Egy edzés alsó hangon minimum 1,5 óra bemelegítéssel, lazítással, zuhanyzással együtt. Ha hetente 3-szor elmegyek munka után vagy este futni, akkor mindig az az érzésem, hogy nagyon sűrű a hét, alig vagyok otthon és a napok csak úgy elrohannak mellettem. Épp ezért régebben párszor próbálkoztam már azzal, hogy reggel menjek edzeni. Akik ismernek, tudják, hogy bennem egy mormota veszett el, ha nem alszom meg a napi 8 órámat, reggel képtelen vagyok felkelni és 16-szor nyomom meg a szundi gombot a telefonos ébresztőn. Hiába mondják, hogy csak agymunka kell ahhoz, hogy felkeljek, nem megy. Nekem ahhoz nincs agyam akkor. Így aztán a reggeli futkározás gondolata legtöbbször megmaradt gondolat szintjén, és csak néhány alkalommal valósult meg hatalmas erőfeszítések árán. Idén eddig összesen kétszer, legutóbb kb. 4 hete. Mivel az utóbbi időben felírom, mikor hogyan ment a futás, szó szerint tudok idézni, hogy akkor, a 4 héttel ezelőtti reggeli tornám hogyan sikerült: a "siralmas reggeli vánszorgás" jelzővel illettem.
Ezek után nem csoda, hogy kerülöm a reggeli edzéseket. Úgy érzem, hogy képtelen vagyok kikelni az ágyból, de ha sikerül is, nem vagyok ébren, a kávé is hiányzik, a lábaim mintha ólomból lennének és döcögve csapom oda talpaimat a betonhoz és pillanatok alatt elfáradok.
.jpg)
De ha szeretnék mást is csinálni hétközben, akkor bizony rá kell vennem magam a korai kelésre. Tádááám: ma sikerült!! Hogyan? Agymunka. Tegnap 10-kor lefeküdtem aludni, a zavaró tényezőket (macska, kattogós vekker) kizártam a szobából. Reggel 5:40-kor szólt az óra, egy szundival megtoldottam ugyan, de 5:50-kor daliásan felkeltem, kipihenve ébredtem. Macska megetet, arcot megmos, felöltözik és indul. A levegő kora reggelhez méltóan kicsit csípős volt, de a nap már sütött. Elgyalogoltam szépen a patakig és már akkor éreztem, hogy ez ma jobban fog menni, mint múltkor (=nem volt ingerem visszafordulni). Bemelegítettem és neki is indultam. Szép komotósan, reggelihez méltóan kocogtam. Csicseregtek a madarak, ciceregtek a kerékpárok. Csak néhány elvetemült kutyatsétáltató volt kint reggel 6-kor, illetve pár sorstárs. Ütemesen futottam, szépen vettem a levegőt, egy idő után (mikor eszembe jutott, hogy de jól fog esni a tejeskávé, mikor hazaérek!) gyorsítottam is. Persze csak kicsit, óvatos duhaj vagyok én! Jól esett a friss levegőn mozogni, kora reggel kint lenni, elfutni az álmosan ásítozó, még boot-oló munkába induló emberek mellett. Egyetlen érdekes dolog történt, hogy egy copf-igazításnál megnyekkent a nyakam egy picit és onnantól kezdve mintha valami kattogott/pattogott volna a torkomban, olyan érzés volt, mintha robbanós cukorkát ettem volna, de vagy 20 percen keresztül :) A robbanós cukorka ellenére persze nem száguldoztam robbanásszerűen, de 34 perc 25 mp alatt tudtam le a szokásos távot, ami nem is olyan rossz, tekintve, hogy reggel volt és még hétfő is. Némi pihegés és séta után nyújtottam, majd feljöttem, tusoltam, tejeskávéztam!!, macskáztam, piperéztem és teljesen kisimulva, jól eső érzéssel indultam dolgozni.Szerintem megyek máskor is futni reggel!
