Uccuneki!

Soha nem szerettem futni, pláne nem sokat. Mostanában mégis szoktam, mert nekem ez jó. Meg egészséges. Meg kihívás. Mert van hova fejlődni. Bőven.

Friss topikok

  • Simone Lewis: @snatch_: Szia, köszi, hogy benéztél ide! Azzal egyetértek, hogy megszokás kérdése, de amíg nem v... (2013.07.23. 12:02) Hogyan (ne) győzzük meg saját magunkat
  • Simone Lewis: @saaby.: Fú, ez jó kis naptár, köszi! (2013.06.06. 13:02) Az a terv, hogy nincsen terv
  • rrroka: @Simone Lewis: beírtam FB csoportjukba is, a nevet random választottam, nem csak ehhez a névhez, h... (2013.04.18. 08:42) Fussunk mint állat
  • T@Z: Köszi, sosem lehet tudni. :) Jó futást, gyönyörű a rakpart mindkét oldalon! (2013.03.05. 16:32) Évi update
  • csiripiszli12: @Simone Lewis: Hajrá! :) (2012.10.22. 13:35) Távirati stílusban

Linkblog

Mennyi?! 30!

Simone Lewis 2011.07.04. 21:43

Ma vagyok 30 éves. Öregszem! Hogy idézzek az ismerősöktől kapott jókívánságokból: öreglány, banya, vénasszony, vénszatyor stb. Még jó, hogy vannak barátai az embernek! :)
Viccen kívül, sokszor valóban kissé kriplinek érzem magam. Ropognak a csontjaim, könnyen meghúzódik a lábam, nyakam. A derekam kifejezetten vacak. Évente egyszer menetrendszerűen bekattan és moccanni is alig tudok. Legutóbb decemberben egy tüsszentés miatt hangosan roppanva adta meg magát és napokig úgy közlekedtem, mint aki besz#@t. Edzéseken is érzem a csontjaimat és nagyon kell figyelnem magamra. Amikor elkezdtem rendszeresen mozogni, a kezdeti fájdalom a sípcsontom mellett jelentkezett, többször begyulladt a lábam, mígnem kiderült, hogy rossz cipőben futok. A lábam ún. pronáló, azaz futáskor befelé dől (enyhe lúdtalpam van, mit szépítsem…), emiatt folyamatosan feszült a belső ín, ez okozta a gyulladást. A Spuriban megmutatták a hozzáértők, hogy milyen cipőt vegyek, be is szereztem és azóta szerencsére ez a probléma teljesen megszűnt, nem fáj lábam. Tehát csak javasolni tudom mindenkinek, hogy jó cipőt vegyen! A lábtípusokról bővebben itt lehet olvasni.
Másik kritikus pont, vagyis pontok a térdeim. Ugyancsak még a sportkarrierem kezdetén történt, hogy pár száz méter gyaloglás után (akkor még ennyiből állt a belemelegítésem) a futás kezdetekor mindkét térdem roppant egyet az első lépéseknél. Nem igazán foglalkoztam vele, mert máskor is roppantak meg a csontjaim, meg különben sem fájt, lenyomtam az adagomat mindenféle fájdalom nélkül. Mikor végeztem, akkor úgy éreztem, mintha feszülne a térdnadrág passzéja a térdem alatt…estére már annyira feszült, hogy nem tudtam leguggolni illetve nem is tudtam teljesen kinyújtani a lábaimat. A térdeim meg szép szabályos kis bucik lettek, megteltek folyadékkal. Másnap elcsámpáztam dokihoz (vicces azért mindkét lábra bicegni!), aki beutalt a reumatológiára, ahol az orvos a vizsgálat után el is zavart fizikoterápiára. 20 alkalomra. Meg kaptam mindenféle csodakenőcsöt és dunsztban kellett tartani a lábamat. Nem tudom, hogy ezektől, vagy magától, de rendbe jött a térdem. De az eset óta nagyon nagy figyelmet fordítok a belemelegítésre, különösen a térdeim bemelegítésére. Nagyon alaposan megmozgatom őket, szinte mindig gyalogolok minimum fél km-t, mielőtt futnék, illetve sok lábkörzést végzek és részben emiatt is kezdek mindig kocogással. A táv végeztével pedig alaposan nyújtok.
Hajlott korom ellenére (vagy épp azért!) ma is elmentem egyet szaladni. Meg hogy a kapott tortát lemozogjam... Háztól-házig patakkör volt a mai etap, 6,5 km, szokásos kis tempómban tettem meg, persze szigorúan alapos, fent leírt bemelegítés után. A most becsókolt sütit meg majd a következő edzésen elégetem, promisz.

Címkék: öreg futás cipő csontok térd melegítés

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://uccuneki.blog.hu/api/trackback/id/tr913039636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.07.11. 09:42:35

Bázz nagyon gáz lehet 30 évesnek lenni! Nem lennék a helyedben hallod! Nekem így 31-en túl közeledve a 32-höz már nincs igazán ilyen problémám. :D

A bemelegítés tényleg fontos és az nekem mindig alapvető. A nyújtás olykor már elmarad ami nagy hiba, főleg versenyek után felejtek el nyújtani mert akkor ott az igzalom és a sok történés. Ez pedig durván megbosszulja magát másnapra.

Sokan azt mondják örülnek ha izomlázuk van, mert akkor érzik, hogy dolgoztak, de erről próbálom lebeszélni az ismerőseimet és meggyőzni őket, hogy inkább helyesen nyújtsanak.

Simone Lewis · http://uccuneki.blog.hu/ 2011.07.11. 19:28:23

@BRandom: Régebben sokszor elhagytam a nyújtást és meg is volt az eredménye. De így, éretten, 30 évesen már nem bohóckodik az ember, hiszen minden nap már ajándék.