Uccuneki!

Soha nem szerettem futni, pláne nem sokat. Mostanában mégis szoktam, mert nekem ez jó. Meg egészséges. Meg kihívás. Mert van hova fejlődni. Bőven.

Friss topikok

  • Simone Lewis: @snatch_: Szia, köszi, hogy benéztél ide! Azzal egyetértek, hogy megszokás kérdése, de amíg nem v... (2013.07.23. 12:02) Hogyan (ne) győzzük meg saját magunkat
  • Simone Lewis: @saaby.: Fú, ez jó kis naptár, köszi! (2013.06.06. 13:02) Az a terv, hogy nincsen terv
  • rrroka: @Simone Lewis: beírtam FB csoportjukba is, a nevet random választottam, nem csak ehhez a névhez, h... (2013.04.18. 08:42) Fussunk mint állat
  • T@Z: Köszi, sosem lehet tudni. :) Jó futást, gyönyörű a rakpart mindkét oldalon! (2013.03.05. 16:32) Évi update
  • csiripiszli12: @Simone Lewis: Hajrá! :) (2012.10.22. 13:35) Távirati stílusban

Linkblog

Futás beszélgetés közben

Simone Lewis 2011.08.01. 21:27

Letelt az 1 hetes pihenő, ma végre voltam futni. Reggel tökörésztem, hogy a hosszú nadrágot tegyem el, vagy a rövidet, de szerencsére az utóbbi mellett döntöttem, este 6-kor kifejezetten kellemes idő volt, októberhez a jelenlegi nyárnak nem nevezhető évszakszerűséghez képest. Napközben már leleveleztem BRandommal, hogy ha egy időben érünk a szigetre, akkor együtt futunk. Kicsit tartottam az egésztől, hiszen 1,5 hete nem futottam, 1 hónapja a szigeten sem voltam, társaságban meg még soha nem is edzettem, és különben is, ő sokkal jobban fut, mint én. Féltem, hogy 5 perc után ott hagy, ha beszélgetünk futás közben. Régen meggyőződésem volt, hogy képtelen lennék úgy edzeni, hogy közben beszélek. Mindig ámulattal néztem a mellettem csacsogva elszaladó embereket, nem értve, hogy hogy a fenébe nem fáradnak el 2 perc alatt?! Én levegőt sem kapnék! Számomra is meglepő volt, de ma én sem fáradtam el 2 perc alatt. BRandom alkalmazkodott az én lassabb tempómhoz és szépen, komótosan, beszélgetve vágtunk neki a körnek. Megvitattuk a tapasztalatainkat futás terén, ill. leginkább én hüledeztem, hogy ő miket művel, mekkora távokra képes már és milyen céljai vannak. Ismét megfogadtam, hogy igenis érdemes szenvedni, mert lehet fejlődni! Ugyan többször csak rövidebb válaszokat adtam (aham, ühüm, űűűhaa!), de volt, hogy teljes mondatokkal beszéltem és a kört gyakorlatilag végigdumáltuk. Már az elején beálltunk egy számomra jó, pláne sérülés után is kellemesnek mondható tempóra és tartottuk is végig magunkat hozzá. BRandom még ment még egy kört, meg utána bevállalt valami gyors-lassú 100 méteres kínzást (noooormális?!), és bár kacérkodtam a gondolattal, hogy nekikezdek még egy fél körnek, inkább felfutottam az Árpád hídra, majd a végén egy nagyobb kunkorral kanyarodtam vissza a konditerembe. Ott lazítgattam egy kicsit, majd tusoltam stb. Endemondo szerint  6,2 km-t futottam 44 perc alatt,  átlagosan ugyan 7 perces kilométerekkel, ami valljuk be, nem egy gyors tempó, de nagyon jól éreztem magam a futás után fizikailag, és szellemileg is felfrissültem. Szerencsére nem igazolódtak be félelmeim, kellemesen, jólesően futottam, a térdem is bírta, és még beszélgettem is közben.  BRandommal korábban leegyeztettük, hogy majd futunk és iszunk egyet, ebből akkor az első pipa, már csak inni kell elmennünk :)

Címkék: sziget beszélgetés futás endemondo

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://uccuneki.blog.hu/api/trackback/id/tr93118291

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.08.02. 07:31:54

Majd egy Vári-s kerékpáros fagyizást is be kell iktatni az edzéstervünkbe. :)