Uccuneki!

A héten elkummantottam a futást. Hétfőn voltam utoljára és azóta minden napra volt valami program. Két reggel is fel akartam kelni; sőt, az egyiken sikerült is, de mindkét nap esett, így itthon maradtam. Úgy voltam vele, ha ma nem megyek el, akkor legközelebb megint csak hétfőn jutok oda és akkor az 1 hetes kimaradás, ami nem lenne szép dolog tőlem. Tehát ma úgy készültem, hogy megyek. Nem tudom, ki hogyan volt ma, de rég volt ennyire tunnyadt, álmosító, nyöszörgős péntek; a kollégák is szenvedtek bent és nagyokat lapítottak; aki csak tehette, ment haza, amint lehetett. Mínusz 19 kedvem volt menni edzeni és (már elnézést a túl sok részletért, de) még “azok a bizonyos napok” is vannak nálam, ami alapvetőn soha nem szokott zavarni, kivéve ma…No mindegy, híró voltam, nekiindultam. Ellenben nem ki a szabadba, hanem be a kondiba, mivel nagy volt a szél és én aztat nem szeressem (najó, fél-híró vagyok). Vagyis futópadon futottam. Sokan nem szeretik, mert unalmas, nem is igazi futás, büdös van a teremben, bla-bla. Én szeretek padon szaladni. Nincs szembeszél és egyéb zavaró tényezők (kutyapóráz, piroslámpa és egyebek). Ellenben a szokásos távot hosszabb idő alatt teszem meg, annak ellenére, hogy gyorsabban futok. Vagyis (megfigyeltem), hogy az 5,3 km-es (szigetkörnyi) távot kb. 38 perc alatt teszem meg egy egészséges tempóban, végig lendületesen futva. Kint a szigetkör szütyörögve is megvolt az utóbbi időben 35 perc alatt. Vagyis a kapott segítség, hogy nincs szembeszél, visszaüt ott, hogy gyakorlatilag az erősebb tempó mellett is tovább kell mozogni a padon. Az eddigi leghosszabb táv, amit futottam 10,6 km volt, két alkalommal. Egyszer padon még kb. 1 éve; egyszer pedig másfél hónapja a szigeten. Régóta agyaltam azon, hogy megint meg kellene próbálni, sikerül-e újra. Jelentem, ma sikerült! 11 km-t futottam le, vagyis túl is teljesítettem az eddigieket kemény 400 méterrel :) Az elején zenét hallgattam, jó kis lendületes, régi (Faith no more) és új (Lady Gaga – vagy ez ciki?) számokra nyomtam a tempót. Az első 5 km mondhatni simán ment. Érdekes, hogy még a légzésemre sem kellett figyelnem, úgy vettem a levegőt, mintha épp csak gyalogolnék. Aztán persze a 7-8. km felé már kevésbé…Meleg volt, nagyon megizzadtam, de aránylag jól bírtam. Cserélődtek mellettem az emberek a szomszéd padokon, a nap egyre jobban betűzött, én egyre jobban izzadtam, de csak eljött a vége. Addigra már elfáradtak a lábaim is, a térdem örült, hogy a végére értem, meg a gyomrom is felkavarodott kissé. Nem csoda, 78 perces folyamatos ugrabugrától. De utána nyújtottam, ittam jó sok folyadékot, tusoltam, hazajöttem. Most pedig nézem a reptéri infót, hogy mennyit késik Gulo gépe, mert ma végre hazajön!