Szerdán voltam utoljára futni, akkor megvolt két szigetkör. Pénteken BÉF helyett osztálytalálkoztam, ahol sikerült magamhoz képest sokat ennem és pálinkázni, borozni. A hétvége csajosan telt el. Szombaton, hosszú idő óta először feljött anyukám a nagy Pöstbudára és elmentünk tekeregni, ősi magyar szóval élve soppingolni. Jó pár boltot bejártunk, 2 bevásárlóközpontot, majd - to be on the safe side - még megálltunk a Dunaharasztin lévő teszkó üzletsoron is. Napközben, mikor már fáradtam rogytam le az alapvetően pasiknak való fotelba az egyik üzletben, eszembe jutott, hogy igazán bekapcsolhattam volna Endomondot egy sétálós work-out-ra. Szerintem annyit masíroztunk az üzletek között (szigorúan cikk-cakkban közlekedve), hogy a táv kitett egy edzést.
Ma koradélután, miután visszacseréltem a beszerezett cuccok felét, letespedtem a kanapéra és olvasni kezdem, miközben tejeskávéztam, macskátdoromboltattam. Angliában élő barátnőmtől tegnap kaptam egy limonádé csajregényt, inkább annak kezdtem neki a lassan olvasott történelmi regényem helyett. A könyv nagyon vicces és limcsi mivoltát ellensúlyozza, hogy angolul olvasom. Történetét tekintve egy sikeres, antisportoló, és természetesen szingli lányról szól, akinek kolléganője súlyos beteg és emiatt elhatározza, hogy egy jótékonysági rendezvényen le fogja futni a félmaratont. Emellett legjobb barinője egy futómániás, aki motiválja ill. az edző a futóklubban, aki persze baromi helyes (és  gödröcskék jelennek meg az arcán, amikor mosolyog), ill. akivel várhatóan összejön a sztori végén. Lényeg, hogy a csaj 5 hónapot ad magának arra, hogy felkészüljön a félmaratonra. Tudom, hogy van ilyen, mert többször hallottam már emberekről, akiknek sikerült. Pont a napokban agyaltam azon, hogy én vajon mikor jutok el erre a szintre. Már 1,5 éve futok, de mivel mindig bejöttek 2-3 hónapos kihagyások, szinte mindig elölről kezdtem a futásokat. Most azonban bízom abban, hogy folyamatosan fogok járni edzeni, még télen is, így érzek némi reményt arra vonatkozóan, hogy jövő ősszel esetleg már én is félmaratonon tudok indulni. Másik oldalról támogatja ezt a tervet az is, hogy úgy vettem észre, hogy inkább vagyok hajlandó a táv hosszát növelni, mint a sebességemet növelni. Vagyis szívesebben futok le 2 kört a szigeten kényelmesen haladva, mint egy kört gyorsan, tempósan. És ha ezt a taktikát követem, akkor van is esély a 21 km-es táv legyőzésére jövő ilyenkor. De ehhez azonban folyamatos edzés kell, így annak ellenére, hogy nagyon kíváncsi vagyok, hogy regényem hősnője összejön-e álmai lovagjával, erőt vettem magamon és elmentem ma este futni a patakra. Ha már csajos hétvége, felvettem újonnan beszerzett nagyon-pink Adidas futópólómat és nekiindultam. Sajnos a 4 nap kihagyás és a meleg megtette (negatív) hatását. Lassan haladtam, és a befülledt fű fojtogató szaga sem tett jót. A táv feléig még el-el jutottam, de 3,5 km magasságában már eljátszottam a gondolattal, hogy megállok. De eszembe jutottak a félmaratonos táv gondolatai, így inkább visszatettem magam 2-esbe és futottam tovább. A térdem is fájdogál, így amiatt sem erőltettem agyon magam, de nem álltam meg. A vége 6.6 km lett 44 perc alatt. Mivel minden nézőpont kérdése, ahhoz képest, hogy végigpunnyadtam a délutánt és sokat ettem hétvégén - nem rossz. Ahhoz képest, hogy ki nem mondva kacérkodok egy jövőbeni félmaraton gondolatával - rossz. A hetem megint zsúfolt lesz, de bízom benne, hogy minimum 3 este eljutok edzeni. Muszáj, muszáj….