Uccuneki!

Soha nem szerettem futni, pláne nem sokat. Mostanában mégis szoktam, mert nekem ez jó. Meg egészséges. Meg kihívás. Mert van hova fejlődni. Bőven.

Friss topikok

  • Simone Lewis: @snatch_: Szia, köszi, hogy benéztél ide! Azzal egyetértek, hogy megszokás kérdése, de amíg nem v... (2013.07.23. 12:02) Hogyan (ne) győzzük meg saját magunkat
  • Simone Lewis: @saaby.: Fú, ez jó kis naptár, köszi! (2013.06.06. 13:02) Az a terv, hogy nincsen terv
  • rrroka: @Simone Lewis: beírtam FB csoportjukba is, a nevet random választottam, nem csak ehhez a névhez, h... (2013.04.18. 08:42) Fussunk mint állat
  • T@Z: Köszi, sosem lehet tudni. :) Jó futást, gyönyörű a rakpart mindkét oldalon! (2013.03.05. 16:32) Évi update
  • csiripiszli12: @Simone Lewis: Hajrá! :) (2012.10.22. 13:35) Távirati stílusban

Linkblog

Negyed maraton

Simone Lewis 2011.07.01. 21:28

A héten elkummantottam a futást. Hétfőn voltam utoljára és azóta minden napra volt valami program. Két reggel is fel akartam kelni; sőt, az egyiken sikerült is, de mindkét nap esett, így itthon maradtam. Úgy voltam vele, ha ma nem megyek el, akkor legközelebb megint csak hétfőn jutok oda és akkor az 1 hetes kimaradás, ami nem lenne szép dolog tőlem. Tehát ma úgy készültem, hogy megyek. Nem tudom, ki hogyan volt ma, de rég volt ennyire tunnyadt, álmosító, nyöszörgős péntek; a kollégák is szenvedtek bent és nagyokat lapítottak; aki csak tehette, ment haza, amint lehetett. Mínusz 19 kedvem volt menni edzeni és (már elnézést a túl sok részletért, de) még “azok a bizonyos napok” is vannak nálam, ami alapvetőn soha nem szokott zavarni, kivéve ma…No mindegy, híró voltam, nekiindultam. Ellenben nem ki a szabadba, hanem be a kondiba, mivel nagy volt a szél és én aztat nem szeressem (najó, fél-híró vagyok). Vagyis futópadon futottam. Sokan nem szeretik, mert unalmas, nem is igazi futás, büdös van a teremben, bla-bla. Én szeretek padon szaladni. Nincs szembeszél és egyéb zavaró tényezők (kutyapóráz, piroslámpa és egyebek). Ellenben a szokásos távot hosszabb idő alatt teszem meg, annak ellenére, hogy gyorsabban futok. Vagyis (megfigyeltem), hogy az 5,3 km-es (szigetkörnyi) távot kb. 38 perc alatt teszem meg egy egészséges tempóban, végig lendületesen futva. Kint a szigetkör szütyörögve is megvolt az utóbbi időben 35 perc alatt. Vagyis a kapott segítség, hogy nincs szembeszél, visszaüt ott, hogy gyakorlatilag az erősebb tempó mellett is tovább kell mozogni a padon. Az eddigi leghosszabb táv, amit futottam 10,6 km volt, két alkalommal. Egyszer padon még kb. 1 éve; egyszer pedig másfél hónapja a szigeten. Régóta agyaltam azon, hogy megint meg kellene próbálni, sikerül-e újra. Jelentem, ma sikerült! 11 km-t futottam le, vagyis túl is teljesítettem az eddigieket kemény 400 méterrel :) Az elején zenét hallgattam, jó kis lendületes, régi (Faith no more) és új (Lady Gaga – vagy ez ciki?) számokra nyomtam a tempót. Az első 5 km mondhatni simán ment. Érdekes, hogy még a légzésemre sem kellett figyelnem, úgy vettem a levegőt, mintha épp csak gyalogolnék. Aztán persze a 7-8. km felé már kevésbé…Meleg volt, nagyon megizzadtam, de aránylag jól bírtam. Cserélődtek mellettem az emberek a szomszéd padokon, a nap egyre jobban betűzött, én egyre jobban izzadtam, de csak eljött a vége. Addigra már elfáradtak a lábaim is, a térdem örült, hogy a végére értem, meg a gyomrom is felkavarodott kissé. Nem csoda, 78 perces folyamatos ugrabugrától. De utána nyújtottam, ittam jó sok folyadékot, tusoltam, hazajöttem. Most pedig nézem a reptéri infót, hogy mennyit késik Gulo gépe, mert ma végre hazajön!

Címkék: zene meleg futás futópad

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://uccuneki.blog.hu/api/trackback/id/tr303031265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.