiesen felkocogtam, de utána egyszerűen nem ment jól. Nagyon fáradtak voltak a lábaim, meg is kellett állnom nyújtani, de utána sem jött el a laza, könnyed érzés. Csak azt éreztem, hogy falábakkal döngetek. Jobban megéreztem azt is, hogy a terep nem aszfalt, hanem erdei út, tele nagyon kövekkel meg fákról lehullott száraz termésekkel. Illetve a lejtőn is éreztem, hogy nem esik jól a térdemnek a terhelés. Nagy nehezen, rövid megállással letudtam az 5,5 km-t, de eléggé el voltam kámpicsorodva. Este meg egy jó darab száraz, hegyes fadarabkát vagy valami termésdarabkát is kihúztam a cipőm talpából. Pénteken, utolsó nap megint vonatra szálltunk (már lassan álmomban is vonatozok…) a sinsheim-i közlekedési múzeumba mentünk, azt jártuk be egy laza 5 óra alatt – old timer-ek, versenyautók, háborús járművek tömkelege, Imax 3D-s mozi a repülésről, valamint Concorde és TU-144-es vizit, nagy élmény volt! És persze még órákat tudnék mesélni a tüchtig kis német falvakról, a régi fachwerk házakról, a helyi közlekedés precizitásáról, a tisztaságról, Schaffhausenről stb stb....
Összefoglalva, azt hiszem jót tenne most egy hét szabi, hogy kipihenjem a nyaralást.

Címkék: németország nyaralás erdő

4 komment

Zavaros napok

Simone Lewis 2011.09.28. 17:25

Mint múltkor is írtam, kedvenc évszakom az ősz, mindig a változást juttatja eszembe és már alig vártam, hogy vége legyen a nyárnak, emiatt is, meg a meleg miatt is. Na megkaptam, van változás bőven, azt sem tudom, hol áll a fejem. Legnagyobb projektünk most a házvásárlás, Gulo nagy fába vágta fejszéjét, házat vesz Pestől nem messze, így várhatóan pár hónap múlva kiköltözünk vidékre. Mivel ő azonban külföldön van, rám marad az ügymenet adminisztratív része és főleg emiatt az utóbbi időben iszonyatosan el vagyok veszve, csak történnek mellettem / velem az események, és csak kapkodom a fejem és nézek körbe, hogy milyen nap is van?! Egyfolytában azon kattogok, hogy mit kell intézni, hitelkérelem, adásvétel, földhivatal, bank, határidők stb stb. Bent is most valahogy sűrűbb lett az élet, ott is pörgés van. Emiatt most nagyon nehéz bepaszíroznom a futásokat a menetrendbe, és épp hogy sikerül. Így hétfőn reggel felkeltem hajnalban 3/4 6-kor és kimentem futni. És végre hideg volt! Szokásos patak körre mentem, immár hosszúnadrágban, a póló alá felvettem egy vékonyabb hosszú-ujjú felsőt is, a kezem kifejezetten fázott! Alig vártam ezt a reggeli hűvös időt, a friss, hideg levegőt! De mivel reggel volt, úgy éreztem, ólómlábakkal futok és ez a futás végére is csak épphogy elmúlt. Endomondot nem vittem, csak stoppert, sikerült 40 perc alatt lefutnom, ez kb. 1-1,5 perccel jobb, mint az eddigiek. Vagyis valamennyit javítottam, és annak ellenére, hogy úgy érzem vánszorgok, azért haladtam is előre :) Tegnap este pedig (miután megkötöttük az adásvételi szerződést) negyed 9-re értem haza, de a sok és fontos eseménytől annyira kába voltam, hogy adtam Jolicicának enni, átöltöztem, majd a legnagyobb Joli-felháborodás közepette egyből kimentem futni. Úgy éreztem, muszáj kiszellőztetni a fejemet. Endomondot vittem, csak annyira gyagya voltam, hogy éppen nem indítottam el...úgyhogy csak tippelni tudok, hogy szerintem olyan 39-40 perc alatt futhattam le a 6,5 km-t, mert az elejétől fogva kissé lendületesebb voltam. Sajnos megjelent az utóbbi időben többször jelentkező cimborám, Mr. Oldal Szúrás, pedig nem hiányzott. És sokáig el is kísért. De ennek ellenére nagyon jól esett a levegőztetés, bár azt kell hogy mondjam, hogy én valahogy soha nem jövök rá a világ nagy dolgaira, hanem ilyenkor is csak kavarognak összevissza a gondolatok a fejemben...minden olyan zavaros és össze-vissza. A héten pedig már egyáltalán nem lesz időm futni este, szóval lehet, hogy még egyik reggel hős leszek és hajnali gyűrődés lesz belőle. Pénteken meg elutazom egy hétre, de viszem magammal a futócuccot, enyémet és Gulo-ét is, biztos lesznek futások, sőt, ha jól gondolom lesz erdőben dimbes-dombos is... majd beszámolok.
És hogy mit hoz az ősz, meg a tél? Házprojekt boldoggá tesz, de családi okok miatt lelkileg iszonyat nehéz lesz a következő periódus, szívem szerint átugornám az elkövetkező 3 hónapot mondjuk január 1-ig bezárólag. Futás tekintetében nagyon bízom benne, hogy a hideg idő nem rettent el, és továbbra is edzeni fogok. Az biztos, hogy nedves, trágya időben futópadozás lesz, de kopogós, száraz hideg időben ki fogok menni a szabadba. Fülvédő, kesztyű, hosszúnadrág megvan, tulajdonképpen csak a térdemet féltem, mert fájós és hidegben nekem mindig a térdem szokott fázni a legjobban. De majd megoldjuk. Verseny szerintem már nem lesz több, talán a siófoki eseményre benevezek még, talán 14 km-re, nem tudom, az még 2 hónap, meglátjuk. Aztán ha minden jól megy, januárban már vidéken futom a faluköröket. Mindenesetre jó ómen, hogy mikor 1 hónapja ott jártunk a faluban, akkor szembejött velem egy futó, tehát nem leszek egyedül!

Címkék: ősz tél gondolatok

6 komment

Almost 30

Simone Lewis 2011.09.23. 09:08

Tegnap indultam a NIKE Futóblog által szervezett JUST 30 versenyen a szigeten. A verseny lényege az volt, hogy 1 szigetkört kell teljesíteni 30 perc alatt, és aki a legjobban megközelíti ezt az időt, az nyer. Vagyis nem a leggyorsabb ember nyeri a versenyt, így emiatt most azok is esélyesek voltak jó helyezést elérni, akiket máskor a gyorsabb futók lehagynak. Tekintve, hogy eddigi legjobb szigetidőm olyan 32 és fél perc volt, azzal a nemesen egyszerű taktikával indultam, hogy gyorsabban kell futnom, amit remélhetően a versenyhangulat kihoz belőlem. Gulo is többször mondta már, hogy próbáljam már ki egyszer, hogy gyorsabban futok, többet kihozva magamból. És ez is volt a célom, hogy végre egyszer gyorsan szaladni a szigetkört, akár 30 perc alá nyomni.
Kipróbáltam. Napközben a térdem olyan volt, mint a mesében - hol fájt, hol nem; már az is megfordult a fejemben, hogy nem is megyek. De aztán csak eldöntöttem, hogy ott a helyem. Bentről el tudtam indulni hamarabb, az autót letettem az Árpád hídnál, majd begyalogoltam az Atlétikai Centrumig. Már ez egy jó kis bemelegítés volt, gyors gyaloglásban 2,5 km nem is olyan kevés, sietnem kellett. Mikor odaértem, már sokan ott voltak, be is álltam a sorba, kaptam szép NIKE Run plasztikkarkötőt, névre szóló rajtszámot (NB: A BSI-s nevezésekre többször adtam meg nevet és SOHA nem került fel a rajtszámra!). Kicsit melegítgettem, aztán mivel sorban, "csepegtetve" indították az embereket, beálltam az indulókhoz, jött egy "gyerünk Évika" és nekiszaladtam. Rajtfotó a chip-szőnyegnél, aztán hajrá. Belelkesülve indultam, magamhoz képest meglehetősen gyorsan. Ezt meg is éreztem, már az állatkert magasságában kezdtem érezni, hogy ez nekem gyors. Az is furcsa volt, hogy a sziget északi csúcsától szoktam indulni és ez már az utolsó rész szokott lenni, most meg nagyon az eleje volt. Egyszer beszólt egy pasi a rajtszámon lévő Just 30 feliratot látva, hogy "Hehe, jó lenne éppen 30-nak lenni, mi?" Magamban kikértem magamnak, hiszen pár hónapja lettem éppen 30. (Ezek szerint többnek nézek ki...) Amúgy ketten is lehagytak olyanok, akiket utánam rajtoltattak, de próbáltam nem foglalkozni velük, biztos ők futottak túl gyorsan. Szerencsére az immár szokásos oldalszúrás elmaradt, de a forduló (Árpád-híd) után már kezdtem tényleg fáradni, és lassulni szerettem volna, de úgy voltam vele, hogy bírjam már ki egyszer, hogy végig tempósabban futok. Dagadt Köcsög piros pólóját eddig piros pacaként láttam olyan 300 méterrel magam előtt, de ő is eltűnt a látómezőmből, úgyhogy meggyőztem magam, hogy ő is túl gyors. Végig előttem futott egy neonzöld felsős férfi, őt követtem úgy 20-30 méterrel lemaradva. Aztán a finisnél rányomtam még egy hajrát, lehagytam zöld pólós emberünket és átfutottam a időmérő küszöbön. Mit ne mondjak, pont ideje volt már, tényleg kifáradtam. Ott a fényképező szervező (Szasza?) kérdezte, hogy fárasztó volt-e, mire kipréseltem egy "baromira" szócskát, mire mondta, hogy érdekes, mert szép hajrát nyomtam a végén. No, mentem be, inni, nyújtani, pogácsázni, csacsogni. Eperszemke meghívott egy alkoholmentes citromos Gösser-re, tulajdonképpen remek üdítő, ezúton is ismét köszi érte! Miután befutott az utolsó ember is, rá 5 perce a nyomtatott lista körül össze is tömörült a nép és elkezdték beolvasni a neveket. Nem sok mindent hallottam, látni semmit nem láttam, annyira hátul voltam; de egyszer csak hallottam a nevemet. Kérdeztem, hogy mivan, mivan? Kiderült, hogy 9. lettem! 145 induló volt, az első ideje 30:02.80 volt, az enyém pedig 29:44.90! Soha nem voltam még ennyire elöl a mezőnyben, vicces, hogy gyorsabban futók utánam jöttek a rangsorban :) És az is érdekes, hogy az első 10 emberből 6 lány volt! (Ajánlom Csiripiszli figyelmébe!)
Összegezve, jó kis verseny volt, esélyt adott az amúgy lassabb futóknak is, és - életemben először mondom ki ezt az ősi magyar szót, de - PB-t futottam, 30 perc alá vittem a szigetkört, ami annak ellenére boldoggá tesz, hogy nem szoktam az idővel versenyezni. Azóta is csak vigyorgok, ha eszembe jut. Köszi ezt a jó bulit!!

Címkék: sziget 30 nike pb

13 komment

Futó pillanatok - örök emlékek

Simone Lewis 2011.09.21. 16:42

Általában egy egész futásokról szoktam írni és a futás egésze határozza meg az össz-hangulatomat az adott teljesítmény kapcsán. De sokszor felfigyelek egy-egy pillanatra, ami aztán többször, visszatérően eszembe jut és a futás akkori teljesítményétől függetlenül mégis emlékezetessé teszi számomra az adott távot.
Amikor tavaly futottam az EDF-en, egyedül neveztem és kissé magányosnak is éreztem magam a nagy tömeg ellenére, pláne a rajtnál. Körülbelül a 4. km-nél, mikor más esett az eső és már lendületben is voltam, áthaladtam a Lánchíd alatt. Egyszer csak megláttam Gulot és Seriffet, amint lelkesen és büszkén csápolnak nekem - elöntött a boldogság, vigyorogni kezdtem örömömben és kaptam még egy nagy lendületet, jobban nekilódultam. Ott éreztem azt, hogy igen! Jól futok, jót futok és ezt máskor is ezt akarom csinálni!
Tavaly, augusztus végén kimentem futni a szigetre. Kedvenc évszakom az ősz, mindig a régi suliévek kezdésének izgalma jut róla eszembe és a találkozás a barátokkal a hosszú nyár után. Bár itt még nyárias idő volt, mikor a hotel vonalában járhattam, egyszer csak láttam, hogy a földön már elsárgult, zörgő gesztenyefa levelek vannak és hirtelen megcsapott az ősz illata. Azóta sem felejtem el, milyen boldogsághullám öntött el akkor és újra éreztem azt az izgalmat, hogy valami jó, valami új kezdődik.
A legutóbbi ilyen pillanat pedig most Pozsonyban volt. A 2. km környékén már túl volt a mezőny a kezdeti örömködős-sikoltozós részen, kivezetett az út a közvetlen belvárosból és a futók is elcsendesedtek, abbahagyták a csacsogást. És ott volt egy olyan 5-10 másodperc, ahol autó sem jött, semmi háttérzaj nem zavart be és sötét is volt. Mint a jól összerakott reklámokban - csak a futók szuszogását, a talpak becsapódását az aszfalton és a saját lélegzésemet hallottam, amúgy teljes csönd volt. Nagyon megfogott a pillanat, azóta is többször eszembe jut, hogy az ilyen érzések, hangulatok miatt érdemes futni. Nem mindig csak a hosszabb és hosszabb távokért és jobb időeredményekért.

Címkék: sziget ősz öröm futás pozsony edf

9 komment

És a végén mindenki összeáll egy képpé

Simone Lewis 2011.09.20. 10:58

Közkívánatra közzéteszem a közérdekű közös fotót a pozsonyi futásról
 

Balról jobbra: Csiripiszli, Simone Lewis, Iramszarvas, guggolósorban BRandom
Jobbról balra: Iramszarvas, Simone Lewis, Csiripiszli, guggolósorban Brandom
Középről először jobbra, majd balra haladva: Simone Lewis, Iramszarvas, majd balra Csiripiszli, guggolósorban BRandom
Középről először balra, majd jobbra haladva: Simone Lewis, Csiripiszli, majd jobbra Iramszarvas, guggolósorban BRandom
Ferről le: Csiripiszli, Simone Lewis, Iramszarvas, majd legalul BRandom
Lerről fe: BRandom, majd Csirpiszli, Simone Lewis és Iramszarvas

 
Az alagút bejárat imigyen nézett ki, majd odabent Sharamtól a "Be the change"-re futhattunk
 
Így néz ki az én lábam a Brandom csónakja mellett:
 
Ez a helyi NIKE busz
 
Ez pedig az érem és a sapka és a rajtszám (a fotót Csiripiszlitől nyúltam)

Címkék: képek csapat pozsony

8 komment

Bratislava Night Run

Simone Lewis 2011.09.18. 15:49

Tegnap este részt vettem az első külföldi versenyen. Csiripiszlivel, Iramszarvassal és BRandommal beneveztünk a pozsonyi 8.8 km-es éjszakai futására. Délelőtt kényelmes időpontban elindultunk és hamar meg is érkeztünk Pozsonyba. Leparkoltunk, átvettük a csomagot, ami egy fehér NIKE futósapkát tartalmazott, Nutrilite cuccokat, amikről még nem tudtam kideríteni, hogy micsodák, és még egy altató, anti-energia italt :) Nyakunkba vettük a várost, tekeregtünk, szépen felcammogtunk a várba és nézelődtünk. Iramszarvas és BRandom időről időre elővette az esti táv útvonalrajzát és szerintem nem volt olyan pontja a városnak, amire nem mondták volna, hogy „itt is el fogunk futni”. Kezdtem úgy érezni, hogy 18 km-t kell majd futni, nem pedig 8-at. Délután ebédeltünk, majd átöltöztünk és leültünk a Duna partra beszélgetni, várni a versenyt. Egyre több ember érkezett, egyre hangosabb volt a zene és a speaker. A mélygarázsban átöltöztünk, mi normálisabbak futóruhába, Iramszarvas pizsamába. Még egy fehér fogkefét is hozott a pizsifelső zsebébe. Kezdett sötétedni, kezdett elfogni minket a versenyhangulat vagyis kezdtem izgulni. Ez a leghosszabb táv, amire eddig beneveztem. Fő félelmem az volt, hogy megállok, befáradok, el kezd szúrni az oldalam és nem tudom lefutni. Mint kiderült, félelmem csak részben volt alaptalan. 8 óra előtt kimentünk a starthelyre, beálltunk a menet végére (kivéve I.szarvast, aki előre Iramodott), és csodálkoztunk, hogy milyen kevesen vannak….majd egyszer csak egy tam-tam dobzenekar kíséretében jött még úgy laza 2,500 ember tömött sorokban! Így be is szorultunk a mezőny közepébe. Elkezdtek visszafele számolni, startpisztoly, elindultunk. Az 1. km egy alagúton ment át. A bejáratra NIKE Running feliratot írtak ki lézerrel, frankón nézett ki. Az alagútban jó zene és persze sikongatás. A mezőny alapvetően edzettebb futókból állt, nem láttam olyan sok családot meg hobbifutót. Így szépen le is maradtunk Csiripiszlivel, kb. a mezőny hátsó ötödében futhattunk. Valahol a 2. km-nél elkezdett szúrni az oldalam, ami annyira nem meglepő; az viszont igen, hogy vagy 2-2,5 km-en keresztül szúrt! Már kezdtem baromira mérges lenni, hogy ilyen vacakul érzem magam. Ezt még tetézte az is, hogy nem láttam a km jelző táblákat, hiába keresgéltem őket! Csak saccoltam, hogy merre járunk. Mikor végre lekanyarodtunk az Apolo hídról, akkor múlt el a szúrás és vettem észre, hogy az 5. km-nél vagyunk. Kicsit gyorsítottam. Nagyon nem tudtam, mert egy laza, de masszív tempóban futó tömeg futott előttem, meg szinte korom sötétben futottunk a 6. km-ig, így nem előztem. Utána felvezettek az Új hídra, ott már kicsit gyorsítottam, kerülgettem. Az utolsó etap bevezetett a sétálóutcás belvárosba, itt megláttam a 7 km-t jelző táblát. Tömeg, szurkolók, iszonyat jó tamtam-dob zene, nagyon magával ragadó volt a hangulat!! Az utolsó 1,5 km-re kicsit rágyorsítottam, előzgettem is, és befutottam a finisbe, ahol már buli hangulat volt, tűzforgatók, zene, őrjöngés stb. Befutottam a célba, BRandom már ott volt. 3-ik próbálkozásra megkaptam az érmet is, megvártuk Csiripiszlit is. Beálltunk leadni a „csipi”t (chip-et), de természetesen rossz helyen álltunk sorba….aztán kaptunk alkoholmentes sört, vizet, megtaláltuk Iramszarvast is, aki előttem laza negyed órával ért be. Kicsit szusszantunk, a mélygarázsban fényképezkedtünk (hol máshol?), aztán jóleső fáradtsággal zuttyantunk be az autóba. Felfaltuk Csiripiszli almás sütijét, beszélgettünk, élménytcseréltünk és éjszaka fél 1-re Pesten is voltunk.
Nagyon jó futás volt, szuper társaságban, csodás helyszínen. Azt kell hogy mondjam, hogy sokkal jobb volt, mint az EDF! BRandomnak meg külön köszönet, hogy későn este még haza is vezetett. A csapat ideje:
Iramszarvas: 40:42 - kategóriájában a 171. helyezés, összesített listán 220.
BRandom: 50:59 - kategóriájában 954. helyezés, összesített listán 1311.
Simone Lewis: 56:33 - kategóriájában 388. helyezés, összesített listán 1930.
Csiripiszli: 61:02 - kategóriájában 50. hely, összesített listán 2337.
Teljes eredménylista itt.

Címkék: éjszakai futás pozsony

14 komment

Konditerembe menni, nem kéne már?

Simone Lewis 2011.09.15. 15:33

Bár nem elsődleges szempontom a futásnál a fogyás, de egyre többször érnek kellemes meglepetések reggelente.
Van egy kedvenc nadrágom, amit tavaly tavasszal nem tudtam begombolni a hasamon. Idén tavasszal már sikerült, kényelmesen tudtam hordani. A nyár folyamán már többször éreztem, hogy kicsit mintha lógna is. Ma reggel pedig fel kellett vennem egy övet hozzá! Látványra persze ez nem egy feltűnő, drasztikus dolog, hiszen alapvetően nem voltam kövér, de láthatóan összébb mentem. Pláne reggelente, evés előtt látszik, ugyanis olyan típus vagyok, hogy ha picit is eszik, egyből úgy néz ki, mintha megevett volna egy egész grillcsirkét...lényeg, hogy roppant jó érzés, hogy ismét beleférek olyan ruhákba, amik régóta a szekrényben pihentek, annak ellenére, hogy most a "kifogyott" holmikat félre kell tennem. Gulonak is ál-panaszosan sopánkodtam hétvégén, hogy a nemrég beszerzett farmerem kissé már lóg; mire közölte, hogy valljam csak be, hogy örülök neki. Nem vallottam be, pedig igen.
A másik "járulékos" hozománya a futásnak az izmosodás. Múltkor egyik kollégám közölte, hogy sokkal sűrűbben kellene szoknyában járnom, mert "már félre ne értsd, de nagyon tuti lábaid vannak" :) Persze fülig ért a szám, jól esett a bók és szerénység nélkül mondom, hogy nekem is tetszik, hogy szépen izmos a lábam, amit a magassarkú jól kiemel. Ez kifejezetten jót tesz az amúgy sokszor gyenge egómnak. Figyelgettem amúgy a csajokat az utcán, hogy sok jóalakú, jólábú lányzó van, akik bőszen villantanak is a rövidnadrágokban, de nagyon kevés köztük az olyan, akin látszik, hogy sportol és izmos is. Legtöbbjét szimplán "csak" jó alakkal áldotta meg a sors. Most már csak arra kellene rávenni magamat, hogy többször hordjak csinosabb, magassarkú cipőket. Nehéz, mikor szívem szerint flip-flopban csattognék egész nap.
Viszont úgy érzem, hogy kicsit kellene gyurmázni felsőtesre, leginkább felkarra valamint a hasamon lévő (immár azért kisebb) párnát lejjebb kell tornázni. Régen rendszeres konditerem látogató voltam, aztán a futás meg az edzőteremben lévő tömeg miatt elhagytam szépen lassan e jó szokásomat. Beszereztem otthonra két kézi súlyzót, hogy legalább karra molyoljak valamit esténként egy laza 10 perc alatt, de legtöbbször portörléskor kerül kezembe, majd egy apró sóhajjal visszateszem a helyükre, hogy "holnaptól. De tényleg". És persze nem. És annak ellenére, hogy volt, aki azt mondta, hogy nem szép, hogy izmos a karom, én akkor is szeretném magam kikupálni. Itt az ősz, tuti, hogy többször vissza fogok szorulni a konditerembe a futópadra, így talán ismét ráveszem magam, hogy koptassam a gépeket.

Címkék: láb fogyás izom futás konditerem kar

5 komment

EDF - Éjszakai tömegnyomor

Simone Lewis 2011.09.11. 21:50

Tavaly az EDF volt az a verseny, ahol először sikerült egy jót futnom, az eső ellenére prímán éreztem magam, szépen futottam és a 6,5 km-es távjával már nem az a rövidke versenyke volt. Így idén már jó korán neveztem és ez alkalommal Gulot is, ugyanis tavaly egyedül futottam itt és azt akartam, ő is részt vehessen ezen a számomra fontos eseményen. A verseny azért is különleges nekem, mert bár alapvetően vidéki jány vagyok, nagyon szeretem Budapestet és kivilágítva csodaszép és páratlan látvány.
Sajnos idén csalódás volt a verseny. Útépítések miatt a távot megkurtították valamint az útvonal is megváltozott és így nem is ment a menet a Szabadság hídra, pedig nekem az a szakasz tetszett a legjobban. Rengetegen neveztek idén is, és a boly legvégén sikerült ácsorogni és várni az indulást. 6 és fél perc telt el, mire áthaladtunk a rajtvonalon. Az útvonal terv változása miatt a pesti oldalra visszavezető részt is a Lánchídra terelték, így a Lánchidat odafele csak fél szélességben lehetett igénybe venni, vagyis valami iszonyat lassan lehetett csak haladni, még az én szokásos kezdeti csigatempómnak is lassú volt, sőt, sokszor gyalogoltunk is! Először próbáltunk kerülgetni, de feladtuk, esélytelen volt. És az okos (már bocsánat, de) alkalmi futók mit csinálnak a leszűkített helyen az ezres embertömegben a hídon? Kifeszítenek egy lepedőt és úgy futnak….No comment. Alagút után a tavalyi balrakanyar után most jobbrakanyar jött és szépen felvezettek minket a Várhoz. Kicsit megilletődtem először, hiszen az emelkedőket én nagyon rühellem, de meglepően jól vettem a szakaszt; de nem csoda, hiszen még mindig csak gyök kettővel lehetett menni. Itt már sokan meg is álltak, gyalogoltak, gyerek-anyu-apu-gyerek kombó kézenfogva szépen elzárva az utat…kezdtem ideges és bosszús lenni, mit ne mondjak. Aztán jött a lejtős rész (kilométerjelző táblákat szokásos módon nem is láttam, csak az 1. és az 5. km táblát), ahol valahol 2,5 km körül járhattunk, itt terveztem és már akartam is jobb tempót felvenni és ehhez plusz löketet adott a lejtő. De csak adott volna, mert még mindig nem lehetett haladni! Még mindig kerülgetni kellett, cikázgatni, félrelépni stb stb. amitől totál kiestem és már némi has szúrást is kezdtem érezni. Szerencsére hamar elmúlt. A hídon visszafele – bár már teljes sávban lehetett futni – ugyanúgy tömegnyomor volt, a Parlamenthez vezető rakparti szakaszon már gyérült valamennyire, de egyszerűen ott sem tudtam egyenletesen, tempósan haladni. Amikor végre beértem a célegyenes felé, bár ott is kacsázni kellett, egyszerűen már idegesen futottam, erőből és gondoltam nagyon gyorsan befutok. Csak itt meg a befutók pacsiztak a szurkolókkal…szóval, tömören – tömeg, tömeg, tömeg. 35 perc lett a nettó időm az 5.6 km-re. Lehet, hogy jövőre kihagyom?
Most szombaton pozsonyi éjszakai futás, 8.8 km. Ez lesz az eddigi leghosszabb verseny, amin indulok, izgulok! De remélem a jó társaság – Csiripiszli, Brandom és Iramszarvas - majd lenyugtat!

Címkék: tömeg éjszaka futás edf

9 komment

Tegnap futás helyett...

Simone Lewis 2011.09.06. 15:01

 
...floorballoztam.
Régóta szerettem volna már valami csapatjátékot igénylő sportot végezni, néha már kicsit monoton a futás. Amikor Gulo itthon van, akkor jár floorballozni és tegnap is ment és most betársultam én is. Életemben előszőr játszottam ilyet és ez meg is látszott. Abban biztos voltam, hogy annak ellenére, hogy rendszeresen futok, iszonyatosan ki fogok fáradni. De valahol azért bíztam benne, hogy nem úgy fogok kinézni 3 perc után, mint aki 1 órája szaunában ül bundában. Pedig úgy néztem ki. Összeségében csak 2x25 percet játszottam; a játék intenzív szaladgálásból áll, sokszor kell fordulni, kitámasztani, gyorsítani, irányt változtatni, visszaszaladni, hajolni előre az ütővel. Vagyis pont olyan mozdulatok sora, amikhez egyáltalán nem vagyok hozzászokva. Az első 5 perces pihenőm után mikor visszamentem a pályára, mintha betonlábaim lettek volna és görcs-közeli állapotban voltam, de némi kezdeti döcögés után hamar elmúlt. A játék végére csatak izzadt voltam, elfáradtam nagyon, a tüdőmben éreztem a kifulladást, és egyre nehezebben futottam vissza védekezni. Bevallom, kicsit megkönnyebbültem, mikor letelt az 1 óra terembérlet. Kimentem tusolni, de nehezemre esett lehajolni a tusfürdőért is. Fájt a hátam kétoldalt, a combom belül és a fenekem. Ja, és a játék 5. percében arconvágtak ütővel. Nem fájt, az ijedtség nagyobb volt, és nem a vérem folyt, mint ahogy első pillantra hittem, hanem csak az orrom. Sokat bénáztam, de nem voltam teljesen haszontalan játékos. Lőttem 2 gólt és adtam sok gólpasszt, ami a fiúk elmondása szerint fél gól és különben is, kezdő létemre ügyes voltam. (Legalábbis ezt mondták.)
Ma reggel tisztes izomlázzal ébredtem, reggel mikor próbáltam lehajolni a fürdőszobában a csaphoz, megkapaszkodtam és úgy maradtam. Gulo azt hitte rosszul vagyok. De nem, csak úgy maradtam :)
Összegezve, elég szenvedős volt, jelenlegi edzettségemben könnyebben abszolválok 10 km futást, mint egy ilyen edzést. De pont emiatt továbbra is úgy gondolom, hogy szükség van valami egyéb sportra is a futás mellett, ami más izomcsoportokat is megmozgat és valami csapatjátékon agyalok. Kinéztem még frisbee edzéseket, téli időszakban olyan időpontban van, amikor el tudok menni, azt ki fogom próbálni. Meg szívesen kézilabdáznék is, régen nagyon szerettem.
Ami még érdekes volt a tegnapi napban az az, hogy még a  játék előtt a mosdóban találkoztam Azilinhával - nem voltam rest és leszólítottam, megállítottam félúton, hogy bemutatkozzam neki és kifejezzem, hogy milyen elképesztő ahogyan és amennyit fut. Váltottunk pár szót, aztán "szaladtunk" dolgunkra, de örülök, hogy találkozhattam vele.

Címkék: floorball

1 komment

ABLON Futókör

Simone Lewis 2011.09.05. 09:07

Bár még mindenki a vasárnapi félmaraton lázában ég, most a már többször említett kis céges csapatunkról szeretnék írni. A K&H versenyre neveztünk egy váltócsapattal és az ottani eufórikus állapotban körvonalazódni kezdett egy céges csapat ötlete. A verseny utáni pizzázás közben pontosítottuk elképzeléseinket és már biztosak voltunk abban, hogy rendezett csapatba tömörülünk. Rá egy hétre egy pöpec alapító okirattal, futósra átdizájnolt cégeslogóval és ütemtervvel bebocsátást kértünk a vezetőséghez. Mivel oda rajtam keresztül vezet az út :), gyorsan be is jutottunk, majd tádáám - 10 perc múlva hivatalos is volt az ABLON Futókör. (Az ABLON neve futós berkekben a pár éve többször megrendezett ABLON Business Run-ról lehet ismerős, nem futóknak pedig a budapesti ingatlanpiacról.) A csapat jelen pillanatban 7 főből áll, az edzéseket egyénileg oldjuk meg, de ha sikerül összehozni egy-egy pénteken, akkor van közös futás is. A futóköri elvárások könnyen teljesíthetőek - a tag edzze magát rendszeresen, hogy az évente két versenyen induló csapat egy jó eredményt hozzon (=ne essünk össze a légszomjtól :)
Cserébe kaptunk saját névvel ellátott futópólót, ami most lett készen. Szombaton reggel bele is izzadhatunk, mert elmentünk a Metropol reggeli futásra. Miután feltűztük mellünkre pólónkra a rajtszámot, elkezdtünk pózólni, hogy meglegyen a portfóliónk. Miután minden szögből dokumentálva lettünk, bemelegítettünk, majd besoroltunk a picurka (kb. 400 fős) mezőny végére. A fiúk előre törtek egyből, én a csajokkal lassabban kezdtem. A táv rövidsége miatt az 1. km után belehúztam, amit meg is éreztem, mert a kemény 3,6 km felénél el sem hittem, hogy ennyire gáz vagyok - meg akartam állni, meleg volt, sütött a nap, és úgy éreztem egy helyben futok magas térdemeléssel. De hamar beértem azért a célkanyarba, a fiúk már ott vártak ezer éve :) Utólag meglepődtem, mikor kiderült, hogy 19 perc 27 mp alatt volt meg a táv, vagyis átlag 5 perc 41 mp-es kilométereket futottam! Ilyen még nem is volt. Este méltó módon szülinapoztunk, sikerült elhajolni és sokat inni, így a másnapos másnapi nike futásra jó, hogy nem mentem. A futókra sokat gondoltam, miközben vízszintesben próbáltam túlélni a délelőttöt. Mikor készen álltam arra, hogy felkeljek, megnéztem ki mit teljesített és csak gratulálni tudok mindenkinek! Remélem, jövőre én is ott leszek. És semmi piálás előtte :)
És íme a csapat:

Címkék: reggeli céges metropol ablon futókör

2 komment

Helyrebillentve

Simone Lewis 2011.08.31. 22:17

Na jól van, helyre tettem a lelkemet – ma (hiszen szerda van) 2 kört futottam a szigeten és 68 perc alatt, yeah. Napközben igyekeztem nem túlenni magam, ittam is rendesen és bár a tejeskávé adagomat (4 bögre) is le akartam csökkenteni, az nem ment. Szerintem az nekem nagyobb kihívás, mint 20 km-t lefutni…
Szóval ma itt volt a főnök, hosszúztam, így rákészültem, hogy esti edzés lesz a szigeten. Ki is értem fél 8 magasságában, szerintem ideális idő volt egy kellemes futáshoz. Zenét nem vittem, csak elindultam a szokásos kezdőtempóban, vagyis komótosan. Sorban leelőzgettek, de nem foglalkoztam vele. Az elején megfigyeltem, hogy úgy éreztem egy pillanatra, mintha jobb lenne puhább talpú cipőben szaladni. Annyit foglalkoznak ezzel a cipő-topikkal, én ehhez hozzá sem tudok szólni. Nekem egy frankó kis Reebok csukám van, ezt még a Spuriban ajánlották az én pronáló lábaimra. Szerencsére aznap a Hervisben ugyanazt a cipőt féláron (13,000-ért) árulták, így ott vettem meg ofkorsz. Vagyis nem olcsó, gagyi cipőben futok és tökéletesen jól érzem benne magam, hatalmas változást jelentett a nem futáshoz készült NIKE Air Max után és nagyon kényelmesnek érzem a mai napig. Általában aszfalton futok, a sziget budai oldalán végig, de érdekes módon a pestin az elején a gumiszalagon szoktam, talán azért, mert a sóder nagyon laza most ott…szóval ma eszembe jutott, hogy jobb lenne egy puhább cipő. De csak egy futó gondolat volt, nem fájt semmim. A 2. körbe is belekezdtem szépen, haladtam a tempómban. A 2. kör 2. felénél kezdtem egy kicsit gyorsítani (persze csak lassan gyorsítok), kezdtem előzgetni. Aztán meguntam, hogy nem tudom kikerülni a hölgyikéket, kifutottam a salakra. Na ott valamiért úgy éreztem, hogy nagyon oda vágom a lábamat és a gyomromban éreztem a csapódás erejét. Kifejezetten rossz volt, alig vártam, hogy visszamenjek a rekortánra. Belekezdtem az uccsó 1,5 km-be, kezdtem hosszabbakat lépni és szájon át lélegezni. Sokszor, ha a befutó szakaszban vagyok, elkezdek számolni valamit – a lépéseimet, a levegővételeket, vagy a fákat, lámpákat stb. Így valahogy gyorsabban túl vagyok az adott szakaszon. Ma a levegővételt számoltam, úgy saccoltam 100 levegő be és ott vagyok a célban. 114-re be is értem, 68 perc 12 mp alatt. Endo mellémért, de meg sem lepődök. Lényeg, hogy helyretettem a lelkem, ma is jót futottam, most ismét bizakodó hangulatban vagyok, annak ellenére, hogy a gyomrom megint felkavarodott a végére, de remélem ezt később "kinövöm".

Még annyi, hogy ma megnéztem a vasárnapi félmaraton útvonalát – ez baromi hosszú!!! Még úgy is, ha belegondolok, hogy ma a felét lefutottam, nekem hosszabbnak tűnik arányában... Minden indulónak, de főleg azoknak, akiket ismerek, a félmaratonosoknak és / vagy Triósoknak jó futást, jó időt kívánok és várom majd a jó kis beszámolókat! Hajrá mindenkinek!!

Címkék: sziget cipő aszfalt két kör félmaraton salak rekortán

6 komment

Vert sereg

Simone Lewis 2011.08.29. 20:37

Elmentem futni a patakra. Csak tudnám, miért, miközben azt fejtegettem ma, hogy mennyire kimerültnek érzem magam. Nem volt vészesen meleg, de rögtön az elején furcsálltam, hogy olyan nehéznek érzem a lábaimat, meg mintha cipelnék plusz 5 kilót. Valószínű, hogy a tegnap becsókolt 3 (reggeli) + 4 (vacsora) túrós palacsintát cipeltem... 2 km-nél úgy szúrt az oldalam, hogy ilyet régen éreztem, muszáj volt megállnom. Két perc múlva elindultam és megint szúrt, de annyira, hogy azt hittem, visítok. Úgyhogy hagytam a fenébe az egészet és elindultam haza gyalog.
De mint egy vert sereg. Én meg félmaraton jövőre, mi? Muhaha. Na persze. Ilyenkor olyan nullának érzem magam, hogy nem bírok nyamvadt 3 km-t sem lefutni és szégyenszemre haza kell slattyognom. És ahogy futnak el mellettem az emberek, mintha mind engem nézne megvetően (persze a sötét miatt semmit nem látok az arcukból, de én túúúdom, hogy ezt gondolják).
Azt hiszem, most letusolok és lefekszem aludni. Tessék nekem vigasztaló kommenteket küldeni, hogy holnap ismét bizakodóan tekinthessek a baromi lassan ívelő futókarrieremre.

 

Címkék: futás patak

12 komment

Low battery

Simone Lewis 2011.08.29. 12:16

Nem tudom, mások hogyan vannak ezzel, de engem kikészít ez a meleg és alig várom, hogy hűvösebb legyen. És most nem a melegben futásra gondolok. A lakásban 30 fok van, nem tudok rendesen aludni napok, de lassan hetek óta. Hulla fáradt vagyok! Arról ábrándozom, hogy lefekszem egy jó sötét, kellemesen hűs szobában olyan este 10 óra felé és másnap 11-ig alszom (és ébredéskor még mindig sötét van a szobában és hűvös). Ehelyett mi van? Forgolódás hajnali 2-ig, aztán nagy nehezen elalszom, de csak felületes az alvás. 5-től, ahogy világosodik, többször felébredek és reggel fél 7-kor olyan táskás szemekkel kelek fel, hogy Horst Trappert (aka. Derrick) hozzám képest Kismiska. Vasárnap reggel 8-kor az erkélyen végre hűs szél fogadott, de 11 felé már ugyanolyan meleg volt. Ha kiszellőztetem a szobát, 27 fokra süllyed a hőmérséklet, de 5 perc múlva visszamelegszik a nappali. És mindezt még megfejelem azzal, hogy olyan sűrű a program, hogy csak pislogok, esély nincs egy jó, kiadós pihenésre. Ahogy elnézem, október közepén lesz az 1. olyan hétvége, amikorra nincs program betervezve...
Tegnap estére beütemeztem egy lazább futást, de végül kihagytam. (Néztem a Titanicot. Soha nem láttam még és untam a "Tejóisten, nem láttad" ill. "Nem vagy EMBEEEER" féle felkiáltásokat) Úgyhogy ma nincs mese, megyek. Amúgy azon agyaltam, hogy el kellenne kezdenem szedni valami csoda multi-vitamint. Sokszor azt érzem, hogy nincs bennem elég energia, sokszor szívem szerint futnék 1 km-t és csá. Beszednék ilyen csodacuccot és akkor biztos boldogan szökkennék ki az ágyból, mosolyogva, szép hajjal, üdén, reggeli napsárga fénybe vonva és csini kiskosztümben, tiptop cipellőben beszökkennék az irodában ahol lendületesen forognék a forgószéken miközben elégedetten teszem a helyére a telefonkagylót, majd a nap végén übertrendi, 36-os futócuccban egy csepp izzadság nélkül tolnék le 10 kilit, és végül otthon meghitten kucorodnék be a TV elé a szép bézs színű kanapén Guloval, miközben Joli dorombol mellettünk....Arra elég az energia, hogy kimenjek és letudjam a távokat, de minimális javulást látok csak, kicsivel a stagnálás felett. Jó lenne energiabombának lenni és mindig jobb és jobb eredményekről beszámolni, ahogy mások teszik. Hogy lesz ebből félmaraton jövőre? Olvastam, hogy 2 és fél óra a szintidő a nike futáson. Ha így folytatom, lehet, hogy le fogom tudni futni a 21 km-t jövő ilyenkor, de hogy lekapcsolnak 2 és fél óra után valahol a 18. km magasságában és szégyenszemre kitessékelnek, az zicher. Most meleg van, azért vagyok hulla. Igaz, utána jön az ősz, a trágya, álmosító esős idővel. Aztán a tél, amikor téli álom lesz rajtam. Aztán jön a tavaszi fáradtság...
Visszatérve, azért elmegyek ma este a patakra. Szerdán - bízom benne - ismét be tudok iktatni egy kétkörös szigetet, hiszen szerda lesz. Szombaton reggel meg megyünk a céges kis csapatunkkal a Metropol reggeli futásra. Elvileg egy szigetkör lett volna, de ma olvastam, hogy a Városligetben lesz és 3.6 km-re csökkentették. Vicces, hogy mikor megtudtam, hogy még csak szigetkör sem lesz a táv, hanem csupán 3,6 km, csalódott voltam. De megyünk, fel kell majd avatni a céges pólót, ami a héten (remélem!!) készen lesz.

Címkék: sziget alvás fáradtság meleg futás metropol

5 komment

Állat(i)

Simone Lewis 2011.08.26. 21:49

Múltkor olyan rossz kedvem lett, mint egy hintanak, mikor eldöntöttem, hogy kihagyom a nike futást. Két napja viszont kialakult, hogy megyünk egy pozsonyi éjszakai futásra szeptemberben, már ekkor jobb kedvem lett. Ma gatyarohasztó meleg volt, a lakásba a 30.8 fokos nappaliba értem haza. Joli cica is csak szenved. Elkezdtem netezni és találtam egy külföldi futóversenyt, ahova nagy valószínűséggel el tudunk menni az én rozsomákommal (GuloGulo-val), de hogy hova, inkább nem árulom el, nehogy valami közbejöjjön, babonás vagyok! Ettől olyan jó kedvem kerekedett, hogy madarat lehetett volna velem fogatni, és felkerekedtem egy esti futásra gyorsan. Lendületben voltam, a meleghez és magamhoz képest elindultam, mint egy nyúl, toltam neki rendesen. Aztán persze belassultam, mint egy agár a 200 méter végén és átálltam egy lassabb tempóra. A pataknál ökör módjára szinte egyedül futottam, alig voltak kint. Jogos, senki sem olyan marha, mint én, hogy ilyen melegben, ráadásul pénteken este fusson…A Mogyoródi úti fordulópontnak úgy örültem, mint majom a farkának. Hazafelé vettem az irányt, a sötétben egy részen kicsit kacsáztam is a pókhálók miatt, majdnem elestem. A 4. km környékén már hal módjára tátogtam, olyan szomjas voltam, a szám is összeragadt már. Elmacskásodtak a lábaim, kezdtem teknős módjára vánszorogni, de gondoltam szívós leszek és csakazértis elfutok hazáig. Izzadtam, mint egy , de végül lefutottam 6,5 km-t, a leggyorsabb etap 6 perc 13 mp-es lett, összidő 41 perc 43 mp. Feljöttem a lakásba, annyi vizet ittam, mint egy gödény és kiterültem, mint egy béka. Összegezve, szívtam, mint a torkosborz, és most olyan szagom lehet, mint egy görénynek, de akkor is fel vagyok dobvaaaaa!

Címkék: verseny állat meleg patak nike pozsony

2 komment

Ha kedd, akkor Belgium

Simone Lewis 2011.08.24. 23:01

Ha szerda, akkor 10 km. Vasárnap óta nem futottam, ma sem voltam annyira ráhangolva, de már hétvégén észrevettem, hogy az utóbbi 3 héten szerdai napokon futottam a 10 km-es távokat, így nem akartam, hogy megtörjön a sorozat. Az irodában szabályosan fáztam a klíma miatt, így amikor kiértem a szigetre 8 óra felé, kicsit jól is esett a meleg. Találkoztam BRandommal, azt mondta, nagyon meleg van a futáshoz. Hittem neki, mivel egyfolytában pislogott a szemébe folyó izzadság miatt. Mondta is, hogy ha nagyon nem megy, ne erőltessem a 10-est, és egyet is értettem vele, hiszen ő bölcs. Elindultam, úgy voltam vele, lesz, ahogy lesz. És valóban nagyon meleg volt. (És itt a meleg szó helyébe sokkal csúnyábbakat is tudnék mondani, de nem teszem, mert kurva jólnevelt vagyok.) Most is zenére futottam, régi rockzenéimet válogattam össze. Az első kört aránylag akadály nélkül vettem, ami örömmel töltött el, hiszen nem olyan régen még az is kihívás volt. A másodikba bele is kezdtem, de a meleg mellett elkezdtek zavarni apró dolgok, amik önmagukban nem vészesek, de jobb lenne, ha nem lennének.
Hosszú copf – idegesít, hogy a hátamhoz csapódik. Most már tényleg le fogom vágatni a hajam
Nyaklánc(medál) – zavaró, ahogy ugrabugrál az állam előtt. Mindig elfelejtem levenni
Nadrág – ma felavattam a vadzsiúj Karrimor gatyómat. Tök jó, szép, anyagában szerényebb, mint egy Nike, de az ára kárpótolt. Egy dolog nem annyira jön be, hogy nem csípőfazon, vagyis a hasamon megy körbe a gumi, ez nem esett olyan jól, de megszokás kérdése
Fülhallgató – állandóan kicsúszik a fülemből, mindig vissza kell tenni. Örülnék, ha nem izzadna a füljáratom, de ilyenkor még ott is izzadok
Melltartópánt – mindig lecsúszik. Ha meg szorosabbra veszem, akkor bevág...
Bizsergés – ma a lábujjam bizsergett az utolsó 2 km-en, de volt már többször, hogy a fogam (!) bizsergett
Ma ezek zavartak, de biztos volt már pár ilyen jellegű marhaság máskor.
A második kör 2. felének elején volt egy nyulam, egy vizsla! Annyira édes volt, ott futott előttem, de úgy, mintha velem futott volna! 500 méteren keresztül vezetett, hátra-hátranézve. Aztán egyszer csak megtorpant, na akkor majdnem pofára estem benne…
Szerencsére itt már kezdett végre hűvösebb lenni, és már biztos voltam abban, hogy megcsinálom a két kört. A 8. km magasságában éreztem, hogy már nagyon jó lenne végezni. Furcsa volt, mert többször kirázott a hideg. Passzolt a zene szövege is: This is the noise that keeps me awake, my head explodes and my body aches, push it! Szóval mindezek ellenére elkezdtem szedni a csülkeimet és gyorsabban futottam, így 70 percre jött ki a 10.6 km, endomondo szerint 6 perc 40 mp-es kilométereket futottam átlagosan, a legjobb 6 perc 16 mp-es volt. Kivételesen a térdem sem fájt. Viszont a konditermi zuhanyzóban megcsúsztam a gumiszőnyegen, amitől akkorát nyekkent, hogy eléggé fáj! Lefényképeztem, hogy lássam szemből rendesen (a fotótól megkímélem a publikumot), de a térdeim leginkább egy fonottkalács felületéhez hasonlítanak. Majd bekenem WD40-nel lóbalzsammal…miért nem írták ki, hogy „Vigyázz! A csúszásgátló gumiszőnyeg csúszik!” Bah.

Címkék: sziget meleg 10km

7 komment

Should I stay or should I go?

Simone Lewis 2011.08.21. 18:52

Már egy ideje azon szerencsétlenkedtem, hogy menjek-e a Nike futóversenyre vagy sem. Előtte való nap buli, aznapra sok program, oda meg csak úgy jó kimenni, ha részt is veszek majd utána ott is maradok… Az ilyen szituációkban nagyon tudok töketlenkedni, de végre, nagy nehezen eldöntöttem, hogy kihagyom. Nagyon sajnálom, hiszen csak az év egyik futóeseményéről van szó. Idén 3 versenyt vártam igazán (Nike, Spar és EDF), ebből csak az EDF-re tudok menni. BÉF-en még egyszer sem voltam. Már régóta agyaltam azon, hogy miért van az a késztetésem, hogy az összes létező olyan futóeseményre elmenjek, ahol van számomra is vállalható táv és miért érzem magam kicsit durcásan, ha mégsem tudok elmenni. Most egyszerűen ilyen időszakomat élem a futásban, gyanítom, le fog csengeni, de addig is iszonyatosan tudom sajnálni, ha kihagyok egy rendezvényt.
Először is a verseny egy remek közeli cél, jó motiváció arra készülni, az van a szemem előtt és ad erőt akkor is elmenni edzeni, ha éppen baromira nincsen kedvem. Mert annál semmi sem lenne nyomasztóbb, ha csúfos kudarcot vallanék a versenyen és nem tudnám lefutni az adott távot, vagy csak szenvedéssel. Nem szeretek felkészületlenül menni sehova sem.
Másodszor, versenyen eleddig mindig javítottam az eredményemen, ami ad egy hatalmas adag önbizalmat és legfőképpen motivációt a továbbiakra nézve, valamint bebizonyosodik az is, hogy van értelme sportolni, küzdeni, futni kitartóan. Mindig továbbléptet eggyel, fokozatosan nőnek a bevállalható és bevállalt távok. 2 éve nem mertem volna 5 km feletti távon indulni, most már 10 km-re is mernék nevezni és elkezdtem foglalkozni a gondolattal, hogy milyen lesz majd félmaratonra készülni.
Harmadszor, a társaság. Jó pár ismerősöm van, aki fut, illetve a futóbloggerek bejegyzései is motiválnak, hogy márpedig ott a helyem, mert ha nem megyek, kimaradok egy jó buliból, ahol mindenki más ott van. A futás öröméből, ez együtt izgulás és egymásért izgulás öröméből, a futás utáni jóleső érzésből és a versenyek utáni élmény- és tapasztalat cseréből. Kicsit irigykedve hallgatom utólag a beszámolókat a kihagyott futásokról és nagyon sajnálom, hogy nem lehettem része azoknak. Mindig agitálom a körülöttem lévőket is, hogy jöjjenek ők is, hatalmas élmény egy ilyen eseményen részt venni, akár csak nézőként is. A céges futókör is a K&H futás után érzett eufória hevében jött létre; olyan emberek is belelkesedtek, akik előtte nem is futottak versenyen. Részemről igaz a mondás, hogy a részvétel a lényeg. Egyszerűen jó ott lenni, részese lenni egy nagyszabású eseménynek. De erről az élmény-faktorról órákat lehetne regélni…
Negyedszer, a büszkeség. Amikor túl vagyok egy versenyen és látom nem-futó barátokon, családon, hogy milyen büszkék rám, hogy megcsináltam, gratulálnak és amolyan csodálattal hallgatják, amikor mesélek az élményekről és hogy egyre hosszabb távokat futok le (egy olyan embernek, aki nem sportol, már 3 km is hatalmas távot jelent). Sőt, még ha kicsinyesen is hangzik - van, hogy jól esik azt érezni, hogy kicsit irigyelnek is :)
De ugyanakkor tudom, hogy vannak fontosabb dolgok is és nem tudok mindegyik eseményre elmenni. Fontos a családom; Gulo alig van itthon, ha hazajön egy hétre (vagy éppen csak 2 napra) egy hónapban, akkor szeretnék vele lenni. Ha külföldi barátaim évente szinte csak egyszer jönnek haza, akkor nem mondom le őket azért, mert másnap nekem futni kell. Majd futok máskor. Lesz még rá alkalom bőven.

És most, hogy így kifilozofáltam magam, megyek futni egyet.

Címkék: közösség család verseny szellem futás élmény spar nike félmaraton edf

7 komment

Végre!

Simone Lewis 2011.08.17. 22:22

Bár ma már posztoltam egyet, ezt le kell írnom. Nem lesz hosszú.
Csak elmentem futni a patakra. Zene nélkül, telefon kézben. Kellemes idő, már nem volt meleg. Alig voltak kint. Nagyon kényelmes tempóban futottam. És egyszerűen olyan volt, amilyet múltkor akartam: kellemes esti, kényelmes futás, mindenféle stressz nélkül. Nem zavart semmi sem, se telefon, se zene, se piros lámpa, se kutya. Úgy éreztem, ma menni fog. A szokásos fordulópontomon túl mentem, elfutottam egészen a bicajút végéig, a zuglói Csömöri útig. Ott fordultam meg, a hazafele kunkort is bőven megtoldottam, elfutottam az Örsig és onnan haza. A vége 10.3 km lett 72 perc alatt. Az idő sok, lassan mentem, ez OK. Ismét 10 km fölé mentem, ami önmagában nagyon jó, hiszen nem sokszor volt még ilyen, de ami a lényeg, hogy most először volt, hogy végig egyenletesen futottam, nem volt mélypont, nem kellett noszogatni magam, eszembe sem jutott megállni, a futás minden egyes lépésénél jól éreztem magam és úgy éreztem, hogy nem fáradtam el, még van bennem több is!! Tudom, hogy a térdem ezt meg fogja bosszulni már holnap, de megérte. Most teljesen boldog vagyok!

Címkék: patak 10k

3 komment

Ruhagondok

Simone Lewis 2011.08.17. 19:17

Terveztem / tervezek ma este futni, de még lehet, hogy meggondolom magam, mert a térdem fáj. Nem nagyon, de folyamatosan, és ülés közben is. Egész nap máshogy pakoltam a lábaimat, hogy hátha valamelyik pozítúra jobb, de sajnos nem. Majd mikor besötétedik, meglátom (érted? A sötétben meglátom…), hogy megyek-e.
De addig is szeretném magam kipufogni. Kezdem onnan, hogy a (futó)pólóimmal lassan Dunát lehet rekeszteni, de futásra kényelmes, alkalmas nadrágom csak 4 db van, de mivel mostanában viszem magammal a mobilt, olyan kell, amin van zseb; kézben nem jó vinni a telefont. Na ilyenből 2 darab van, és az egyik téli. Vagyis ha jól számolom, 1 db gatyám van most, az már volt rajtam a héten, sőt, tudom, hogy nem éppen guszta, de már kétszer is, pont az előbb írottak miatt. Szóval kellene olyan ¾-es futónaci, aminek a derekán van zseb. Az olyan, amin elöl van pici és belül, nem jó, mert nem fér el benne a telefonom és a lakáskulcsom sem. Szóval két hete elkezdtem ilyet keresni. De mivel cost-cut van, a lélektani határ 6, nagggyon max. 7 ezer forint. A Spuriba emiatt nem is mentem. Decathlon kínálat legtöbbször baromi szerény, az olcsóbb amit legutóbb láttam, minőségében gyerekkorom bicajosnadrágjaival vetekszik és ahhoz ki is kell menni messzire. Node sebaj, hiszen minden bevásárlóközpontban 560-as betűmérettel vannak kiírva a nagyobbnál nagyobb százalékok. Gondoltam, majd Hervisben, Intersportban vagy valamelyik sportmárkaboltban veszek. Aham. Meg ahogyan én azt elképzelem. Ha nem voltam 20 boltban, egyben sem. A Hervis sajátmárkása 10,000 Ft, meg volt Nike XL-esben. Intersportban (általam nem is ismert) a legolcsóbb akciósan 10,000 Ft. Adidasnál láttam egyedül méretben jót, de annak kicsi a zsebe és az is 10,000 Ft ákkcijóban az outletben (!). Vagy 5 NIKE boltba bementem és SEMMI. Nem hogy méretben, nem hogy drágán; egyáltalán nem volt nadrág egyikben sem! Hogy van ez? Még Puma boltba is bementem (a téli nadrágom Puma és kövezzetek meg, de sokkal jobb, mint a Nike!), ott volt, ugyan zsebnélküli, de nagy méretben és aranyáron. Teljesen felbosszantottam ezen magam.
Úgyhogy megnéztem a sportsdirects.com – ot, ott olcsóbb a Nike, de árulják ezt a Karrimor márkát. Jól néz ki, zseb is van rajta. Utánaolvastam, ez a cég sajátmárkása. Átnéztem 5-6 külföldi review-t és mindenhol azt írták, hogy tökéletesen jó. Úgyhogy holnap rendelek onnan 1 db ¾-es futónadrágot, 1 hosszút, 1 hosszú ujjú futópólót őszire, meg 5 pár zoknit. Kihozza a DHL olyan 3 nap alatt és mindez kerül majd 12,000 Ft-ba.
U.i.1: – hogy a jövőben ne legyenek ilyen problémáim, vettem lottót. Ha ötösöm lesz, az összes olvasómat felruházom általa választott márkájú teljes futó-outfitbe. Ha négyesem lesz, mindenki kap egy pár zoknit. Deal?

Címkék: nike adidas puma futónadrág karrimor

8 komment

A Majdnem Olyan Bátor

Simone Lewis 2011.08.16. 17:24

Nem szoktam két egymás követő napon futni, így tegnap nem terveztem menni. De végül, mikor már kezdett sötétedni, kedvet kaptam hozzá. Úgy döntöttem, kocogok egyet kényelmesen a hűvösebb estében, sötétben. Sőt, nagy bátran elkacérkodtam egy olyan 8 km-es távval is gondolatban.
Pont nem így lett. Először is baromira nem volt hűvösebb. Már többször megtévesztett a 3. emeleti magaslat, most is benyaltam, hogy lehűlt a levegő. Dögmeleg volt. Meg aztán vittem magammal zenét is. A múltkori tracklistet kicsit módosítottam, töröltem a vontatott zenéket és felmásoltam egy-két pattogósabb újat. Így aztán baromira nem kocogósan, komótosan futottam, hanem belendültem, többször is, ami betett. A késői időpont ellenére meglepően sokan voltak kint a pataknál, lehet, hogy működik ott valami éjszakai futóklub?... Szóval suhantam, míg egyszer csak csörög a mobilom, anyukám az, felveszem.
(én) Sziii...aaa....aaaa...nyuuuhhhh!
(anyu) Szióka! Mit csinálsz?
(én) Fu-hu to-hok
(anyu) Akkor állj meg légyszi, nem nagyon értem, mit mondasz így lihegve.
(én) Oh-oo ké-éé.
Szóval leálltam és gyalogoltam 4 és fél percig, amíg a beszélgetés tartott.
Majd újra megindultam, a kis gyaloglástól felfrissülve, meg a Call on me-től lendületet kapva kissé gyorsabban futottam. 5 percig, mert megint csörög a telefon, megint anyukám az.
(én) Iii-hi gge-heeen?
(anyu) Még mindig futsz?
(én) Háá-háát, fuu-hhut né-hékk....
(anyu) Nacsakazérthívtalakvissza...stb stb.
És itt megint leálltam és gyalogoltam, igaz, csak olyan 2 percig. A beszélgetés végeztével harmadszor indultam el, megint jó lendületesen, Enter Sandman megint meglökött. Itt elértem végre a fordulópontra, de éreztem, hogy ez az elindulok-megállok-elindulok-megállok nekem nem megy. Lehet, hogy véletlenül résztávoztam vagy valami ahhoz hasonló jellegűt produkáltam? Ha igen, akkor ezt nem nekem találták ki. Maradok az egyenletes, komótosabb futásnál. Lassan járok, tovább érek.

Anyu mindig azt mondja, ne fussak sötétben. Hiába mondom neki, hogy ki van világítva a futópálya bicikliút, és milyen sokan kint vannak, de csak tett egy kis bogarat a fülembe. Mikor szaladtam, egyszer csak láttam a periférikus látóteremben egy mozgó árnyat, hogy valaki nagyon rámtapadt és közeledik, közeledik... Épp kezdem rémeket látni, mire oldalra néztem, és rájöttem, hogy a saját árnyékom az. Az utcai lámpák miatt két árnyékom volt, és ahogy haladtam, közeledett a 2. és az követett. Szóval megijedtem a saját árnyékomtól. Ilyen bátor vagyok én.
Ja, hogy milyen volt a futás? Fentiek miatt eléggé zilált lettem a végén, be is lassultam és a 6. km körül megálltam. Az is fárasztott, hogy mivel nem voltam rajtam szemüveg, rosszul láttam, így lefelé, a lábam elé néztem, nem pedig egy célpontot kinézve a távolban, ami mindig segít. Leállítottam Endomondot is, pihenjen csak ő is, megérdemelte, tegnap ismét helyesen mért. Sétáltam pár métert, majd hazakocogtam a fennmaradó 500 méteren (muszáj, a pizzéria terasza előtt akkor is futok, ha megpusztulok!). Vagyis a vége olyan 5.6 km lett 36 perc alatt, ebből már levontam a gyaloglós részt távban és időben is. Ennyit a bátor 8 km-ről, eh.
Ma pihenés, húsosat ebédeltem, az lehúz. Majd holnap este megint megyek, illetve ahogy elnézem, esélyes egy péntek esti MÉF.

Címkék: zene este futás patak

5 komment

Csajos hétvége

Simone Lewis 2011.08.14. 22:22

Szerdán voltam utoljára futni, akkor megvolt két szigetkör. Pénteken BÉF helyett osztálytalálkoztam, ahol sikerült magamhoz képest sokat ennem és pálinkázni, borozni. A hétvége csajosan telt el. Szombaton, hosszú idő óta először feljött anyukám a nagy Pöstbudára és elmentünk tekeregni, ősi magyar szóval élve soppingolni. Jó pár boltot bejártunk, 2 bevásárlóközpontot, majd - to be on the safe side - még megálltunk a Dunaharasztin lévő teszkó üzletsoron is. Napközben, mikor már fáradtam rogytam le az alapvetően pasiknak való fotelba az egyik üzletben, eszembe jutott, hogy igazán bekapcsolhattam volna Endomondot egy sétálós work-out-ra. Szerintem annyit masíroztunk az üzletek között (szigorúan cikk-cakkban közlekedve), hogy a táv kitett egy edzést.
Ma koradélután, miután visszacseréltem a beszerezett cuccok felét, letespedtem a kanapéra és olvasni kezdem, miközben tejeskávéztam, macskátdoromboltattam. Angliában élő barátnőmtől tegnap kaptam egy limonádé csajregényt, inkább annak kezdtem neki a lassan olvasott történelmi regényem helyett. A könyv nagyon vicces és limcsi mivoltát ellensúlyozza, hogy angolul olvasom. Történetét tekintve egy sikeres, antisportoló, és természetesen szingli lányról szól, akinek kolléganője súlyos beteg és emiatt elhatározza, hogy egy jótékonysági rendezvényen le fogja futni a félmaratont. Emellett legjobb barinője egy futómániás, aki motiválja ill. az edző a futóklubban, aki persze baromi helyes (és  gödröcskék jelennek meg az arcán, amikor mosolyog), ill. akivel várhatóan összejön a sztori végén. Lényeg, hogy a csaj 5 hónapot ad magának arra, hogy felkészüljön a félmaratonra. Tudom, hogy van ilyen, mert többször hallottam már emberekről, akiknek sikerült. Pont a napokban agyaltam azon, hogy én vajon mikor jutok el erre a szintre. Már 1,5 éve futok, de mivel mindig bejöttek 2-3 hónapos kihagyások, szinte mindig elölről kezdtem a futásokat. Most azonban bízom abban, hogy folyamatosan fogok járni edzeni, még télen is, így érzek némi reményt arra vonatkozóan, hogy jövő ősszel esetleg már én is félmaratonon tudok indulni. Másik oldalról támogatja ezt a tervet az is, hogy úgy vettem észre, hogy inkább vagyok hajlandó a táv hosszát növelni, mint a sebességemet növelni. Vagyis szívesebben futok le 2 kört a szigeten kényelmesen haladva, mint egy kört gyorsan, tempósan. És ha ezt a taktikát követem, akkor van is esély a 21 km-es táv legyőzésére jövő ilyenkor. De ehhez azonban folyamatos edzés kell, így annak ellenére, hogy nagyon kíváncsi vagyok, hogy regényem hősnője összejön-e álmai lovagjával, erőt vettem magamon és elmentem ma este futni a patakra. Ha már csajos hétvége, felvettem újonnan beszerzett nagyon-pink Adidas futópólómat és nekiindultam. Sajnos a 4 nap kihagyás és a meleg megtette (negatív) hatását. Lassan haladtam, és a befülledt fű fojtogató szaga sem tett jót. A táv feléig még el-el jutottam, de 3,5 km magasságában már eljátszottam a gondolattal, hogy megállok. De eszembe jutottak a félmaratonos táv gondolatai, így inkább visszatettem magam 2-esbe és futottam tovább. A térdem is fájdogál, így amiatt sem erőltettem agyon magam, de nem álltam meg. A vége 6.6 km lett 44 perc alatt. Mivel minden nézőpont kérdése, ahhoz képest, hogy végigpunnyadtam a délutánt és sokat ettem hétvégén - nem rossz. Ahhoz képest, hogy ki nem mondva kacérkodok egy jövőbeni félmaraton gondolatával - rossz. A hetem megint zsúfolt lesz, de bízom benne, hogy minimum 3 este eljutok edzeni. Muszáj, muszáj….

Címkék: futás patak félmaraton

4 komment

süti beállítások módosítása